Utcajogász: Az önkormányzati bérlakásprivatizációs törvényjavaslat durván alapjogsértő

Többen több szempontból elemezték már, hogy milyen problémák vannak az önkormányzati bérlakások privatizációját érintő új törvényjavaslattal: többek között tovább csökkenti az állami és önkormányzati tulajdonban lévő bérlakásállományt, illetve ellehetetleníti a szociális bérlakásrendszert. Az Utcajogász Egyesület álláspontja szerint ezek mellett a javaslat durván alapjogsértő is.

Az Alaptörvény ugyanis alapvető jogként védi a tulajdonhoz való jogot. Minden joghallgató az egyetem első éveiben megtanulja, hogy bármely alapvető jog csak más alapvető jog vagy alkotmányos érdek védelme érdekében korlátozható, és csak feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan. Az önkormányzati lakásvagyon áron aluli, kötelező privatizációja viszont nem közérdek, és nem is szolgálja a közös szükségletek kielégítését.

Az államcélok tekintetében pedig az Alaptörvény szerint Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatást mindenki számára biztosítsa. Százezer lakás elkótyavetyélése privilegizált kevesek számára viszont biztosan nem ennek a célnak a megvalósulását szolgálja.

 

Az önkormányzatok tulajdonjogának javasolt mértékű korlátozása így gyakorlatilag a tulajdonhoz való jog teljes kiüresítésével és az államcélok megvalósulásának ellehetetlenítésével jár.

1993-ban a Lakástörvény alkotmányossági vizsgálata kapcsán ráadásul az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette annak a vételi jog gyakorlására vonatkozó rendelkezéseit, pedig azok sokkal kevésbé voltak jogkorlátozóak, mint a mostani javaslat.

Az Alkotmánybíróság akkori indokolása szerint „A lakás különleges helyet foglal el az önkormányzat vagyontárgyai között funkciója alapján, mert a helyi önkormányzat területén élő emberek legelemibb életfeltételének, a hajléknak a biztosítását szolgálja”.

Vörös Imre alkotmánybíró párhuzamos indokolásában ezt még kiegészítette azzal, hogy „az önkormányzati lakásállománynak a bérlők tulajdonába adása éppenhogy végképp lehetetlenné tesz bármiféle állami lakáspolitikát, lakásgazdálkodást. Ettől eltekintve sincs lehetőség arra, hogy az állam más tulajdonának rovására alkotmányos korlátozás nélkül lakáspolitikát (vagy bármely más gazdaság- vagy társadalompolitikát) folytasson”.

Az Alkotmánybíróság tehát 1993-ban a 90-es évek privatizációs hullámában felismerte, hogy az állami és önkormányzati bérlakások állománya többet jelent, mint beton és cement vagy a lakásmaffiának átjátszható vagyontárgy. Ezek a lakások a felelős lakáspolitika alapjai, és több tízezer ember számára az egyedüli lehetőséget jelentik a biztos otthon megteremtéséhez. Mi, az Utcajogász Egyesület önkéntes jogászai munkánk során nap mint nap tapasztaljuk, hogy kiszolgáltatott ügyfeleink számára milyen fontos lenne megfizethető bérlakásokat biztosítani.

Egyesületünk határozott álláspontja ezért az, hogy a javaslatot a jelenlegi formájában nem szabad elfogadni. Minden lehetséges törvényes eszközt meg kell ragadni annak érdekében, hogy ez a törvény ebben a formában ne léphessen hatályba.

Elfogadása esetén is arra kell törekedni, hogy a lehető legtöbb lakás maradjon a közérdek, a lakhatási válság kezelésének szolgálatában. Felkérjük ezért az országgyűlési képviselőket, a köztársasági elnököt, az alkotmánybírákat, az önkormányzatokat felelősen vezető polgármestereket, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy közösen megvédhessük a magyar állampolgárok közösségi lakástulajdonát.

Vági Renátó, az Utcajogász aktivistája