Szentgyörgyvölgyi Péter fideszes polgármester két hete a Fővárosi Közgyűlésben megszavazta az önkormányzati bérlakásokból történő kilakoltatások leállítását kezdeményező határozatot, majd múlt héten utcára tett egy létminimum alatti jövedelemből élő nyugdíjas kódexkutatót. Annak ellenére, hogy az idős hölgy alapítványi segítséggel egy összegben, azonnal rendezni tudta volna a néhány százezer forintos tartozását.

A Város Mindenkié csoport (AVM) által szervezett élőlánc eredményeképp az idős pedagógus kegyetlen kilakoltatása hatalmas nyilvánosságot kapott.  A politikai költségeket utólag a Magyar Nemzet és a fővárosi Fidesz próbálta csökkenteni.

A Magyar Nemzet az „Élen jár a baloldal a kilakoltatásokban” című írásban azt igyekezett adatokkal bemutatni, hogy „baloldali” – értsd: nem-fideszes – vezetésű kerületekben történik a legtöbb kilakoltatás. A fővárosi Fidesz pedig ugyanezekkel az adatokkal igyekezett elterelni a közvélemény figyelmét a fideszes polgármesternek felrótt kilakoltatásról. Mindennek az a célja, hogy képmutatónak állítsák be azokat a politikusokat, akik tiltakoztak a kegyetlen kilakoltatás ellen. Ebben van némi igazság, a fővárosi Fidesz azonban emellett azt a nevetséges vádat fogalmazta meg az AVM-mel szemben, hogy nem lépünk fel a „baloldali” önkormányzatok által kezdeményezett kilakoltatásokkal szemben.

Mindez jó alkalmat ad néhány politikai és módszertani alapvetés tisztázására.

A baloldalról

1. Egy önkormányzat vezetése nem lesz „baloldali” attól, hogy az önkormányzatot nem a Fidesz vezeti. Valóban baloldali önkormányzatokkal szemben az AVM valószínűleg nem szervezne élőláncot – mert nem lenne rá szükség.

A politikai felelősségről

2. A lakásbérlet és a bírósági végrehajtás – így a kilakoltatások – szabályait törvények határozzák meg. Üdvözöljük, ha a Fidesz álláspontja az, hogy egyes önkormányzatok igazságtalan vagy indokolatlan kilakoltatásokat kezdeményeznek, vagy hogy túl gyakran alkalmazzák ezt az eszközt az önkormányzati lakásgazdálkodás során. Ezt azonban alapvetően azért tudják megtenni, mert a törvények lehetővé teszik. Nem kellene, hogy lehetővé tegyék: a Parlamentnek, ahol a Fidesznek 12 éve folyamatos többsége van, régóta lehetősége lett volna, és bármikor lehetősége volna úgy módosítani a vonatkozó törvényeket, hogy Magyarországon ne lehessen utcára tenni rászoruló polgárokat.

Például, a kerületi önkormányzati bérlakásokból történő kilakoltatások leállítását, egyéb jogkör hiányában, a Fővárosi Önkormányzat csak kezdeményezni tudta. A Parlament és annak fideszes többsége ezt törvényben tilthatná meg. Szentgyörgyvölgyi Péter fideszes polgármester anélkül tudta megszegni a Fővárosi Közgyűlés vonatkozó – általa is megszavazott – határozatát, hogy az abban foglaltak érvényesítésére, kikényszerítésére bárkinek bármilyen jogi lehetősége lett volna. Ugyanezt egy törvényi tilalommal szemben nem tudta volna megtenni.

Az adatokról

3. A Magyar Nemzet által közölt adatok forrásmegjelölése a következő: „lapunk birtokába került információk”. Ez lehetetlenné teszi az adatok ellenőrzését.
4. A Magyar Nemzet a budapesti kerületi önkormányzatok „kilakoltatás-pártiságát” egy olyan adatsorral igyekezett bemutatni, amely az önkormányzatok által „kezdeményezett” kilakoltatások számát mutatja. Ez az adat több szempontból sem alkalmas erre a célra.

A kerületi önkormányzatok között óriási különbségek vannak abban, hogy hány önkormányzati bérlakás van a tulajdonukban. A legnagyobb önkormányzati bérlakás-állománnyal rendelkező kerületben mintegy 130-szor annyi bérlakás van, mint a legkisebb önkormányzati bérlakás-állománnyal rendelkező kerületben. Tehát, ha pl. a XXIII. kerület 20 kilakoltatást kezdeményezne, az azt jelentené, hogy minden második önkormányzati bérlakásra jutna egy lakáskiürítési eljárás. 20 kilakoltatás a XIII. kerületben az önkormányzati lakásállomány 3 ezrelékét jelentené. Nem mindegy.

Azt azonban megjegyezzük, hogy bármelyik adatot vesszük alapul: Újpest Önkormányzata valóban élen jár a kilakoltatásokban, amint arra a kerületi szegényüldözésről szóló közleményünkben igyekeztünk felhívni a közvélemény figyelmét.

5. A Magyar Nemzet írása pongyolán fogalmaz, de a közölt adatok vélhetően lakáskiürítési eljárások kezdeményezésére utalnak – nem pedig lakáskiürítések foganatosítására, vagyis kilakoltatásokra. Ez azért nem mindegy, mert a végrehajtást kérőnek (esetünkben egy önkormányzatnak) bármikor lehetősége van felfüggeszteni az eljárást. Erről egyes politikusok és köztisztviselők – pl. Sára Botond és Gyurcsány Ferenc, vagy Szentgyörgyvölgyi Péter jegyzője – a kilakoltatásokkal kapcsolatos mentegetőzéseik során visszatérően mást állítananak, de a végrehajtási törvény így rendelkezik.

