Mi a helyzet a Bihari utcai családokkal?

Ez a cikk több mint 5 éves.

A Bihari utcai lakóház hajléktalanná válással fenyegetett lakói és A Város Mindenkié 2017 ősze óta dolgoztak együtt a kilakoltatások megelőzése érdekében. A lakóházat és az abban lévő 73 komfortos bérlakást az Önkormányzat továbbra is el kívánja bontani, noha ezzel kapcsolatban mindeddig semmilyen munkálatok nem kezdődtek el. A kilakoltatás által fenyegetett lakók ügyében azonban jelentős előrelépéseket sikerült elérni: a lakók bátor, közös kiállásának és a velük vállalt széleskörű szolidaritásnak, valamint az Önkormányzat együttműködésének köszönhetően végül sikerült eredményeket elérni, noha továbbra is van olyan család, akinek bizonytalan a lakhatása.

vo_ro_s_anna_ta_bla_k_copy.jpg

A Város Mindenkié 2017 őszén került kapcsolatba a Bihari utca 8/c. alatti önkormányzati tulajdonú lakóház néhány lakójával, akik lakhatásuk megőrzéséhez és hajléktalanná válásuk megelőzéséhez kérték a segítségünket. A lakók úgy tudták, hogy az Önkormányzat le kívánja bontani az épületet, és emiatt egyes esetekben akkor sem hosszabbítják meg a lejárt határozott idejű bérleti szerződéseket, ha az érintett bérlők továbbra is rászorultak és nem volt hátralékuk. Ez azért fontos, mert egy lakóház szanálása esetén a törvényi szabályozás értelmében egy önkormányzat csak a határozatlan idejű szerződéssel rendelkező bérlők elhelyezéséért tartozik egyértelmű és kikényszeríthető felelősséggel.

Többször és több formában is kerestük ezzel kapcsolatban az Önkormányzatot: azt szerettük volna, hogy elinduljon egy nyilvános és átlátható egyeztetés a kilakoltatás által fenyegetett családok, az őket támogató szervezetek és az Önkormányzat között annak érdekében, hogy a Bihari utcai házban lakó összes család helyzete megnyugtatóan rendeződjön. Ezért írtunk nyílt levelet és kértük még 2017 decemberében, hogy az Önkormányzat tartson közmeghallgatást a Bihari utcai lakók ügyében, ezért vettünk részt a képviselő-testület tavaly januári, februári, márciusi és áprilisi és júniusi ülésén és további bizottsági üléseken, ezért írtunk előterjesztéseket, és ezért szerveztünk aláírásgyűjtést, levélküldő kampányt és tüntetést is a kilakoltatás által fenyegetett lakókkal közösen. Mindezek mellett intenzíven kerestük a kapcsolatot nem csupán az Önkormányzat vezetőivel, hanem több helyi képviselővel és a választókerület parlamenti képviselőjével is, valamint minden olyan szervezettel, akiktől segítséget reméltünk a helyzet rendezésében.

A lakóknak, ha arra igényt tartottak, az Utcajogász Egyesület önkéntes jogászai biztosítottak ingyenes jogsegélyt. A kampányban sokan mások is részt vettek (aktivisták, szociális és lakásügyi szakemberek), akiknek ezúton – és az érintett lakók nevében – is köszönjük a szolidaritásukat!

csoszo_gabi_ko_rus.jpg

Mi volt a cél?

Alapvetően azért dolgozunk, hogy a közös munkában részt vevő Bihari utcai családok ne váljanak hajléktalanná, továbbra is legyen (aránylag) biztos és megfizethető otthonuk. Emellett fontosnak tartottuk, hogy szót emeljünk a 73 önkormányzati bérlakás tervezett lerombolása ellen is.

A velünk együtt dolgozó családok esete azért is kirívó volt, mert annak ellenére fenyegette őket kilakoltatás, hogy – egyetlen család kivételével – nem volt lakbér- vagy közüzemi díj-hátralékuk. Az önkormányzati bérlakás-állomány pusztulása általános jelenség, a Bihari utcai lakóház tervezett bontása azonban szintén kirívó eset, amennyiben annak felújítására és az abban található lakások komfortosítására az Önkormányzat nem sokkal korábban mintegy 700 millió forint közpénzt költött el.

Egy megakadályozott kilakoltatás

Az egyik érintett családot egy bírósági mulasztás következtében a végrehajtó tavaly januárban majdnem kilakoltatta, a téli moratóriumot megsértve, tehát illegálisan – ezt az utolsó pillanatban az Önkormányzat közbelépése nyomán sikerült megakadályozni, a család lakhatási helyzete azonban azóta is bizonytalan.

Előterjesztések és a lakásrendelet javasolt módosítása

Ennek a családnak az ügye hívta fel a figyelmünket a kőbányai lakásrendelet egyik szabályára, amely szerint tíz évig nem köthető bérleti szerződés azzal a volt bérlővel, akinek a lakásbérleti jogviszonya nem neki felróható okból szűnt meg, ugyanakkor „a lakás birtokba adására vonatkozó kötelezettségét nem teljesítette”. Mivel ez a rendelkezés két általunk ismert ügyben is hátráltatta a kilakoltatás megelőzését, és általában is azzal a nem kívánatos következménnyel járhat, hogy rászoruló családok veszítik el még az elvi lehetőségét is annak, hogy támogatott lakbérű önkormányzati bérlakásokhoz jussanak, kezdeményeztük – Tóth Balázs képviselő közreműködésével – a rendelet módosítását, amit azonban a képviselő-testület többsége nem támogatott.

