Gyakori kérdésekre válaszok a STOP AIRBNB! kampány kapcsán – Kovács Vera, Utcáról Lakásba! Egyesület

Ez a cikk több mint 1 éves.

Hogy miért épp a turisztikai célú lakáskiadás korlátozása mellett kampányolunk? Miképp befolyásolja az Airbnb a lakáspiacot? Miért és hogyan érinti a belvárosban koncentrálódó magánszálláshely közvetve a külső kerületek lakosságát? Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre találjátok alább a választ, olvassátok!71015837_2382639085139233_1916610584401412096_o.jpg

 

Mi, A Város Mindenkié csoport, és a kampányhoz csatlakozó szervezetek is úgy gondoljuk, hogy a kérdés sokkal bonyolultabb, és az Airbnb csak egy kis szelet a megoldandó kérdések sorából. Annak az aktualitását, hogy most erre kell fókuszálnunk, az adta, hogy az önkormányzatoknak a kormány rendelkezése értemében most kell, hogy megalkossák helyi rendeletben a kérdés szabályozását, és a rövid távú lakáskiadásért lobbizó gazdasági csoportok érvei mellett fontosnak látjuk, hogy a közbeszédben, és a döntéshozók előtt megjelenhessenek a hosszútávú lakáskiadás mellett szóló érvek is. Nem a turizmus ellenében, hanem a lakások lakhatási célú hasznosításának érdekében kampányolunk. 

Olyan kevés Airbnb lakás van, miért gondoljátok, hogy egyáltalán befolyásolják a lakáspiacot? 

Nem gondoljuk, tudjuk. Nem az összes fővárosi lakáshoz, hanem bérbeadható lakásokhoz képest kell megvizsgálni a rövidtávra kiadott lakások számát. A fővárosban nagyjából 900 ezer lakás van, ennek több, mint 80 százalékában a tulajdonos lakik. A KSH az állomány kb. 10%-át üresként tartja nyilván, és az önkormányzatok tulajdonában az állomány 6% van a fővárosban. Jellemző még az irodaként, raktárként, üzletként hasznosított ingatlan, összességében a budapesti bérlakáspiac a KSH szerint nagyjából százezer lakást jelent. Ezek a piaci bérlakások a nagyvárosok bérházaiban koncentrálódnak, a belvárosi területekre – éppúgy,  mint az Airbnb lakások. Az Airbnb egyidőben meghirdetett budapesti lakások száma annak legtelítettebb pontján közel 15 ezer ingatlant jelentett. Ez a teljes állomány 15 százaléka. Ennek a 15 ezer ingatlan nagyobb hányada van cégek, mint magánszemélyek tulajdonában. 

A koronavírus válság miatti „airbnb-típusú” kiadások szüneteltetése miatt sok lakás jelent meg a hosszútávra kiadók közt, ennek eredményeként az albérletárak szinte rögtön esni kezdtek. 

Tehát nemcsak a statisztikák sejtetik, hogy a fővárosi bérlakáspiachoz mérten túl magas az üzleti haszonszerzésre használt lakások aránya, de ennek befolyását a lakbérszintre a közelmúltbeli tapasztalatok is igazolták

A turizmus rengeteg munkahelyet, bevételt jelent, miért akarjátok elvenni a magyarok munkáját? 

A turisták nem csak a lakhatásra alkalmas lakásokban szállhatnak meg, a rövidtávú LAKÁSbérbeadás szabályozása esetén is bárki kialakíthat és engedélyeztethet az ingatlanjában olyan vállalkozást, amely panzióként, szálláshelyként, megfelelő közteherviselés mellett működik, vagy, dönthet úgy, hogy a lakáscélú ingatlanját lakhatási célra adja bérbe. Nem a szálláshely szolgáltatást szeretnénk korlátozni, és nem erre hívjuk a döntéshozókat sem a kampányunkban, a lakáscélú helyiségek formailag ideiglenes, rövidtávú hasznosítása az, amely a lakáspiacot a közérdek ellenében szűkíti. A turisták fogyasztani, bulizni, kulturális létesítményeket látogatni ugyanúgy fognak tudni szálláshelyként szabályosan üzemelő ingatlanokban megszállva, mintha egy lakást bérelnének ki nyaralás, vagy szórakozás céljára.

Sok kisembernek van jövedelme rövidtávú lakáskiadásból. Mi a bajotok velük, és ezzel a helyzettel? 