Ezért a „kezdeményezett” kilakoltatások száma önmagában nem alkalmas annak az összehasonlító elemzésére, hogy melyik önkormányzat mennyire „kilakoltatás-párti”. Természetesen az a helyes, ha a lakásvesztéssel fenyegető válsághelyzetek el sem jutnak a végrehajtási szakaszba, az AVM tapasztalatai szerint azonban gyakori, hogy a kilakoltatás leállítását éppen ilyenkor (vagy akár az utolsó pillanatban) sikerül elérni. Az elmúlt hetekben is számos esetben sikerült – tárgyalásos úton, a nyilvánosság bevonása nélkül – megelőznünk olyan rászoruló budapestiek kilakoltatását, akikkel szemben az önkormányzat már (gyakran évekkel korábban) kezdeményezte a lakás kiürítésére irányuló végrehajtási eljárást. Majd kezdeményezte annak a felfüggesztését.

Az önkormányzat vezetése ráadásul nem csak azokért a kilakoltatásért visel felelősséget, amelyeket az adott önkormányzati ciklusban kezdeményeztek: hasonlóan fontos, hogy kezdeményezi-e azoknak a kilakoltatási eljárásoknak a leállítását, amelyeket azt megelőzően kezdeményezett az önkormányzat. Így például a csepeli önkormányzat 2020 novemberében rendőri erővel tett utcára egy közalkalmazott férfit és beteg édesanyját – ami a Magyar Nemzet által hivatkozott statisztikában nem szerepel, mert a kilakoltatási eljárás 2019 novembere előtt indult.  Az elindított „kilakoltatási eljárások” és a ténylegesen megtörtént kilakoltatások száma közötti különbséget a Józsefvárosi Önkormányzat részletes tájékoztatása is igyekezett tisztázni.

A képmutatásról

6. Az AVM az utóbbi időszakban 5 kilakoltatás ellen szervezett élőláncot. Ebből 1 esetben nem önkormányzat volt a végrehajtást kérő – és a kilakoltatást sikerült megakadályoznunk. 3 esetben ellenzéki vezetésű kerületi önkormányzat által kezdeményezett kilakoltatás ellen szerveztünk élőláncot. 2 újpesti ügyben végül nem volt szükség az élőláncra – a kilakoltatásokat sikerült megakadályoznunk. A XV. kerületben Cserdiné Németh Angéla polgármester (DK) az élőlánc ellenére is ragaszkodott egy rászoruló gyermekes család kilakoltatásához. Sajnálatos módon ez történt az V. kerületben is: Szentgyörgyvölgyi Péter polgármester (Fidesz) ugyancsak ragaszkodott egy rászoruló, nyugdíjas bölcsész hajléktalanná tételéhez. Jelenleg egy jövő heti kilakoltatás ellen szervezünk élőláncot: reméljük, hogy nem lesz rá szükség, az újpesti önkormányzat ellenzéki vezetése eláll a kilakoltatástól, és nyitott lesz az általunk javasolt megoldásra.

Az AVM az igazságtalan, jogsértő kilakoltatások és a rászorulók hajléktalanná tétele ellen küzd  – függetlenül attól, hogy a Fidesz vagy valamelyik tévesen „baloldalinak” nevezett párt polgármestere szorgoskodik a lakosai tönkretételén.

7. A kilakoltatásokkal kapcsolatban tehát valóban sok képmutatás van, csak éppen nem az AVM részéről. A teljesség igénye nélkül:

• képmutató a Magyar Nemzet, amikor a kilakoltatásokat használja politikai furkósbotként az ellenzékkel szemben, de közben elhallgatja a fideszes kormány és parlamenti többség alapvető felelősségét a kilakoltatásokkal kapcsolatban;
• képmutató a fővárosi Fidesz, amikor a kilakoltatásokat használja politikai furkósbotként az ellenzékkel szemben, de szó nélkül hagyja, amikor a Fidesz egyik politikusa tesz utcára egy rászoruló, idős, beteg polgárt;
• képmutató Szentgyörgyvölgyi Péter polgármester, aki a Fővárosi Közgyűlésben megszavazza az önkormányzati bérlakásokból történő kilakoltatások leállításáról szóló határozatot, majd következő héten hajléktalanná tesz egy rászoruló, idős, beteg polgárt;

• képmutató Déri Tibor polgármester, aki a Fővárosi Közgyűlésben megszavazta az önkormányzati bérlakásokból történő kilakoltatások leállításáról szóló határozatot, de október 19-én kilakoltatna egy rászoruló családot az otthonából;

• képmutató minden ellenzéki pártvezető, aki csendben lapít, miközben párttársai polgármesterként vagy alpolgármesterként a pártja vallott társadalompolitikai elveivel szembe menve teszik hajléktalanná a kerület rászoruló polgárait.

A tisztességről

8. Egy tisztességes állam nem teszi hajléktalanná a polgárait.
9. Egy tisztességes társadalomban nem hagyjuk egymást hajléktalanná válni.
10. Egy tisztességes újságíró, egy tisztességes politikus pedig nemcsak akkor áll ki ezek mellett az igazságok mellett, amikor a politikai ellenfelei tesznek hajléktalanná valakit közülünk.