A budai vártól Rákospalotán át Soroksárig: A budapesti közvécék helyzete

Budapest összes közvécéjét végigjártuk. Számszerint 90 wc-t találtunk, ami elfogadható állapotban van, ez egy közel kétmilliós lakossággal bíró nagyvárosban nem mondható túlzóan nagy számnak. Sok a romos, lezárt illemhely, az éppen „felújítás alatt” álló helyiség, azonban nehéz megmondani, hogy már évek óta ott csüng a tábla, vagy valóban dolgoznak a wc újításán. Azt állítják, hogy nyitva van, de valójában azt tapasztaljuk, hogy sosem. A legtöbb csak 250 Ft ellenében vehető igénybe, ami szintén sok ember pénztárcájának fáj. És vajon a kerekesszékes emberek hány wc-t vehetnek igénybe? Hogyan lehetséges az, hogy a férfi wc akadálymentes, és a női nem? A közérdekű adagigénylésekből származó forrásokat egytől-egyig ellenőriztük, egyenként jártuk be a 23 kerületet, és bizony vannak eltérések az önkormányzati nyilvántartásokhoz képest… A kutatás eredményeit, és az ebből kovácsolt javaslatcsomagot továbbítjuk a fővárosi önkormányzatnak, reméljük ők is belátással lesznek a wc-k alacsony száma, és elrettentő állapota láttán, és mint felelős döntéshozók nyomban cselekednek, hisz mindannyian tudjuk, hogy „azért a wc az úr!”

A huzamos közterületi tartózkodás során a hajléktalan embereknek ugyanazon szükségleteket kell kielégíteniük összehasonlíthatatlanul nehezebb körülmények között, mint azoknak, akik nem kényszerülnek egész napszakokon át az utcára. A hajléktalan emberek a magánszféra teljes hiányában, a közterületen végzik mindennapi szükségleteiket.

A Város Mindenkié, illetve partnerszervezete, az Utcajogász az elmúlt években számos olyan üggyel találkozott, amikor hajléktalan embereket vontak felelősségre köztisztasági szabálysértés elkövetése miatt.

Adataink alapján e szabálysértések döntő része, kb. 75%-a őket – a legsérülékenyebb társadalmi csoport tagjait, a hajléktalan embereket – érinti.

Számukra – a várható szankcióktól eltekintve is – különösen nagy nehézséget jelent a közillemhelyek hiánya, hiszen a társadalmi előítéletek miatt többnyire nincs lehetőségük igénybe venni a nem közillemhely célú, de illemhellyel rendelkező egységeket: a bevásárlóközpontokat, éttermeket, kávézókat, amelyek egyébként gyakran illemhely-használati lehetőséget biztosítanak nem hajléktalan emberek számára.

A közvécék hiánya a probléma jogi szabályozásának hiányosságaira vezethető vissza. A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény nem tér ki a közillemhelyek létesítésének kérdésére, s jóllehet a 253/1997. kormányrendelet alapján mindenütt, ahol a legalább 10 fő huzamosan tartózkodik, kötelező volna nyilvános illemhelyet üzemeltetni, tapasztalataink szerint az illetékesek sokszor figyelmen kívül hagyják e jogszabályt.

2017-ben egy konkrét szabálysértési eljárással összefüggésben az ombudsmanhoz fordultunk, aki AJB-1944/2017. számú állásfoglalásában felkérte a belügyminisztert, illetve Budapest főpolgármesterét a probléma rendezésére. Mindeddig azonban semmiféle előrelépésre nem került sor.

Az elmúlt hónapokban A Város Mindenkié aktivistái felkeresték a közérdekű adatigénylésük nyomán összeállított listán szereplő összes fővárosi közillemhelyet, felmérték állapotukat, és írásban is rögzítették tapasztalataikat.

A listára került 128 közvécé egynegyede lezárt, romos, üzemképtelen. Felméréseink alapján jelenleg kb.

90 üzemképes nyilvános vécé van Budapesten. Ezek közül alig 40 használható ingyenesen; a fizetős illemhelyek túlnyomó része 180–250,- Ft térítési díj ellenében vehető igénybe.

Megállapítottuk, hogy a kerületi önkormányzatok saját belátásuk szerint, esetleges módon, illetve főleg turisztikai szempontokat mérlegelve és a tömegközlekedési csomópontokhoz igazodva tartanak fent közillemhelyeket. Több olyan kerületi önkormányzat is van, amely egyetlen közvécét sem üzemeltet.

Az elkövetkező napokban benyújtjuk a fővárosi önkormányzatnak a kutatásaink és terepszemlénk alapján elkészített javaslatcsomagunkat, amelynek leglényegesebb elemei az akadálymentes és ingyenes, illetve becsületkasszával vagy a méltányossági rendszer nemzetközi jó gyakorlatainak adaptálásával működtetett közillemhelyek létesítésére, felújítására és üzemeltetési feltételeire vonatkoznak. Bizalommal várjuk az önkormányzat cselekvési tervének kidolgozását és végrehajtását, ami a hajléktalan és a fedél alatt élő emberek számára kiváltképpen is fontos a világjárvány idején.

Jelenleg a működő közvécék többsége a szegénységben élő családok és hajléktalan emberek számára nem megfizethető. A fővárosi közillemhelyek problémáját akkor tekinthetjük megoldottnak, ha jövedelmi helyzetétől függetlenül mindenkinek lehetősége lesz igénybe venni a szolgáltatást. Ezért küzdünk petíciónkon és immár benyújtásra kész javaslatcsomagunkon keresztül.