„Ami elsőként eszembe jut Gáborról, az – talán nem meglepő módon – a város.”

Kovács Gábor Tamás (gt) barátunkra emlékezünk, aki még mindig nagyon hiányzik a csoport életéből.  Olvassátok egyik iskolatársa, Iványi Juli emlékezését, amely az erdőben tartott közös megemlékezésen hangzott el.--9120655.jpg

Kedves Gábor, Emlékezők!

Ami elsőként eszembe jut Gáborról, az – talán nem meglepő módon – a város.

Igazából zavarban is vagyok, mint hiteles megemlékező, hiszen nem találkoztunk sokszor, csak a Wesley udvarán, amikor az órákra vártunk, vagy amikor éppen együtt hallgattunk egy előadást.

Nem beszélgettünk sokat, nem tudtam meg róla sokat. Nem kérdezősködtem, legfeljebb amikor nagyon sápadtnak láttam, annyit, hogy jól van-e.

Ismerősök voltunk interneten, de mégsem ismertem. Találkoztunk tüntetéseken, ahol láttam fotózni őt; néha leültünk egymás mellé, pár gondolatot megosztottunk.

Nem ismertem jól, de a képeit láttam. Képein keresztül tudtam, hogy hol jár, milyen rendezvényen, megmozduláson vett részt. A képek megmaradtak, visszanéztem őket, így egy kicsit Gábor is, illetve az ügyek, amelyekért küzdött, amelyek fontosak voltak neki.

Azzal kezdtem a soraimat, hogy elsőként a város jut eszembe róla. A Jelenések könyvének 21. részében az 1–4. versben János egy városról ír, amelyikért szerintem Gábor is küzdött, amelyik mindenki előtt nyitva áll, mindenkié lehet:

„Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az elsõ föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök. És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”

Isten áldja meg az életed, képeid, látásod, és adjon nyugalmat, pihenést Neked, az Isten emberének (hiszen ezt jelenti a neved) abban a városban, ahova most mentél!

Iskolatársad: Juli

A fényképet Vörös Anna készítette gt megemlékezésén.

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.