Bontások, kilakoltatások, végrehajtási eljárások, lakbéremelések és a szociális szempontok hosszú távú mellőzése Ebbe az irányba indulhat a pécsi önkormányzat?

Talán nem véletlen egybeesés, hogy miközben a városvezető koalíció tagjai pontokba szedve követelik a döntéshozás átláthatóságát, a civilek bevonását és a lakásgazdálkodás személyi kifizetőhelyként való üzemelésének megszüntetését, váratlanul a frakcióvezetők elé kerül egy olyan jelentés, amelynek részét képezi egy lakáskoncepció-javaslat is. A 15 hónapos tétlenséget feledtetni hivatott dokumentum csoportunkhoz is eljutott, nem hivatalos úton. 

Különösen érdekes olvasmány annak tükrében, hogy másfél év után ez az első kézzelfogható javaslat, ami a frakcióvezetők elé került, olyan irányokat mutatva, amelyek könnyen zsákutcába vezethetik a döntéshozókat, mielőtt szakértő véleményezésre kerülhet sor. 

3 hónappal a kilakoltatási moratórium vége előtt hazárdjátékot játszik az önkormányzat: nem a bevétele a tét, hanem emberek lakhatása.

Az „Összefoglaló jelentés, a Pécsi Ellátó Központ pénzügyi-gazdálkodási szakértői vizsgálatáról és lakásgazdálkodási koncepció javaslatról” címre keresztelt dokumentum Jurdik Dánielnek a munkája, aki korábban NAV-nyomozóként dolgozott, tapasztalata a területen nem ismert.

A korábbi tevékenységéből adódó profitorientált gazdálkodási szemlélet ugyan indokolt lehet az önkormányzat ingatlanállomány-kezelő szervének vizsgálatakor, de nem lehet kizárólagos egy lakásgazdálkodási koncepció megírásakor. A koncepció-javaslat ezzel szemben így indít:  

„Fontos azonban kiemelni azt a tényt, hogy az Önkormányzatnak nem kötelessége a lakosság lakhatási problémáit megoldani, a szociális gondoskodás kizárólag egy pillére az Önkormányzati feladatrendszernek, amelyet úgy kell kialakítani és működtetni, hogy ne hátráltassa és ne terhelje a város gazdálkodását.”

A 150 oldalas jelentés 130 oldalon keresztül taglalja a PEK működési szabályzatát és elemzi a pécsi lakásgazdálkodás egyes területein zajló folyamatokat. Ezt a PEK bármelyik munkatársa összeállíthatta volna, megbízási szerződés nélkül, akár már 2019 októbere után. 

A jelentés célja azonban nem csak a helyzetleírás volt, hanem a kiutak mutatása is. Erre 20 oldal jutott. Így még kevésbé érthető, hogy miért esett a városvezetés választása az egykori NAV-nyomozóra: lakáskoncepció javaslatáról ordít, hogy soha nem foglalkozott korábban szakpolitikai javaslat kidolgozásával – vagy akár a korábban elfogadott pécsi lakáskoncepciók vizsgálatával, szociális szempontú megfontolás pedig egyáltalán nem kíséri, még annyiban sem, hogy vizsgálná a tervezett intézkedések szociális, illetve társadalmi hatását.

Kinek a megrendelésére és miért csak most készült el ez a jelentés?

Az elvégzett elemzés szubjektív vizsgálati fókuszai árulkodóak: az önkényes lakásfoglalás jelenségének, a rendezetlen szerződéses viszonyoknak és az önkormányzati befektetések megtérülésének egydimenziós értelmezése és kockázatként kezelése a Jobbik politikai vesszőparipája, melynek megoldására lehetőséget is kaptak 2019-ben, amikor Fogarasi Gábor ülhetett a Népjóléti és Sport Bizottság elnöki székébe, és egymás után bízták meg a Jobbik embereit a Lakásgazdálkodási Csoport vezetésével. 

A pártok ellenállása miatt Fogarasi ugyan nem kaphatta meg a harmadik alpolgármesteri pozíciót, ám a lakhatás kérdése továbbra is az ő kezében maradt.

Csoportunk 2019 vége óta próbálkozik együttműködni az új városvezetéssel annak érdekében, hogy a lakhatás kérdése – a Péterffy Attila polgármester választási programjában megfogalmazottaknak megfelelően – társadalmi párbeszédben rendeződjön, átlátható és bevonásra alapuló döntéselőkészítés során alakuljon ki konszenzus a várost vezető (párt)politikusok és a területen akár évtizedek óta dolgozó civil-szakmai szervezetek között. 

Az e célt szolgáló lakhatási kerekasztal felállításának leszavazása után Péterffy Attila egy olyan készülő lakáskoncepcióra hivatkozott, amelyet majd véleményezhetnek a civilek – várhatóan 2020 decemberében. 

Koncepciót a mai napig nem láttunk, és ez a most előkerült dokumentum sem tekinthető annak, így továbbra sem érthető, hogy mire gondolt Péterffy Attila novemberben.  Ennek a javaslatnak a megírása egyetlen célt szolgálhatott: igazolni és indokolni a Jobbik adósságrendezési programját jelentő végrehajtási eljárásokat és az ezeket kísérő kilakoltatásokat, bontásokat.

Az összefoglaló jelentés alapján ugyanis több olyan irány is felmerülhet, amely akár rövidtávon is profitot termelhet az önkormányzatnak. Ilyen például a nem lakás célú ingatlanok (pincék, garázsok) hatékonyabb hasznosítása, vagy a bérlőkijelölési joggal bíró szervezetek kapcsán a számonkérhetőség növelése. A korábban Péterffy által is hangoztatott és programjában szereplő Lakásügynökség ötlete itt fel sem merül. 

