Európai Unió Bírósága: A rövidtávú magánszálláshely-kiadás korlátozása „közérdeken alapuló kényszerítő indok”

Ez a cikk több mint 1 éves.

Az Országgyűlés megadta az önkormányzatoknak a lehetőséget, hogy rendelet formájában korlátozzák a lakások magánszálláshelyként való üzemeltetését. Az önkormányzatok kezében tehát a döntés, hogy korlátozzák-e az Airbnb-típusú lakás-felhasználási formát, ezzel is elősegítve a hosszútávra kiadható lakásállomány bővítését. Az Európai Unió Bírósága fontos döntést hozott a turisztikai célú lakáskiadás korlátozások kérdésében 2020. szeptember 22-én, kedden. Az EUB döntése hatással lehet a kérdést elutasító magyar közbeszédre, és a kormány, önkormányzatok ítéletére a magánszálláshelyek szabályozását illetően.dsc_1588.jpg

Két francia cég, a Cali Apartments SCI és HX egy-egy párizsi garzonlakást adtak ki lakáshotelként. A párizsi hatóságok megbírságolták a két céget, mivel azok nem igazodtak a Párizsban hatályban lévő Airbnb-típusú magán-, és egyéb szálláshelykiadás korlátozásához. A cégek az ítéletet megfellebbezték. Az ügy felgyűrűzött az EU Bíróságához, ugyanis a francia fellebbviteli bíróság nem tudott döntést hozni a kérdésben, miszerint a Párizsban hatályban lévő korlátozás összeegyeztethető-e a nemzetközi belső piaci szolgáltatásról szóló irányelvvel. A francia szabályozás ugyanis a 200 000 lakost meghaladó települések esetén a település polgármesterének előzetes engedélyéhez köti a lakáscélú bútorozott helyiségek átmenetileg ott tartózkodó vendégek számára történő ismételt és rövid távú bérbeadását. Az önkormányzati képviselő-testületeknek pedig lakónegyedenként és adott esetben kerületenként kell rögzíteni az előzetes engedély feltételeit és esetleges ellenszolgáltatásait.

Az Európai Unió Bírósága most kijelentette, hogy ez a szabályozás összhangban van az uniós joggal, megfelel ugyanis a diszkriminációmentesség követelményének, továbbá annak, hogy közérdeken alapuló kényszerítő ok támassza alá, és annak, hogy ez a cél kevésbé korlátozó intézkedés útján nem lenne megvalósítható.  Az ügy nagy jelentőséggel bírhat a jelenlegi magyar magánszálláshely korlátozás kérdéskörben kirobbanó csatározások szempontjából. A tény, hogy az EU legfelsőbb igazságszolgáltatási szerve kijelenti, hogy a hosszútávú bérbeadásra szánt  lakáskínálat biztosítása és bővítése, valamint a társadalmi sokféleség és a lakáshiány súlyosbodásának elkerülése olyan „közérdeken alapuló kényszerítő indok”, ami igazolja a korlátozást, egy nagyon erős ütőkártya a korlátozáspárti szervezetek kezében, túlmutat az üzleti konstrukción.

A szóban forgó szabályozás célja, hogy választ adjon a lakáshoz jutási feltételek romlására és az ingatlanpiaci feszültségek fokozódására, különösen a piac funkciózavarainak szabályozása révén, továbbá hogy védje a tulajdonosokat és bérlőket, és lehetővé tegye a lakáskínálat növekedését a területi egyensúlyt tiszteletben tartó feltételek mellett, mivel a lakás alapvető szükséglet”.

Az EU-s Bíróság álláspontja szerint sokkal hatékonyabb egy előzetes engedélyezési eljárás során felmérni, hogy valóban minden tényező megfelel-e a jogszabályoknak, mint egy bejelentésen alapuló rendszerben, ahol az utólagos szabályozás nem elégséges feltétel, ugyanis egy bejelentésen alapuló és szankciókkal párosuló rendszer alkalmazása nem lenne alkalmas a hosszú távú bérbeadásra szánt lakások hiánya elleni küzdelem céljának hatékony megvalósítására. Egy ilyen rendszer ugyanis, mivel kizárólag utólagos beavatkozásra hatalmazza fel a helyi hatóságokat, nem teszi lehetővé a lakásátalakítások e hiányt kiváltó folyamatának azonnali és hatékony megfékezését.”

Azaz – esetünkben- az önkormányzatok képtelenek lennének egy ennyire gyorsan alakuló és ennyi kiskapuval rendelkező piaci szegmenst utólagos szabályozásokkal megregulázni. Következésképpen az Európai Unió Bírósága szerint szükségszerű az előzetes korlátozás a felelős lakáspolitika kialakítása érdekében.

„A használat megváltoztatására vonatkozó előzetes engedélyt az ingatlan fekvése szerinti település polgármestere adja ki, Párizs, Marseille és Lyon esetében az érintett kerületi polgármester véleményének kikérését követően. Az engedély megadásának ellenszolgáltatásaként előírható valamely más használatra szolgáló helyiség lakóhelyiséggé történő – egyidejű – átalakítása.”

Tehát amennyiben a kerületi döntéshozó teret ad a magán-és egyéb szálláshely létesítésének, egyidejűleg egy másik – valamely korábban nem lakáscélra szolgáló- helyiség lakóhelyiséggé történő rendeltetését szabja meg feltételül, ami egy rendkívül progresszív rendelkezés, szigorú előfeltétele a turisztikai célú lakások hasznosításának, és ezáltal megakadályozza, hogy szűküljön az elérhető magánbérleti lakásállomány.

A Város Mindenkié csoport üdvözli az Európai Unió Bíróságának döntését, mely lehetőséget teremt a szükséges lakáspolitikai korlátozások és szociális, lakhatási szempontból helytálló döntések meghozatalára.

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.