Akinek nincs semmije, attól a maradék értékét, a kis lakását, gyermekeit és a megcsorbított méltóságát is elveszi a kormány. – Orbán Niki beszéde

Orbán Miklós Niki vagyok. A Város Mindenkié csoport hajléktalan aktivistája. A csoportban középosztálybeli szövetségesek és hajléktalan, illetve lakásszegénységben élő emberek együtt küzdünk a lakhatási jogért és az elhelyezés nélküli kilakoltatások megakadályozásáért. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy megvédjük azokat az embereket, akiket a nemzeti kormányunk nem tart állampolgárnak. „Akinek nincs semmije, az annyit is ér” -jelentette ki Lázár János. Akinek nincs semmije, attól a maradék értékét, a kis lakását, gyermekeit és a megcsorbított méltóságát is elveszi a kormány.--7020797.jpg

A koronavírus járványnak köszönhetően kitolódott ez az időpont. Ennyi volt a pozitív hozadéka a járványhelyzetnek. Negatív hatása sokkal több volt sajnos. Az emberek elveszítették a megélhetésüket jelentő munkahelyeiket. A kormány semmit nem tett semmit, ezeknek az embereknek a megsegítésére. Nagyon nagy hangsúlyt helyezett viszont a haverok, kormányközeli tőkések támogatására. A megsarcolt önkormányzatok próbáltak saját lehetőségeikhez képest enyhíteni a felmerült problémákon. Településszintű támogatásban részesülhettek a kiesett jövedelmek miatt. Sajnos, nem minden kerület érezte úgy, hogy segíteni kell ezeket az embereket. Valamint amelyik kerület segített, annak is végesek voltak az anyagi lehetőségei.

Újra itt van a dátum, amitől féltünk. Valószínűleg holnap már megkezdődnek a kilakoltatások. Újra embertelen, érzéketlen döntéseket hoznak majd az önkormányzatok. Nem számít az ember, nem számít az érték, nem számít a méltóság. A Fővárosi Önkormányzat meghozta azt a döntést, amiért évek óta küzdöttünk. Karácsony Gergely megszüntette az elhelyezés nélküli kilakoltatás intézményét. Szeretnénk buzdítani, bátorítani a többi kerületet, hozzanak pozitív döntéseket és álljanak ki a rászorulók mellett. Hozzák meg ők is azt a döntést, hogy ne legyenek elhelyezés nélküli kilakoltatások. Sajnos az a gyakorlat, hogy miután elveszítik az otthonaikat ezek az emberek nem tudnak azonnal családok átmeneti otthonába kerülni és hajléktalanokká válnak. Az utcán nem lehet gyermeket nevelni, nem lehet életvitelszerűen az utcán tartózkodni. Ilyenkor automatikusan a törvény ellenére elveszik a gyerekeket. Elvesztenek mindent, az eddig megszerzett javaikat, a bútoraikat a ruháikat, a gyerekek játékát és ami a legfontosabb: a méltóságukat. Egy sporttáskával útnak indítva kezdhet új életet úgy, hogy közben nem találkozhat a gyermekeivel, egy tömegszálláson kell élnie, ahol még ez is el fog veszni.

Követeljük, hogy minden önkormányzat hozzon emberséges döntéseket. Ugyanakkor tudnunk kell azt, hogy nem elsősorban önkormányzati lakásokból lakoltatják ki az embereket. Ezért is követeljük, hogy a parlament hozzon olyan törvényt, ami teljesen megszünteti az elhelyezés nélküli kilakoltatást és törvénybe foglalja a lakhatáshoz való jogot. Adjuk vissza az embereknek, amit a járványveszély és kormány elvett tőlük. Bízunk a józan döntésekben és a méltányos elbírálásban. Köszönöm, hogy meghallgattak.

 

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.