Jurdik Dániel azonban nem ezektől a területektől várja a bevételt, hanem az „adósságrendezéstől”.

A kintlevőségek felülvizsgálatát, a szerződéses viszonyok rendezését, az átfogó adósságkezelési program kidolgozását 2019 vége óta kérjük az önkormányzattól. A 2020 nyarán előterjesztett lakhatási kerekasztal napirendje prioritásként kezelte ennek kérdését és javaslatot is tett a folyamatba bevonható szervezetekre. Az adósságrendezés átláthatóbbá tétele azért is volt lényegi kérdés számunkra, mert a tavaszi kilakoltatási moratórium lejárta után ezrével küldte ki a fizetési felszólító leveleket a lakásosztály, rövid határidőt hagyva az együttműködési szándék jelzésére és ismeretlen iránymutató elvek alapján, egyéni eljárásokban álltak neki a adósságok behajtásának.

A helyzet fenntarthatatlanságát már ekkor jeleztük, hozzátéve: az adósságrendezés nem csak a lakók érdeke, egy jól kidolgozott rendszerben rövidtávon racionalizálódhat a számonkérhető kintlevőség, így elkerülve az illúziókergetést és a vegzálásra alapuló büntetőpolitika folytatását.

A kiszivárgott javaslat illúziókat kerget és a vegzálásra alapuló büntetőpolitikát folytatná.

Mindezt ráadásul fordított logikával ragadja meg. A szerző előbb kiemeli, hogy milyen fontos az adóssághalmozás megakadályozása és az együttműködés a kistartozókkal, majd az intézkedés ütemére olyan javaslatot tesz, amely a 6 hónapon túli, 2 millió forintot meghaladó tartozókkal szembeni intézkedéssel kezd és halad visszafelé. 

Amellett, hogy a behajthatatlan adósságok végrehajtása végeláthatatlan peres költségeket jelent, amelyet az adófizetők fizetnek, az eljárás első lépése a szerződésbontás.

A koncepció célja a lakások újrahasznosítása, a felbontott szerződéseket kilakoltatásokkal tervezi folytatni, tömegesen. Adósságrendezésről nem esik szó.

Hogy mindeközben milyen folyamatban vehetnek részt a kisebb összeggel tartozók, nem ír a szerző. A javasolt ütemtervben elfogadott másodlagos szerepük azért is problémás, mert így a még kezelhető tartozások könnyen válhatnak behajthatatlanná mire az ügyintéző – alacsony prioritási státuszuk miatt – foglalkozni kezd velük. Adósságrendezésről nincs szó.

Az adóssághalmozás elkerülésére egyetlen innovatív ötlettel nem áll elő a koncepció. Így még kevésbé érthető: miért ez az első kézzelfogható javaslat 15 hónap után?

A Fogarasi Gábor nevével fémjelzett előkészítő folyamat ismeretlen szereplőkkel, ismeretlen helyszínen zajlik (az általa elnökölt Népjóléti és Sport Bizottság ülésein például egyszer sem jelenik meg a téma). A Jobbikból érkező lakásosztály-vezetők e közben ismeretlen kritériumok alapján kezdtek kilátástalan egyéni eljárások lefolytatásába, az erre vonatkozó közérdekű adatigénylésre pedig fél éve nem válaszolnak

A frakcióvezetők elé rakott jelentés jobbikos kötődése megkérdőjelezhetetlen. Annál inkább az viszont szakmaisága. A kérdés az: készül-e másik, szociális oldalról közelítő tanulmány, vagy innentől a frakcióvezetők jóérzésére vannak bízva a lakók?

Csütörtöktől ugyanis heti rendszerességgel ülnek össze a frakcióvezetők, hogy lakáskoncepciót írjanak. Az egyeztetések sürgető elindítása akár a 12 pont következménye is lehet, a javaslat ezért kerülhetett hirtelen a frakcióvezetők elé. Nem érthető azonban, hogy a kézhez kapott jelentés nyilvánvaló szakmai hiányosságait felismerve miért fogadták el azt a koncepcióírás szakértő alapjaként a döntéshozók? Amennyiben pedig további előkészítő jelentések is készülnek: kik írják azokat és miért nem készültek el mostanra? 

A kommunikáció teljes hiánya, a civil-szociális szakmai szféra bevonásának elutasítása, a halogatás és a végül egyedül kiszivárgó javaslat távolsága a valóságtól, riasztó előjel.

Ilyen előzményekkel különösen fontos lehet, hogy végül milyen anyag kerül ki azoknak a frakcióvezetőknek a kezéből, akik maguk sem szakértői a területnek, amelyre koncepciót írnak. Még inkább fontos pedig, hogy a végeredményt milyen körülmények között bocsátják véleményezésre majd! 

Egy elkapkodott, egyoldalú koncepció hosszútávú, beláthatatlan károkat okozhat a pécsi lakosok életében. A befolyt adó bírósági eljárásokra herdálása, az ingatlanállomány profit-célú bontása, ezek következményeként pedig a hajléktalan-ellátás és a gyermekvédelem terhelése az egyébként megelőzhető kilakoltatásokkal, nem lehet egy felelős városvezetés célja. Mi ebben bízunk. 

Fontos a pártokon kívüli visszajelzés, a párbeszéd, a vita, már ebben a szakaszban.

A szakmai előkészítő anyagok megismerése mindannyiunk érdeke, megismertetése pedig a döntéshozók felelőssége. Egy átlátható döntéselőkészítő folyamatban a szakmai anyagok megismerhetőek, az ígért társadalmasítás ezt jelenthetné.

A lakhatás nem pártpolitikai kérdés, hanem szakpolitikai, a városvezetés járjon el e szerint!

Mert a város mindenkié!

 

Fotó: Erdész Gyula