Szociális rehabilitáció helyett családok kilakoltatását választaná a város?

Az elmúlt hetekben „Lánc utca rendezése” címszó alatt az önkormányzat elsősorban a rendszeres bérleményellenőrzést és a lakásfoglalók szankcionálását emlegeti. Kis utánajárással azonban hamar kiderül, hogy többről is lehetne szó, egészen pontosan 42 millió forint elköltéséről, amelyet 2019-ben – még a választások előtt – szavazott meg a közgyűlés egy úgynevezett „Lánc utcai lakhatási programra”. 

 

Nehéz indokot találni az önkormányzat bérleményellenőrzési módszereire, hiszen sem a lakásmaffia feltételezett tagjának részvétele, sem a nagyszámú rendőri kíséret nem szükséges egy adminisztratív eljárás során. A lakók elmondásai alapján csoportunk arra a következtetésre jutott, hogy többről lehet szó, mint néhány hétköznapi bérleményellenőrzés. 

Az átgondolatlannak és durvának tűnő eljárás joggal veti fel a kérdést, hogy milyen koncepció mentén járhattak el az illetékesek? 

A Lánc utca rendezésére elkülönített 42 millió forintot annak idején egyhangúlag szavazták meg a képviselők – egy tartózkodással. A program terve tartalmazza a portaszolgálat újbóli felállítását és egy szociális szolgáltató iroda létrehozását, amely kiinduló pontja lehetett volna a tömb rehabilitációjának a lakók együttműködésére alapozva, hatékonyabbá téve az egyéni adósságrendezést és a szerződéses viszonyok rendezését. 

A tervet ekkor egyetlen képviselő ellenezte, a Jobbikos Fogarasi Gábor. Érvelése rendkívül tanulságos a most elindult folyamatok tükrében:

 

Fogarasi Gábor a választások után a Népjóléti és Sport Bizottság elnökeként kapott lehetőséget a pécsi lakhatási helyzet rendezésére, amelynek az ékköveként számon tartott Lánc utcáról már ekkor is határozott véleménye volt. 

Úgy tűnik, puritán problémamegoldó elképzelése érvényesülni tudott döntéshozói minőségében, és a Lánc utca helyzetének rendezése ezen egyszerű elvek alapján zajlik egyelőre: megkülönböztetés nélkül, általánosítva, a lakásfoglalás fogalmával közbiztonsági problémákat összemosva indult el a családok vegzálása és várhatóan kilakoltatása. 

Az, hogy Fogarasi Gábornak már 2019 nyarán tudomása volt arról az egy családról, amely a lakásokat feltöri és továbbadja, azért is roppant érdekes, mert ennek a családnak a tagja az, aki a lakók elmondása alapján valóban foglalkozik önkormányzati lakások eladásával a tömbben, és ez a személy az, aki április 15-én – az egyébként a Jobbikhoz kötődő egykori Lakásosztály vezetőt – Sebestyén Györgyöt kísérte, amikor az alpolgármesteri referens szóban otthonaik elhagyására szólította fel a lakókat. 

Csavaros történet, ám a legérdekesebb mégsem ez, hanem hogy miért hagyja szó nélkül ezt az eljárást az ellenzéki összefogás többi pártja? 

A Lánc utcai program elfogadása körüli közgyűlési vita – azon kívül, hogy tartalmazta a szokásos kritikákat a két oldal szociálpolitikájának gyakorlati megvalósulása kapcsán – abban a tekintetben példaértékűen egybehangzó volt, hogy mindkét fél elismerte az önkormányzat felelősségét a kialakult helyzetben, és hosszú távú megoldást sürgetett. 

Arra a jelenségre, hogy ebből az egyetértésből már ekkor kilógott a Jobbik helyzetértékelése, fel is hívta a figyelmet Kővári János képviselő. 

Csipkelődő odaszólását igazolta az idő: egyeztetni kellett volna, mielőtt a lakhatás ügyét a Jobbik kezébe adják. 

 

A 2019 szeptembere óta eltelt időszakban a Városháza beszélt a több mint 2000 tartozó egyéni elbírálásáról, a szociális-szakmai szféra mielőbbi bevonásának szükségtelenségéről és egy valahol készülő lakáskoncepcióról. 

2019 szeptembere óta írtunk az egyéni elbírálás kilátástalanságáról, az átlátható szakpolitikai előkészítés szükségességéről és a kiszivárgó anyagok riasztó előjeleiről

 

Miközben következetesen a falnak beszélünk, úgy tűnik, a városvezetés is elfelejtett egy-két alapvetést:

  1. A lakásfoglalás informális jóváhagyása évtizedek óta gyakorlat a városházán. A lakásgazdálkodás szürke zónájába eső lakók korántsem alkotnak egységes réteget, egyformán kiszolgáltatottak azonban a döntéshozó önkényének. 
  2. A Lánc utcában lakó családok szociális alapon jogosultak lennének lakásra. Egy jól működő rendszerben lakásigénylésük alapján utaltak volna ki nekik lakást. A lakásfeltörés utolsó, kétségbeesett lépés volt lakhatásuk megoldására. 
  3. Közbiztonsági kérdéseket nem lehet lakáspolitikai eszközökkel megoldani. A bűncselekmények elkövetését büntetőjogi felelősségre vonással lehet szankcionálni, nem pedig kilakoltatással. Ha a városvezetésnek tudomása van bűncselekményekről, miért nem tett eddig feljelentést? 
  4. Gyermekes családok kilakoltatása semmilyen körülmények között nem igazolható. 
  5. Nem utolsó sorban pedig: a további lakásfeltöréseket nem az üres lakások lezárásával lehet megelőzni, hanem azok szerződéses lakókkal való feltöltésével. 

 

A Lánc utca helyzetének rendezése látványosan nem a megszavazott 42 millió forint  eredeti céljának megfelelő elköltése irányába halad. 

A büntetőpolitika alkalmazása a Lánc utca esetében nem lehet eredményes. Az elüldözött családok szegregátumokba szorítása, és újabb lakásfeltörésekre kényszerítése nem szünteti meg a Lánc utca esetében fennálló problémákat. 

 

A megoldás csak összetettebb és átláthatóbb folyamatok elindításával lehetséges. 

  1. A portaszolgálat felállításával és a kamerarendszer újbóli üzemeltetésével előzzék meg a bűncselekmények elkövetését. A közbiztonságot veszélyeztető, illegális tevékenységet folytató lakók ellen induljanak eljárások.
  2. Helyszíni iroda működtetésével és ne megfélemlítésre építő „bejárásokkal” próbáljanak meg valós képet alkotni a lakások helyzetéről. 
  3. Az üresen álló, beköltözésre alkalmas lakásokat adják ki. 
  4. Szerződéses viszonyoktól függetlenül kössenek együttműködési megállapodásokat a lakókkal, és biztosítsák a lehetőséget adósságaik törlesztésére. 
  5. Aki szociálisan rászoruló, fizessen szociális lakbért. 

A kaotikus lakásgazdálkodás, az ezt kihasználó informális rendszerek és a hosszú távú elképzelések nélkül születő döntések között elvesző lakók helyzetét nem lehet „10 perc alatt megoldani”, még egy olyan egyértelműnek ítélt helyzetben sem, mint ami sokak szerint a Lánc utcát jellemzi. 

Aki mégis ebben gondolkodik, az ne kerüljön olyan pozícióba, amelyben meghatározhatja a döntéshozói akaratot.

Kiemelt kép: Saját kép.