In memoriam Sebál Pista
December végén elhunyt barátunk, egykori aktivista társunk, Sebál Pista. Az AVM nevében Udvarhelyi Tessza búcsúztatja.
December végén elhunyt barátunk, egykori aktivista társunk, Sebál Pista. Az AVM nevében Udvarhelyi Tessza búcsúztatja.
Elhunyt Szabó Ferencné Piroska, az Utcáról Lakásba Egyesület egyik első bérlője és az AVM egykori tagja. Szeretettel emlékezünk rá.
A Város Mindenkié csoport, az Utcáról Lakásba! Egyesület, a Habitat for Humanity Magyarország, a Periféria Központ és a Városkutatás Kft. aktivistái és szakértői által összeállított pontok a lakhatás biztonságát és megfizethetőségét megerősítő törvénymódosításokat és lakáspolitikáért felelős kormányzati szerv létrehozását javasolják.
Álltunk, némán és megrendülve a temetőben. Ekkor tettem fel a kérdést: Vajon van-e méltó halál? Azóta tudom a választ: nincs.
A különböző kormányközeli médiumokban egyre sűrűbben, látszólag kampányszerűen kezdtek el megjelenni a hajléktalan emberek elleni uszító, gyűlöletkeltő tartalmak.
Jelenleg csak a meghosszabbított moratórium védi az embereket és családokat lakhatásuk elvesztésétől. Aktivistánk beszéde június 14-i pécsi sajtótájékoztatónkon.
Fél nap leforgása alatt a tulaj kipakoltatta bútorokat az összes helyigéből, szó szerint minden vittek magukkal, az összes ablakot és még a bejárati ajtót is elvitette az ingatlanból. Jelenleg egyetlen nyílászáró sem található benne, a lakáson átfúj a szél. Az ingatlanban a hiányzó csapok miatt nincs víz se, a tulajdonos a gázt is elzáratta.
A Város Mindenkié aktivistái egy tíz méteres molinót függesztettek ki STOP PRIVATIZÁCIÓ felirattal az Alagút fölé, hogy tiltakozzanak a Böröcz László által benyújtott törvénymódosító javaslat ellen, amelynek következménye lényegében a szociális bérlakásszektor megszűnése lenne. A csoport az akcióval a közvagyon kiárusítása ellen tiltakozik, és hangsúlyozza, hogy amennyiben június 14-én a Böröcz-féle törvénymódosítást elfogadják, azzal ellehetetlenítik a felelős lakáspolitikát Magyarországon.
Egy olyan országban szeretnénk élni, ahol a diákok megfizethető lakhatása előrébb való, mint a tőkés elitek érdeke. Ahol a bérlakásokat építik, nem pedig kiárusítják őket. Nem lehetne a Fudan egyetemre fordítandó pénzt szociális bérlakások építésére fordítani? Ahol a biztos lakhatás nem attól függ, hogy milyen körülmények közé születtél és ahol egyetlen gyereket sem szakítanak el a szüleitől csak azért, mert a szülő nem tud megfizetni még egy penészes albérletet sem.
Az önkormányzati bérlakások privatizációja helyett legalább háromszor-négyszer ennyi közösségi tulajdonú, megfizethető bérlakásra lenne szükség a jelenlegi lakhatási válság kezeléséhez.