Révész József „Ré”: A sikátorba nekem nem kell szemüveg

Szeretettel köszöntök mindenkit!

A Város Mindenkié Pécs tagja vagyok. A Város Mindenkié Pécs, vagyis az AVM Pécs egy pécsi érdekvédelmi szervezet, melynek tagjai azért küzdenek, hogy mindenkinek legyen elfogadható lakhatása. Tagjaink különböző helyzetben élő önkéntes aktivisták, vannak köztük hajléktalanságban és lakásszegénységben élők is.

Miután 2021-ben megnyertük az Emberség-díjat és az ezzel járó pénzjutalmat, elkezdtünk gondolkodni azon, hogy ezt a támogatást hogyan tudjuk a díj üzenetéhez legméltóbb módon felhasználni. Úgy döntöttünk, hogy ez az összeg lesz az induló tőkénk nem sokkal korábban elhunyt tagunk és barátunk, Révész verseinek kiadásához. Révész verseit egykori tagunk, Aradi Fanni dolgozta föl Révész családjának segítségével. A Drukker Nyomdaműhely Révészt jól ismerő művészei pedig csatlakoztak a projekthez, és így állt össze a különleges riso technikával készült kötet, amelyben a verseket illusztrációk egészítik ki, és amit a Szabad Terek pályázata támogatott. Ez a kötet azért is különleges, mert azt képviseli, amit az AVM, és amit Révész is képviselt: az összefogást és az együttműködést.

De ki is volt Révész József, vagy Ré, ahogy az ismerősei hívták, és ahogy ő is hívta magát. „Hello, I am Ré” – mondaná, ha most itt lenne. Révész, egykori tagunk, az AVM Pécs egyik alapítója. Mondhatnám, hogy Révész hajléktalan volt, de ő nem szerette az ilyen megnevezéseket, és az AVM sem szereti beskatulyázni az embereket. Nem szoktunk valakit a lakhatása alapján megnevezni, kivéve, ha hajléktalan. Rólam sem mondják, hogy Szatmári Áron, sorházban lakó. Révész ember volt, és igen emberséges, igen szerető ember. Révész tudatosan választotta a társadalmon kívüliséget, mert nem akart betagozódni a fogyasztói társadalom üres, hazug körforgásába. Ez pedig hajléktalansággal jár. Ami egy fokkal nagyobb szabadságot adott neki. Nem teljes szabadságot, hiszen az nem szabadság, ha az ember nem tudja befűteni a vackát, és napról napra kell összeszedni a betevőt.

Révész egyébként dolgozott. Az egy közkeletű tévedés, hogy az hajléktalan, aki nem dolgozik. Egy kutatás szerint a hajléktalan emberek 2/3-a bérből vagy nyugdíjból él. Attól, hogy valaki dolgozik, még nem biztos, hogy lesz háza vagy albérlete. Persze az igaz, hogy ha valakinek nincs lakása, úgy nehezebb munkát találnia. Amikor én Rét megismertem, akkor a Fedél Nélkül magazint terjesztette, vagyis lapterjesztő volt. A Fedél Nélkül egy utcalap, amit hajléktalan emberek írnak, hajléktalan emberek szerkesztenek, és hajléktalan emberek terjesztenek. Ebbe a lapba írt Révész verseket, és ezt terjesztette ő is Pécsen. Aztán szerepelt a Janus Egyetemi Színház előadásában, dolgozott a bringaverklivel, mindig csinált valami hasznosat, és persze folyton küzdött velünk is a jobb lakhatási helyzetért, vagyis azért, hogy másoknak jobb legyen.

Szatmári Áron beszéde 2022. április 9-én, a Drukker Közösségi Nyomdaműhely Révész József verseskötetét bemutató kiállításának megnyitóján, a Kozármislenyi Művelődési Központban hangzott el.

Elmondom, hogy ismertem meg őt. 2016-ban, amikor még nem voltam az AVM tagja, részt vettem egy akciójukon. Ez volt az első alkalom, hogy találkoztam az AVM-mel. Egy hétgyerekes családot akartak kilakoltatni Pécsen egy szociális bérlakásból. Az eljárás több ponton is jogszerűtlen volt, de már nem tudott a csoport más úton segíteni, ezért úgy döntöttek, hogy amikor reggel megérkezik a végrehajtó a kitűzött időpontra, akkor az aktivisták beállnak az ajtóba, és nem engedik őt bemenni. Ehhez hívtak segítséget. Végül sikerült megakadályozni a hétgyerekes család jogszerűtlen kilakoltatását. Ha jól emlékszem, hárman voltunk olyanok az élőláncban, akiknek viszonylag rendezett lakhatása volt, öten viszont az utcán vagy hajléktalanszállón éltek. Vagyis ők rosszabb lakhatási helyzetben életek, mint a család, amelynek a lakhatását védték. Révész is köztük volt. Ő is azért állt ott, és kockáztatta a rendőri előállítást, hogy olyasvalakit ne lakoltassanak ki, aki már eleve jobb körülmények között él, mint ő. Ezt hívják önzetlenségnek és szolidaritásnak.

Révész (Fotó: Erdész Gyula)

Költő volt-e Révész? Végül is írt egy kötetnyi verset. Számára az írás fontos volt. „Verseit a legkülönbözőbb felületeken őrizte meg az utókornak. Írt szépírással jegyzetlapra, ákombákom betűkkel papírfecnire, margóra kaparva egy AVM-es témalista szélén, hajnali sms-ben” – írja Aradi Fanni a kötet előszavában. Verseiben is megelevenedik a hajléktalan-lét és az utca, de nem csak erről szólnak a versei. Sőt, mint ahogy minden jó vers, nem egyvalamiről szólnak, és egyáltalán nem csak a szerzőjéről mondanak el valamit, hanem általános igazságokat közölnek. „Ez a kötet nem alkalmas arra, hogy Révészt megismerjük. Nem is ez a célja. Betekint, érzékeltet, vitat, tagad, elismer, elborzaszt, elszomorít és megnevettet” – olvasható szintén az előszóban.

