Inkább legyen szégyen gazdagnak lenni Magyarországon – Ajtay András beszéde

Ez a cikk több mint 2 éves.

Ajtay András vagyok, A Város Mindenkié aktivistája. Nagyon köszönöm a sajtó munkatársainak, a megjelenteknek, hogy eljöttek és itt vannak. Szívem szerint nem lennék most itt, nyár van, meleg, tűz a nap… de én is  a minimum minimumának tartom, hogy gyermekes családokat nem teszünk az utcára, és ma erről kell tárgyalni, ezért kell küzdeni.

tv_bead_2019_026.jpg

Ez ma a politikai realitás, a társadalmi valóság. A gyermekes családok közös elhelyezés nélküli kilakoltatása. Szerintem ez nyilvánvalóan kegyetlen. Ma mégis embereket kell arról meggyőzni, hogy miért kell ezt az eljárást betiltani.

Mint A Város Mindenkié csoport aktivistájának, hétköznapjaim részévé vált, hogy ismerősöktől vagy idegenektől hallok érveket arról, hogy miért helyes mégis utcára tenni családokat, vagy valójában miért nem fontos, ha így történik.

Én meg szívem szerint nem mondanék érveket a család, a gyermek, lakhatás és az emberség védelmében. Hanem helyettük is szégyellem magam, hogy ezt magyarázni kell.

Persze nem kellene magyaráznom. Megtehetném, hogy élem a felsőközéposztálybeli egyetemista életem egy burokban, utaznék, fotóznék, sorozatokat néznék és élvezném az életet, mint ahogy mindig, mert nekem ez jutott osztályrészül. De nem ezt teszem, mert fogalmam sincs, hogy mivel és miért érdemeltem ezt ki – ahogyan azt sem, hogy egy gyereknek miért az jut osztályrészül, hogy a szüleit utcára teszik, őt meg gyermekotthonba viszik.

Szegénynek lenni nem bűn, de magyarországon mégis büntetés jár érte. Inkább legyen szégyen gazdagnak lenni Magyarországon.

Az országunkban perverz újraelosztási rendszer működik. A szegénytől vesz el és annak ad, akinek már amúgy is van.

Én szégyellem, hogy a családom dönthet, hogy akar-e felvenni csokot vagy sem. Hogy kedvezményezettje vagyok a fidesz adópolitikájának is, mivel a szüleimnek gyerekei is vannak, és pénze is van. Szégyellem, hogy jómódba születtem és adnak mellé. Miközben más kevéssel született, és azt is elveszik tőle.

A Város Mindenkié évek óta küzd azért, hogy az ország egy igazságosabb hely legyen. Ahol mindenkinek van hol laknia, és az emberi méltóságot tiszteletben tartják. Céljaink minimuma, hogy gyermekes családokat ne lehessen utcára tenni. Azt érzem, hogy amit kérünk az szánalmasan evidens. Evidens kell legyen mind jobb és baloldalon.

Ezt kérjük évek óta. Az Utcajogász Egyesülettel közösen kidolgozott törvénymódosítónkat benyújtottuk már tavaly is. Akkor, a családok évében, 3212 kilakoltatás mellett, a Fidesz megakadályozta, hogy a parlament tárgyalhasson a javaslatról, a gyermekes családok kilakoltatásának ügyéről. Idén is volt már napirenden egy rendkívüli ülésnapon, de a kormánypártok nem jelentek meg.

Ma megint ott van a napirenden, és ma színt kell vallania minden képviselőnek, nem bújhatnak el a felelősség alól. Ma szavaz az országgyűlés a gyermekes családok kilakoltatásáról.

Ma a fidesz-kdnp képviselői dönthetnek, bizonyíthatják, hogy nem csak érdekek, hanem értékek mellett is ki tudnak állni, mit jelent számukra a család és az igazságosság.

Reméljük a legjobbakat.

De a mai szavazás eredményétől függetlenül az egész magyar felső- és középosztálynak is itt az ideje dönteni, hogy csak a saját érdekei vagy értékek mellé is képes kiállni. Döntsék el milyen országban akarnak élni, hogy felelősséget vállalunk-e egymásért, és kiállunk-e az igazságosság mellett.

Mi A Város Mindenkié csoportban már döntöttünk és várjuk szövetségeseinket, akik szerint az a minimum minimuma, hogy ne lehessen gyermekes családokat kilakoltatni!

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.