Magyarországon százezrek életét nyomorítja meg a lakhatási válság, amelynek egyik okozója, hogy a lakásokat a nagyobb hozam érdekében a tulajdonosaik turisztikai céllal hasznosították, ezáltal szűkítve az albérletpiacot. A gyűjtőnéven csak „Airbnb-zésnek” nevezett jelenség emeli a lakbért, ám mindezt most a koronavírus okozta változások mérsékelték. Habár az önkormányzatok nyáron lehetőséget kaptak a probléma tartós kezelésére, eddig egyetlen önkormányzat, még az elsőként szabályozni szándékozó Terézváros sem állt a lakók oldalára.
A rövidtávú lakáskiadás, azaz a lakások hotelként, turisztikai céllal való hasznosítása piaci logika szerint jobban megéri a tulajdonosoknak. Így a szűkös budapesti bérelhető lakásállományból jelentős mennyiségű, megközelíthetőleg 15.000 lakás nem ad otthont a főváros bérlőinek, helyette turisták szállásaként hajt hasznot a tulajdonosoknak. Ez leginkább a belső kerületeket érinti. Az Airbnb a tulajdonosok és a turisták között közvetítő cégként monopolizálja ezt az üzemeltetési formát, ezért híresült el az országgyűlés nyáron meghozott döntése Airbnb-törvényként, amely lehetőséget biztosít arra, hogy a települések önkormányzatai maximalizálják, hogy hány napot lehet így hasznosítani egy ingatlant.
Az Airbnb-vel kapcsolatban a lakosság jelentős részének inkább az a tapasztalat ismerős, hogy a külföldi vendégek egy része zavarja őket a nyugalmukban. A lakások ily módon való nagy arányú hasznosításának a lakbérekre gyakorolt összefüggéseivel kevesen foglalkoznak. A kárvallottak rendszerint nem tudnak arról, hogy a belvárosba özönlő turisták által kivett „lakáshotelek” felemelik az egész város albérleti költségeit; mivel csökkentik az elérhető albérletek számát, növelik az ingatlanok hozami értékét, ezáltal a külső kerületekbe menekülnek a belső kerületek lakói, akik ott tovább fokozzák a megfizethető lakásokért folyó versenyt. Összességében a szabályozatlan lakáshasznosítás egy egészségtelen és megfizethetetlen városhoz vezet, ahol a város lakói ingázásra vannak kényszerítve, így a turisták által frekventált városrészek átutazók skanzenjeivé válnak. Egy felelős városvezetés mindezek elkerülése végett korlátozza az Airbnb-t, ahogyan tette Párizs, Berlin vagy Barcelona.
Nyár óta tehát egy olyan lehetőség van az önkormányzatok kezében, amellyel mind a civilek és szakértők megállapításai, mind a nyugati városok példái alapján élniük kell! A turisztikai célú lakáskiadás évi 30 napban való korlátozása arra ösztönözné a tulajdonosokat, hogy lakásaikat hosszútávra adják ki a városban élőknek. A koronavírus okozta turisztikai leállás bizonyította, hogy ez nem csak elméletben, hanem valóban csökkenti a lakbéreket. Az ingatlan.com számításai alapján ugyanis 2020 novemberére a budapesti albérletárak 5 éves mélypontra estek. A fővárosban a turisták hiánya miatt az ingatlantulajdonosok bérlőknek kezdték kiadni a lakásokat, így a megnövekedett kínálat miatt az egész városban csökkentek a bérleti díjak.
Az önkormányzatok a törvényi felhatalmazás óta keveset foglalkoztak a kérdéssel, és elfogadhatatlannak tartjuk, hogy bizonyos kerületek látszategyeztetéseket kezdenek a lakossággal, más önkormányzatok meg egyenesen az Airbnb lobbi, gazdasági érdekeltség befektetőivel konzultálnak, miközben az egyeztetésekbe nem vonják be a lakhatási szerveket. A lakhatási szervezetek az ingatlanbefektetők helyett azoknak a bérlőknek és lakhatási szegénységben élőknek az érdekeit képviselik, akik a társadalom többségét alkotják, viszont a hangjuk kevésbé jut el a döntéshozókhoz. A résztvevő szervezetek egységesen hirdetik azt, hogy „A Város Mindenkié”, ami a megfelelő minőségű és megfizethető lakhatásnál kezdődik. Az előbb említett emberek érdekeit is figyelembe kell venni, egy felelős városvezetés nem zárkózhat el előlük!
A lakhatási válság kialakulásának számos és bonyolult oka van, amit átfogó lakáspolitikával kell kezelni, ennek része az (önkormányzati) lakásügynökség felállítása, a szociális bérlakások létesítése, az önkormányzati tulajdonú lakásállomány növelése és a lakások piaci hasznosításának a szabályozása is.
Örülünk, hogy egyre több kerület tervezi a lakásügynökség felállítását; ugyanakkor elítéljük, hogy egyes kerületek tovább folytatják azt a 30 éves felelőtlen és bukott modellt, amellyel privatizálják lakásállományukat, és elkeserítő, hogy még egyetlen egy önkormányzat sem foglalt állást az Airbnb szabályozása kapcsán a lakók érdekében.
Terézváros önkormányzatának szabályozási terve a lakhatási válságra nem ad választ, hiszen nem korlátozza a lakások turisztikai célú hasznosításának egy évi maximális napszámait kellő mértékben; a hatodik kerületet vezető polgármester, Soproni Tamás nem él a lehetőséggel, hogy hosszú távon csökkentse vagy mérsékelje a lakásbérleti díjakat. Mi, a Stop Airbnb! kampányban résztvevő szervezetek többet várunk a fővárosi önkormányzatoktól. A lakás nem szálloda, hanem a méltó élet feltétele
A Város Mindenkié, Szikra Mozgalom, Táncsics Radikális Balpárt, Zöld Front Ifjúsági Mozgalom
