„Én csak lakni szeretnék, emberhez méltó körülmények között, nem tulajdonjogot szerezni. Szeretném, ha az unokáim továbbra is jöhetnének hozzám több napra, hogy a mentett kiskutyáimat ne veszítsem el. És ez most veszni látszik.”

Újra a segítségeteket kell kérjük egy nagyon nehéz és igazságtalan helyzetbe került család ügyében, akiket kilakoltatás fenyeget.

Rita 1987 óta él a 11. kerületben, tanácsi lakáscserével költözött ide, amikor a Kelenföldi 8. számú Lakásszövetkezetnél vállalt gondnoki- házfelügyelői munkát. Az akkori lakáscserére azért volt szükség, mert a szolgálati lakásban élő előző gondnok kényszer-kiköltöztetésének feltétele volt egy cserelakás biztosítása, ez lett Rita erzsébetvárosi bérlakása. Fontos részlet a történetben, hogy az előző gondnok még 1969-ben visszaadott egy 2 szoba összkomfortos tanácsi bérlakást a XI. kerületi Tanács Lakásügyi Osztályának, így vállalta el a gondnoki munkát.

Két éve megszűnt a munkaviszonya gondnokként, ezért a harminc évvel ezelőtt megkötött lakásbérleti szerződésre hivatkozva a lakásszövetkezet felszólította a lakás átadására, egyúttal kilátásba helyezte a kilakoltatását. A lakásban jelenleg Rita nagykorú a lányával lakik, akinek két gyermeke ügyében a szülők válása miatt folyamatban van a gyermek-elhelyezési eljárás. A két gyermek az édesanyjával ebben a lakásban tudja tartani a kapcsolatot, így lakhatásuk megszűnésével nem „csak” otthonukat veszítik el, hanem a gyermekkel való kapcsolatuk is ellehetlenül.

Rita az elmúlt években több alkalommal járt a 11. kerületi önkormányzatnál segítségért, valamint a lakásszövetkezetet is kérte, hogy a lakhatási gondjai megoldásáig maradhasson a lakásban. Azonban sajnos egyik fél sem volt segítőkész. Jelenleg már végrehajtási szakaszban van az ügye, július 2-áig a koronavírus miatt meghosszabbított moratórium védte őket, de most már bármelyik nap megkaphatják a végrehajtói felszólítást a kiköltözésre, és akkor menniük kell. Az önkormányzat arra hivatkozva, hogy túl sok a rászoruló család a kerületben, akik már sok éve várnak szociális bérlakásra, ráadásul Rita közalkalmazotti fizetése (netto 160 ezer forint) sokkal magasabb, mint a rászoruló lakásigénylők többségének bevétele, ezért nem tudják őt a „sor elejére venni” és hiába fenyegeti őt a hajléktalanná válás, hiába lehetne még ezen a ponton beavatkozni. Segítségkérésére elutasító választ kapott. Igyekeztünk mi is közbenjárni: felhívtuk a 11. kerületi önkormányzat figyelmét a „hajléktalanná válás megelőzésének biztosítása” ügyében előírt törvényi kötelezettségére (2011. évi CLXXXIX. törvény, 13. §) és kértük biztosítsanak számukra akár csak átmenetileg is önkormányzati bérlakást, de mi sem jártunk sikerrel.

Rita mindent megtesz annak érdekében, hogy megfizethető albérletet találjon, de eddig nem járt sikerrel. Példája jól mutatja milyen nehéz helyzetben vannak azok, akiknek egy fizetésből kell(ene) Budapesten lakást bérelniük és fenntartaniuk. Ráadásul a Lakásszövetkezet, a korábbi 30 ezer forintos lakbért idén januártól az ötszörösére emelte, emiatt az elmúlt fél évben már nagy összegű tartozás is nyomja a vállát, amit követelnek tőle. Hogy tartozásait törleszteni tudja, hitelt vett fel, így fizetésének egyre kisebb részét tudja csak lakhatására fordítani. Rita és családja egyértelműen a lakhatási válság áldozata. Tavaly ősszel készült vele tv riport is és felszólalt a legutóbbi AVM-es akciónkon is. Tényleg mindent megtesz azért, hogy sikerüljön valami megoldást találnia, és igyekszik helyezetét felhasználni arra, hogy másoknak is segítsen,  kérjük, ha tudsz, most segíts neki Te, hogy ne kerüljön az utcára!