Szintén nem támogatta a képviselő-testület azt a Tóth Balázs által több alkalommal is előterjesztett javaslatunkat, hogy – a lakóházzal bontásával kapcsolatos döntéstől függetlenül – az Önkormányzat általános jelleggel vállalja, hogy a Bihari utca 8/C lakóház egyetlen jelenlegi lakója se veszítse el a lakhatását. A javaslatainkat az Önkormányzat egy adott ponton „utópikus szocialista” elképzelésnek nevezte, noha azokat az önkormányzati törvény azon rendelkezése is alátámasztotta, miszerint az önkormányzat kötelező feladata „a hajléktalanná válás megelőzésének biztosítása”.

26335379978_4cc35f0751_o.jpg

A lakóház elbontása vagy megóvása

A képviselő-testület még a tavaly januári ülésen elfogadta viszont (noha jóval későbbi határidővel) azt a javaslatunkat, amelynek értelmében a testület felkérte a polgármestert, hogy „készítsen olyan tervet a Bihari utca 8/C szám alatti önkormányzati lakóház helyzetének a rendezésére, amely az épület kiürítésén és bontásán kívül alaposan megvizsgálja a feltárt műszaki problémák tartós megoldásának és ily módon az épületben található komfortos önkormányzati bérlakások megőrzésének a lehetőségét is”.

Ez azért volt fontos, mivel az Önkormányzat úgy kezelte kész tényként a  lakóház elbontását, hogy nem volt semmilyen nyilvánosan hozzáférhető előterjesztés, ami ezt a döntést megindokolta és megalapozta volna. A Polgármester ráadásul több alkalommal Ladányi János álláspontjára hivatkozott a bontással kapcsolatban – tévesen, amit a szociológus egy a képviselőknek címzett levélben is megerősített, amit az egyik kilakoltatás által fenyegetett lakó olvasott fel a februári testületi ülésen. A nem sokkal korábban százmilliókból felújított, majd lebontásra ítélt lakóház sorsa kapcsán Győri Péter szociológus „anti-szociális rehabilitációról” írt cikket.

A polgármester a júniusi testületi ülésre terjesztette elő a fentiek nyomán elkészített tervet, ami egyértelműen a lakóház bontása mellett érvelt, noha a még a szavazást megelőzően nyilvánosságra hozott számításaink szerint az előterjesztés saját adatai is azt mutatták, hogy szűk értelemben vett pénzügyi szempontból sem érné meg elbontani a Bihari utcai bérlakásokat. A képviselő-testület többsége ennek ellenére is a bontás mellett döntött.

28208533918_49900de86a_o.jpg

Mi történt azóta?

A lakóházat és az abban lévő 73 komfortos bérlakást az Önkormányzat továbbra is el kívánja bontani (noha ezzel kapcsolatban mindeddig semmilyen munkálatok nem kezdődtek el), a kilakoltatás által fenyegetett lakók ügyében azonban jelentős előrelépéseket sikerült elérni. A lakók bátor, közös kiállása és a velük vállalt széleskörű szolidaritás, együtt az Önkormányzat együttműködésével végül eredményes volt. Mostanra a hat családból, akik A Város Mindenkiétől eredetileg segítségét kérték, öt család már rendezni tudta a lakhatási helyzetét, legalább egy újabb határozott idejű szerződés idejére. Van olyan család, aki már át is költözhetett egy másik önkormányzati bérleménybe, a többi esetben az Önkormányzat a korábbi otthonukra kötött velük határozott idejű bérleti szerződést azzal, hogy szerződésbe foglalta a cserelakás jövőbeni biztosítását. (Egy további család, akiknek a jogi helyzete a többi családnál is bizonytalanabb volt, még a lakáskiürítést megelőzően elköltözött az egyik Bihari utcai bérlakásból.)

Szintén rendeződött annak a családnak a helyzete, amelynek – a szóban forgó  családok közül egyedüliként – lakbér- és közüzemi díj-hátraléka is volt. Ezt az Önkormányzat együttműködésén kívül a Hálózat Alapítvány, a Nyugodt Szív Alapítvány, valamint a református Erdélyi Gyülekezet közreműködése és támogatása tette lehetővé, amit ezúton is köszönünk.

Az egyik család jogcímét még nem sikerült rendezni: az ő helyzetük tehát továbbra is bizonytalan. Bíztató azonban, hogy az eredetileg idén májusra kiírt kilakoltatásukat az Önkormányzat fél évvel elhalasztotta. A családnak hátraléka nincsen, az emelt összegű lakáshasználati díjat is rendben fizetik. Bízunk benne, hogy az illetékes bizottság az ő ügyükben is emberséges döntést hoz majd.

Nagyon örülünk, hogy az Önkormányzat elismerte ezeknek a családoknak a szükségleteit  és végül megelőzte, hogy elveszítsék a lakhatásukat. Egyúttal sajnálatunkat fejezzük ki emiatt, hogy mindezek során számos alkalommal hangos, konfrontatív vagy akár rendbontó eszközökkel kellett élnünk, és bízunk benne, hogy a jövőben hasonló helyzetben – a rászoruló kerületi lakosok hajléktalanná válásának a megelőzése érdekében – sikerül megtalálni a közös hangot az Önkormányzat döntéshozóival.

Emellett pedig továbbra is arra kérjük az Önkormányzatot, hogy vizsgálja felül a lakóház bontásával kapcsolatos döntését.

 

Az első kép Vörös Anna fotójának egy részlete. Szintén Vörös Anna készítette a 3. képet.
A 2. és 4. képet Csoszó Gabriella készítette. 

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.