Megakadályoztunk egy törvénysértő kilakoltatást a XVIII. kerületben!

2022. szeptember 21-én, szerda kora délután egy törvénysértő végrehajtási eljárásban lakoltattak volna ki két idős, krónikus beteg polgárt az otthonukból – ha ezt nem sikerül A Város Mindenkié csoport beavatkozása nyomán az utolsó pillanatban megakadályozni. A XVIII. kerületi lakásban egy többgenerációs család lakik, összesen heten, de a három kiskorú gyermeket szüleiknek a gyermekvédelmi hatóság jogsértő fenyegetései miatt már néhány nappal korábban el kellett költöztetniük a lakásból. Az utolsó pillanatban megakadályozott kilakoltatás súlyos és rendszerszerű problémákra és hiányosságokra mutat rá a végrehajtási eljárások magyarországi gyakorlatával és a „szociális védőháló” állapotával kapcsolatban.

A Város Mindenkié csoport (AVM) az utolsó pillanatban, a kilakoltatás tervezett időpontja előtti este értesült arról, hogy jogsértő kilakoltatás fenyeget egy összesen héttagú családot abból a XVIII. kerületi otthonukból, ahol 1991 óta élnek. A lakásprivatizáció idején az önkormányzattól megvásárolt lakás tulajdonjogát a család a szülők – mostanra nagyszülők – súlyos betegségeiből és munkaképtelenségéből következő eladósodása miatt vesztették el, amikor elárverezték az otthonukat. 

Az árverezést követően a család azonban már nem kapott semmilyen hivatalos értesítést a lakás ügyében folyamatban lévő végrehajtási eljárásról, amelynek ők kötelezettként nem is voltak részesei. A lakás kiürítésére irányuló eljárásban ugyanis egy általuk nem ismert, (korábban a lakásban résztulajdont szerzett) magánszemély volt a kötelezett, aki viszont sosem lakott a lakásban. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégium 292. sz. állásfoglalása alapján a folyamatban lévő végrehajtási eljárás jogereje a lakásban lakó család tagjaira valójában nem terjedt ki, amennyiben soha sem éltek egy háztartásban a kötelezettel, neki nem családtagjai, és nem is a kötelezett fogadta be őket a lakásba (amelybe évtizedekkel a kötelezett tulajdonszerzését megelőzően költöztek be). 

A szerda kora délutánra tervezett kilakoltatás emiatt törvénysértő lett volna; a lakásban lakó többgenerációs család arról nem is értesülhetett sem időben, sem alakhelyes módon; ezáltal sérült a tisztességes eljáráshoz való joguk, és nem volt lehetőségük rá, hogy alternatív lakhatásuk biztosításáról időben megpróbáljanak gondoskodni.

A fentiekkel összefüggésben fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy az AVM a kilakoltatási ügyekben a „törvénytelenség” vádjával a lehető leggondosabban jár el. Ha egy kilakoltatást indokolatlannak, kegyetlennek, tisztességtelennek, az illetékes önkormányzat hajléktalanná válás megelőzésével kapcsolatos törvényi kötelezettségét vagy az érintettek szociális jogait sértőnek tartunk, akkor ezt állítjuk. Taktikai vagy kommunikációs okokból soha nem állítjuk – megalapozatlanul – egy egyébként a vonatkozó eljárási szabályoknak megfelelő kilakoltatásról (akkor sem, ha az igazságtalan vagy kegyetlen), hogy az ebben az értelemben is jog- vagy törvénysértő volna. 

Az AVM önkéntesei elsőként Dr. Horváth Zoltán önálló bírósági végrehajtónál igyekezték elérni a törvénysértő kilakoltatás leállítását. Dr. Horváth Zoltán azonban azt a szóbeli tájékoztatást adta, hogy nem tartja ügydöntő problémának, hogy a kilakoltatni tervezett család ellen nincs folyamatban végrehajtási eljárás.

Erre tekintettel az AVM polgári engedetlenséget – a család jogsértő kilakoltatását fizikailag akadályozó erőszakmentes élőláncot – szervezett a család védelmében. Az élőlánc felállt, rendőri intézkedésre azonban végül nem került sor, mert közben a bíróság az Utcajogász Egyesület közreműködésével benyújtott végrehajtási kifogás és felfüggesztési kérelem elbírálásáig a kilakoltatást felfüggesztette. 

Elkeserítő látlelet a végrehajtási eljárások gyakorlatáról, a magyarországi „szociális védőháló” tarthatatlan állapotáról, és általában arról, hogy mennyit számít Magyarországon a rászoruló, sérülékeny emberek élete, hogy ezúttal is csak azon múlt, hogy nem tettek állami erőszakkal és jóváhagyással, egy jogsértő eljárásban hajléktalanná egy 77 éves, súlyos krónikus beteg idős polgárt a 66 éves, súlyos krónikus beteg, ápolásra-gondozásra szoruló párjával együtt, mert a család segítségkérése az utolsó pillanatban eljutott egy fizetetlen önkéntesekből álló csoporthoz, a bíróság pedig csodával határos és példamutató módon ennyire rövid idő alatt döntött az önkéntesek közreműködésével benyújtott (halasztó hatállyal egyébiránt nem bíró) beadványokról.

A gyermekvédelmi hatóság működésmódja ráadásul újabb szomorú példáját adta annak a tűrhetetlen igazságtalanságnak, hogy a lakhatási válsághelyzetek jelentős részében a „gyermekvédelem” a gyakorlatban nem a gyermekeket védi, hanem a gyermekes családokat fenyegeti a gyermekeik törvénysértő – amennyiben a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 7. §-ával ellentétes – állami gondozásba vételével. 

Az élőlánc felállását – nem először – jelentős részben a Szikra Mozgalom aktivistáinak az elköteleződése és szolidaritása tette lehetővé. A hajléktalanná válással fenyegetett lakosok védelme érdekében ugyancsak megjelent a tervezett kilakoltatás helyszínén Jámbor András országgyűlési képviselő, Petrovai László alpolgármester, valamint a Zöld Front Ifjúsági Mozgalom több tagja. A helyszínen az idős párt a kerületi család- és gyermekjóléti szolgálat egyik családgondozó munkatársa is támogatta. 

Az ügyben időt sikerült nyerni, a család lakhatása azonban hosszabb távon sajnos még bizonytalan. A helyzet megnyugtató rendezése érdekében a család – az önkormányzati törvény értelmében a hajléktalanná válás megelőzésének a biztosításáért felelős – kerületi önkormányzathoz fordul segítségért. Az AVM továbbra is támogatja a családot a lakhatásuk megőrzésében.