Az AVM álláspontja az „életvitelszerű közterületi tartózkodás” szabálysértés ügyében hozott alkotmánybírósági döntésről.
Az Alkotmánybíróságnak a fedél nélkül élő emberek hatósági üldözéséről szóló szabálysértési rendelkezésekről kellett döntenie.
A „normakontroll eljárás” tétje az volt, hogy lesz-e elég bátorság, igazságérzet és jogérzék az alkotmánybírákban ahhoz, hogy érvényt szerezzenek a jogállamiság követelményeinek, valamint az ügyben korábban hozott alkotmánybírósági döntésben foglalt érveknek – a fedél nélkül élő emberek hatósági üldözésére irányuló kormányzati szándékkal szemben.
A többségi döntés egyetlen előremutató eleme, hogy alkotmányos követelményként fogalmazta meg, hogy „a szabálysértési szankció alkalmazására csak akkor kerüljön sor, ha a hajléktalan személy ellátórendszerben való elhelyezése a cselekmény elkövetésekor igazolhatóan biztosított volt”. Ennek a követelménynek a betartása a legszélsőségesebb jogsértéseket megelőzheti, azt az alapelvet azonban nem érinti, hogy az állam nem a hajléktalan embereknek nyújtott szolgáltatások minőségének a javításával, hanem azok igénybevételének a büntetőpolitikai kikényszerítésével igyekszik csökkenteni a közterületi hajléktalanságot.
A „nincstelenségre, a hajléktalanságra senkinek nincs joga”, mondta ki a többségi határozat, pedig a kérdés nem ez volt, hanem az, hogy vannak-e jogaik a nincsteleneknek és a hajléktalan embereknek. Azt, hogy lakhatáshoz, az Alkotmánybíróság szerint nincs joguk, már közel húsz éve tudjuk.
Túlzsúfolt, élősködőktől fertőzött tömegszálló vagy börtön – dr. Balsai István, dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Horváth Attila, dr. Juhász Imre, dr. Pokol Béla, dr. Salamon László, dr. Szabó Marcel, dr. Szívós Mária és dr. Varga Zs. András szerint a hajléktalan embereknek ez jár egy a „hűség, a hit és szeretet alapján álló” társadalomban.
Szégyelljék magukat.
Külön is szégyelljék magukat azért, amiért azt állítják, hogy megfelel a jogállamiság követelményének egy olyan szabályozás, ami nem zárja ki egyértelműen azt az önkényes jogalmazást, hogy a rendőrök egy fedél nélkül élő embert néhány órán belül háromszor felszólítsanak, majd ha negyedszerre is ott találják, akár még ugyanazon a napon rögtön őrizetbe is vegyék.
Ezúton is nagyrabecsülésünket fejezzük ki viszont dr. Czine Ágnesnek, dr. Schanda Balázsnak, dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikónak, dr. Szalay Péternek és dr. Stumpf Istvánnak, akik a különvéleményeikkel igyekeztek megmenteni az Alkotmánybíróság becsületét.
Arra kérjük a rendőrséget, hogy a hajléktalanság kezelését hagyják az utcai gondozó szolgálatokra, és csak abban az esetben foglalkozzanak ezzel a problémával, ha ezt az állam és a rendőrség életvédelmi kötelezettségei indokolják – a téli időjárási viszonyok következtében fenyegető veszélyhelyzetek kezeléséről szóló ORFK utasításnak, valamint a rendőrségi törvény vonatkozó (37. §) rendelkezéseinek megfelelően!
A bíróságokat pedig arra kérjük, hogy a társadalomra való veszélyesség hiánya miatt szüntessék meg a hajléktalan emberek ellen kizárólag a hajléktalanságuk miatt indított eljárásokat!
* * *
A Szabálysértési Munkacsoport (Magyar Helsinki Bizottság, Társaság a Szabadságjogokért, Utcajogász Egyesület) közleménye itt olvasható.
* * *
A bejegyzésben közölt képeket Csoszó Gabriella (FreeDoc) készítette az AVM 2012. decemberi tüntetésén.