Valójában kevesek vannak abban a szerencsés helyzetben, hogy a lakhatásra szolgáló ingatlanjukon túl még további lakással, vagy lakásokkal rendelkezzenek. A rövidtávú szálláshelyek többségét nem magánszemélyek, hanem cégek, és jellemzően külföldi befektetők cégei üzemeltetik. A nem lakhatási célt szolgáló lakás számukra nem több, mint egy értékes vagyontárgy, piaci eladási értéke a hasznosítás módjától nem függ, és folyamatosan növekszik. Jelenleg a fővárosban százezer forint körüli nagyságrendért lehet a legolcsóbb ingatlanokat is kiadni, miközben a lakások vagyontárgykénti értéke is fennmarad. Sokkal kisebb arányban vannak ugyanakkor a második lakástulajdonnal bíró magánszemélyek az „airbnb paicon”. A társadalmunkon belül is jóval kevesebben vannak ők, mint azok, akik az albérletpiacon keresnek lakást. Az, hogy az emberek lakhatása legyen megoldott, egy éppolyan fontos közfeladat, mint például az, hogy a gyerekek iskolába mehessenek – az állam eddig mégis előnyben részesítette a lakáshasznosítás révén a tőkejövedelem megszerzésének lehetőségét, mint a lakhatás prioritásának érvényesülését a lakáspiacon. A kormány most utasította az önkormányzatokat, hogy rendeleteikben szabályozzák a rövidtávú lakásbérbeadást: hasonló rendelkezések Európa-szerte jellemzőek, az itthoni szabályozatlan jogi környezet volt a kuriózum, és ez volt az, amely a külföldi tőkebefektetőket Budapestre vonzotta. Azok az emberek, akik második ingatlantulajdonukat továbbra is Budapesten tartanák, megtehetik, hogy tanév közben diákoknak adják bérbe, a nyári szünetben airbnbzik tovább, ha szeretnék maximalizálni a lakásvagyonukból származó jövedelmüket. 

Miért akartok magánembereket a magántulajdonuk használatában, és üzleti hasznuk elérésében korlátozni, ha a lakhatás állami feladat? 

A kampányunkban senkit sem szeretnénk korlátozni a magántulajdona használatában: üzleti haszonszerzés szabályozására teszünk javaslatot. A piac szabályozása alapvető feladat a társadalmi együttélés terén. Látni kell, hogy a lakás használati értéke a lakhatás. A lakás nem egy olyan egyszerű árucikk, mint egy cipő: a legtöbb embernek egyetlen egy, lakhatási célt szolgáló ingatlanja van, akinek egy sincsen, az a legtöbbször bérel, mert laknia mindenkinek kell valahol.  

A társadalomnak csupán egy szűkebb rétege rendelkezik a saját, lakhatási célt szolgáló ingatlanján túl vagyontárgyként további lakással. A kiadás módja ennek a vagyontárgynak az értékét nem csökkenti. A rövidtávú lakáskiadás azonban a lakás lakásként való használati értékét megsemmisíti, anélkül, hogy a bérbeadók a jelenlegi szabályozások értelmében az így keletkező üzleti hasznukból úgy adóznának, mint akik a nem-lakáscélú helyiségükben üzemeltetnek turisztikai célú vállalkozást. Az Airbnb általányadózása a közvagyont, a lakások nem lakáscélú hasznosítása az emberek lakhatási lehetőségeit a közérdek ellenében indokolatlanul korlátozza. 

A lakhatás megoldása állami feladat. Ennek csupán egy kicsi, de megkerülhetetlen része a lakásbérleti piac szabályozása, valóban szükség van új lakhatási formák, új lakások, házkezelők létesítésére. Ez nem kérdés, és eddig A Város Mindenkié, és az Utcáról Lakásba! Egyesület javaslataiban ezekre többször fókuszáltunk. A szükséges szabályozási körbe pedig természetesen nem csak az Airbnb, de a hosszútávú lakásbérletek szabályozása is bele kellene, hogy tartozzon, azonban jelenleg a társadalmi párbeszéd a kormány rendelkezésének értelmében a rövidtáv körül zajlik.

Nem kéne a belvárosban laknotok, és akkor nem lenne gond a zajos turisták szomszédsága, nem? 

Gyakran merül fel, hogy miért baj az, ha a belvárosban nagy a rövidtávú szálláshelyek koncentrációja, miért nem lehet onnan kijjebb lakni. Amellett, hogy ez a kérdés az üzleti hasznot előbbre veszi, mint, hogy az emberek közel élhessenek munkahelyükhöz, iskoláikhoz, ne kelljen naponként ingáznia egy belvárosi iskolában tanító tanárnőnek, egy belvárosi bölcsiben dolgozó gondozónőnek, ha lakást kell bérelnie. 

Ha az AirBnB céljából kiadó lakások száma egy városi szövetben többségbe kerül, ez a turizmushoz kötődő szolgáltatásokat vonzza és tartja el. Így valószínűleg több étterem, kávézó és kocsma lesz a területen, de egyre kevésbé lesz szükség abc-re, postára, kormányablakra, patikára. Az ott élő eredeti lakosság számára a belváros elvész, skanzenszerűen kiüresedik, egyfunkcióssá válik, holott eredetileg az emberek a szolgáltatások, vagy a munkahelyük, egyetemük közelsége miatt költöztek ide. Egyes munkahelyek, hivatalok persze fennmaradnak a belvárosokban, ám a lakhatási funkció egyre inkább elvész. Így az irodai dolgozók, köztisztviselők és a turistanegyedek élhetetlen kombinációja városszerkezeti feszültségeket és térhasználati problémákat okoz. Ez a folyamat öngerjesztő, és a megmaradó lakók elköltözéséhez vezet. Felbomlanak a helyi közösségek, nincs, aki magáénak érezze a lakótömböt, az utcát, a lakosok érdekvédelmi képességei csökkennek, és egyre többet kell költeni a magas presztízsű területek folytonos fenntartására, ha senki nem él ott, csak folyamatosan magas terhelésnek kitéve azokat, használja a tereinket. Egyszóval: de, kéne a belvárosban is lakni. 

Kovács Vera, Utcáról Lakásba! Egyesület

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.