Jelenleg csak a meghosszabbított moratórium védi az embereket és családokat lakhatásuk elvesztésétől. Aktivistánk beszéde június 14-i pécsi sajtótájékoztatónkon.
Az elmúlt hetekben „Lánc utca rendezése” címszó alatt az önkormányzat elsősorban a rendszeres bérlemény-ellenőrzést és a lakásfoglalók szankcionálását emlegeti. Kis utánajárással azonban hamar kiderül, hogy többről is lehetne szó, egészen pontosan 42 millió forint elköltéséről, amelyet 2019-ben – még a választások előtt – szavazott meg a közgyűlés egy úgynevezett „Lánc utcai lakhatási programra”.
Miután az elmúlt napokban buzgó bizonygatásába kezdett az önkormányzat, hogy tetteivel csupán a közvagyon megóvása a célja, mégpedig azért, mert a bérlakásokat elfoglaló önkényes bűnözők egytől-egyig lelakják azokat, ráadásul nem is fizetnek érte, úgy érezzük szükséges magyarázatra szorul a bentlakók helyzete. Következzen tehát: az úgynevezett „önkényes lakásfoglalás” gyakorlatának bemutatása a Lánc utca példáján!
Április 15-én Sebestyén György (egykori lakásosztály vezető, jelenleg Nyőgéri Lajos alpolgármesteri referense) egy roma küzdősport-egyesület két tagjával, a Lánc utcai lakásokkal való évtizedes üzérkedés utóbbi években vélhetően aktív szereplőivel karöltve keresett fel 20 családot a Lánc utcában, és szólította fel őket rövid időn belül otthonaik elhagyására.
Csoportunk kezébe került egy lakáskoncepció-javaslat, nem hivatalon úton.
Ideje lenne, hogy az ellenzéki vezetésű pécsi önkormányzat felnőttként kezelje a város lakóit…
Nyőgéri Lajos kinevezésében A Város Mindenkié csoport nem garanciát lát a feladatok elvégzésére, hanem a szakmai szervezetekkel és a civilekkel együttműködő, az eddig a munkáját a körülmények ellenére lelkiismeretesen végző alpolgármester, Bognár Szilvia ellehetetlenítését és végső soron a bezárkózás és a cselekvési képtelenség legitimizálását.
Szeptember 8-án arról értesültünk, hogy hosszas halasztgatás után nem született döntés egy olyan Lakhatási Kerekasztal létrehozásáról, amely az érintett csoportok és szakmai szereplők széles körének bevonásával, nyílt és transzparens módon dolgozott volna a pécsi lakásgazdálkodás problémáinak kezelésén és a lakhatási válságot enyhítő cselekvési terven.
István (akinek nevét a történetben megváltoztattuk) fogyatékkal élő ember, egy belvárosi, két szobás, komfort nélküli, omladozó, udvari hozzáépítésben él évtizedek óta.