69 vers, ami nem kevés. Lazán összekapcsolódnak, tartalmi csoportokat alkotnak. Természetesen megjelenik az utca és a nyomor. Van szó szerelemről, beleértve a házasságot és a válást. Vannak versek a családról, köztük családi életképek, és vannak anyaversek. Írt politikai költeményeket. Írt istenes verseket, melyben – a magyar irodalom hagyományait követve – megjelenik a perlekedés, a számonkérés, hogy miért lehet ennyi nyomor a földön. Vannak romlásversek, ahol isten helyett az ördög jelenik meg, az alkohol és az önpusztítás. Fontos szerepet kap a kötetben a halál. És persze vannak versek a költészet mibenlétéről és költő szerepéről.

Mutatok egy példát a politikai költészetre, melyben megjelenik Révész kitűnő humora is:

Miért van az, ha az alsó fiókot véletlenül
középre rakják, akkor mindjárt azt hiszi, hogy
ő a felső?

A fáradt hirdetőoszlop című versben egy hirdetőoszlop szólal meg, a szokatlan tárgy Kosztolányi Dezső Lámpafény című költeményét eleveníti meg. „Tartottam a hátam…” – mondja a hirdetőoszlop mindarra a szemétre utalva, amit ráragasztottak. A hirdetőoszlop várja a halált, de hirtelen belé hasít egy kínzó gondolat.

De mi lesz akkor, ha újraöntenek?
Kezdhetem elölről ezt a nyomorult életet.
Abban bízom, hogy hasznos lesz belőlem, és
Hintavas leszek egy boldog család kertjében.

A létösszegző költemény példája a 33 éves vagyok című vers, mely József Attila Születésnapomra című versét juttathatja az eszünkbe. Így indul:

Krisztusi korba léptem…

Micsoda nyelvi lelemény pár sorral később ezt írni:

Ördögi korban élek…

Egy másik versben, a Sajnos címűben József Attila önmagát szólítja meg:

József kérdez.
Attila, hol vagy?

Majd a következő strófában Révész lép a költő helyébe:

József kérdez.
Révész, hol vagy?

Ugyancsak József Attila-i hangvételű A favágó dala. Az első sorokban nagyon szépen kiaknázza a szavak többféle jelentését:

Elegem van belőletek, tuskók,
Most nagy fába vágom a fejszét.
Elmegyek a városba, és terjesztem az eszmét.

Az meg már szinte villoni, ahogy Az urnában című versben a beszélő dacol és viccelődik a halállal:

Hideg van itt, fázom, de olcsó az albérlet.
Azért tíz évig mégiscsak henyélek.

Megjelenik a fogyasztói társadalom üres, rideg jóléte is. Révész nem vágyott erre a jólétre, számára sokkal fontosabb volt a megalkuvás nélküli élet, és a szeretet. Ez a vers megfordítja az értékeket. Címe: A szeretet

Zsíroskenyérrel a kezemben
Nézek át az üvegen,
És irigy vagyok,
Ahogy eszed a meleg pörköltet,
S én meg kint megfagyok.
Cserélnél?
Nálam belül van a fűtés,
És te vagy, aki megfagyott.

Ady Endrét idézi a szóhasználata ennek a versnek:

A Legutolsó Óriás vagyok,
Népem végleg elköltözött.
Utolsó sarja a büszke fajnak,
Kik uralkodtak völgyön, hegyek között.
Az apró nép elvette mindenünk,
Az övék lett erdő és patak.
Falat húztak földünk köré,
S ők fognak ki minden jó halat.
Kőtermekben raknak nagy tüzet,
Lándzsa készül, dárda, pajzs, szurony,
Miközben hegyen kóborlok én,
Társaságom a könny arcomon.
A Legutolsó Óriás vagyok,
Jól tanuld meg az énekem,
Mert elmegyek, s majd elhallgat a dal,
És csend lesz, sűrű, hosszú, végtelen.

Ha Révész hangja el is hallgatott, a dalai nem, itt lesznek ebben a kötetben, és itt olvashatók a falakon. Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki közrejátszott abban, hogy ez a kötet megjelenhessen, és ez a kiállítás létrejöhessen. Így hát nem is kívánhatok most már többet, mint hogy olvassák Révész verseit. Olvassák figyelemmel és szeretettel!

Köszönöm!

Szatmári Áron

Te is támogathatod a kötet megjelenését! Ahhoz, hogy a kötet minél több emberhez eljusson, a korlátozott számú riso-nyomat mellett olcsóbb digitális nyomatot is szeretnénk készíteni. 1 példány költsége nagyjából 2500 Ft, de ehhez legalább 100 példányt kellene egyszerre kinyomtatnunk.

500–1000 Ft Alapvetően mikroadományokat várunk, hogy összejöjjön a 100 példány nyomtatásához szükséges összeg.
5000 Ft Aki legalább 2 példány árával támogatja a kötet nyomtatását, annak a nyomtatás után küldünk egy digitálisan nyomott példányt.
10.000 Ft Aki legalább 4 példány árával támogatja a kötet nyomtatását, annak küldünk egy eredeti riso-nyomatot, de ez csak nagyon korlátozott számban áll rendelkezésre. (Az utalás után lépj kapcsolatba velünk!)

Hova utald az adományt?
Számlaszám: 11773315-01941986 (OTP)
Név: Szatmári Áron
Közlemény: Révész
Itt tudod felvenni velünk a kapcsolatot: [email protected]