„Nem lehetne a Fudan egyetemre fordítandó pénzt szociális bérlakások építésére fordítani?” Gede Márton és Őze Sándor beszéde

G. M. : Gede Márton, 67 éves, nyugdíjas 

Ő. S. : Őze Sándor vagyok, 22 éves, diák

G. M. : Hajléktalan vagyok, egy szállón élek, ahol tizenhatan vagyunk egy szobában. A szolgáltatásokkal elégedett vagyok, de nem erre vágytam. 

Ő. S. : A családom támogatása nélkül nem tudnám fenntartani az albérletet, ahol lakom. Tudjuk, hogy sok diáktársunk van ugyanebben, vagy éppen sokkal rosszabb helyzetben. Kollégiumi férőhelyek nélkül közülük sokan nem tudnának Budapesten lakni. 

G. M. : Együtt szólalunk fel, mert bár egészen másképp, de mindketten a lakhatási válság kiszolgáltatottjai vagyunk.  Együtt küzdünk A Város Mindenkié csoport tagjaiként a lakhatáshoz való jogért. 

Ő. S. : A Diákváros rengeteg fiatal számára megfizethető lakhatást jelenthetne. Ráadásul, ha az egyetemisták nem kényszerülnek arra, hogy piaci áron béreljenek lakást, az a kereslet csökkenésével budapesti albérletárakra is kedvező hatással lehet. Ha tehát a fiatalok lakhatása részint megoldódik, akkor mindenki, aki nap mint nap szorong a lakhatása miatt, kicsit levegőhöz juthat.

G. M. : A lakhatási válság tömegeket érint. De mit tesz a kormány, azért hogy segítse ezeket az embereket?…Semmit. Mit is várhatnánk egy olyan kormánytól, amelyiknek a szeme sem rebben, amikor tömegével lakoltatnak ki embereket az otthonaikból. Amelyik börtönnel fenyegeti hajléktalan polgártársainkat. Azokat az embereket támadja, akik a legkiszolgáltatottabbak. Azokat, akik poloskafertőzött tömegszállókra kényszerülnek.

Ő. S. : Pusztítóan egyenlőtlen, hogy a lakásra fordítható állami támogatásokból az kap többet, aki egyébként is vagyonos. A kormány úgy osztja szét a támogatásokat, hogy aki magas keresetű, annak több jut; a leginkább rászorulónak pedig se adókedvezmény, se babaváró hitel, se lakásfelújítási támogatás nem jár.

G. M. : Sorstársaim számára megoldást jelenthetne az önkormányzati bérlakások számának növelése. Egy igazságos szociális bérlakásrendszer kialakítása, amely menedéket nyújthat a hajléktalanságban élőknek, a felháborítóan alacsony keresetű közalkalmazottaknak, és mindenkinek, aki hiába dolgozik keményen, de nem tud  piaci áron lakást bérelni. 

Ő. S. : Ehelyett mit tesz a kormány? Privatizálni akarja az önkormányzati bérlakásokat, amelyek száma a rendszerváltás óta egyébként is folyamatosan csökken. El akarja venni a segítséget onnan is, ahol még akad; meg akarja fosztani az önkormányzatokat attól a lehetőségtől, hogy a hozzájuk fordulóknak méltó otthont biztosíthassanak.

G. M. : Ennek a kormánynak tagjai, rokonai, barátai és teljes oligarchiája és kiszolgálói ésszel közel felfoghatatlan luxusban élnek -egy kastély számukra emberhez méltó otthon, ha mégis Budapesten képzelik el életüket, az csak a budai várba lehetséges –  Holott sokan még azt sem tudjuk biztosan, hogy hol hajtjuk álomra a fejünket holnap este.  

Ő. S. : Egy olyan országban szeretnénk élni, ahol a diákok megfizethető lakhatása előrébb való, mint a tőkés elitek érdeke. 

G. M. : Ahol a bérlakásokat építik, nem pedig kiárusítják őket. Nem lehetne a Fudan egyetemre fordítandó pénzt szociális bérlakások építésére fordítani? 

Ő. S. : Ahol a biztos lakhatás nem attól függ, hogy milyen körülmények közé születtél és ahol egyetlen gyereket sem szakítanak el a szüleitől csak azért, mert a szülő nem tud megfizetni még egy penészes albérletet sem. 

G. M. : Ahol tiszteletben tartjuk egymás emberi méltóságát.  

Ő. S. : Ahol a szegénység nem bűn, hanem közös felelősség.

G. M. : Ahol a lakhatás nem kiváltság, hanem alapvető emberi jog. 

Ő. S. : Követeljük, hogy vonják vissza az önkormányzati bérlakások privatizációjára vonatkozó törvénymódosító javaslatot és kezdjenek állami bérlakásépítésbe. Építsék fel a diákvárost az eredeti tervek szerint. Alakítsák úgy az állami támogatások rendszerét, hogy mindenki számára elérhető legyen egy méltó otthon. A szakmai javaslatok, a lehetséges megoldások készen állnak. Már csak a politikai akarat hiányzik!

G. M. : Követeljük, hogy vegyék emberszámba Magyarország minden állampolgárát! Hagyjanak fel a társadalmi árkok mélyítésével, a szegények és gazdagok közötti ellentét fokozásával. Itt az idő, hogy végre közösen építkezzünk! 

Együtt: Lakhatást! Demokráciát! Jogállamot!

Képek: Vörös Anna