Tisztelt Államtitkár Úr! Önök mellébeszélnek.

Ez a cikk több mint 1 éves.

Tisztelt Rétvári Bence Államtitkár Úr!

Hónapok óta igyekszünk érdemi választ kapni a Emberi Erőforrások Minisztériumától arra a törvényjavaslatunkra, amit az Utcajogász Egyesülettel közösen és további szakértők bevonásával annak érdekében készítettünk el, hogy törvényi rendelkezések garantálják a gyermekes családok hajléktalanná válásának a megelőzését Magyarországon.

 retvari.jpg

A Miniszteri Titkárság részéről még tavaly decemberben azt a választ kaptuk, hogy a „Parlamenti Államtitkárság munkatársa hamarosan felveszi [velünk] a kapcsolatot a további egyeztetések érdekében”. Sajnálattal vesszük tudomásul, hogy az azóta eltelt mintegy fél évben sem volt alkalmuk megvizsgálni az általunk kidolgozott, már több mint tizenkétezer állampolgár és további tíz civil szervezet által támogatott törvényjavaslatot.

Erre utal legalábbis, hogy terjedelmes válaszukban egyetlen mondatot sem írnak erről.

A levelükből nem derül ki, hogy mi az álláspontjuk arról a törvénymódosítóról, ami egyrészt előírná, hogy a települési (Budapesten a kerületi) önkormányzatok biztosítsanak megfelelő együttes elhelyezést azoknak a gyermekes családoknak, akiket lakhatásuk elvesztése fenyeget vagy akik a közelmúltban vesztették el a lakhatásukat, és elhelyezés hiányában lakhatásuk nem lenne biztosított; másrészt biztosítaná, hogy – a magánszemély tulajdonában lévő „önkényesen elfoglalt lakások”, valamint a magánszemély által kiadott bérlakások kivételével – a bíróság csak abban az esetben rendelhesse el egy gyermekes család kilakoltatását, ha az önkormányzat elegetet tett az elhelyezési kötelezettségének.

A Minisztérium álláspontja mindezzel kapcsolatban továbbra sem ismert. Ahelyett, hogy tisztességgel válaszoltak volna a megkeresésünkre, Önök a legutóbbi válaszukban is mellébeszélnek, és oldalakon keresztül ismertetik és méltatják a saját tevékenységüket. 

A tények a következők.

  1. Ma Magyarországon bármiféle minimálisan elfogadható elhelyezés nélkül utcára lehet tenni bárkit. Tartósan beteg, idős embereket, fogyatékkal élő személyeket, gyermekes családokat is.
  2. A családok átmeneti otthonai a szabályozás problémái és a súlyos kapacitás-hiány miatt nyilvánvalóan alkalmatlanok rá, hogy garantálják az érintett családok hajléktalanná válásának a megelőzését.
  3. A levelükben hivatkozott „lakásfenntartási támogatás” korábban sem volt alkalmas a családok hajléktalanná válás megelőzésére, ráadásul ez az ellátás már nem is létezik, mivel azt Önök 2015 márciusával megszűntették. Szintén megszüntették a korábban legalább a nagyobb településeken kötelező „adósságkezelési szolgáltatást”.
  4. Ahogyan arra az alapvető jogok biztosának az AJB-2026/2017. számú ügyben kiadott jelentése, valamint az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának több Magyarországról szóló jelentése is rámutatott, rendszeresen előfordul, hogy anyagi okból fennálló veszélyeztetettség – és ezen belül gyakran a család hajléktalanná válása, kilakoltatása, illetve megfelelő lakhatásának a hiánya – miatt kerül sor gyermekek családjukból való kiemelésére, szemben a gyermekvédelmi törvény egyértelmű rendelkezésével.
  5. Ez ahhoz vezet, hogy a kilakoltatás által fenyegetett vagy nem megfelelő lakhatási körülmények között élő családok gyakran úgy érzik, nem fordulhatnak bizalommal az elvben a családok védelmére, segítésére és támogatásra hivatott intézményekhez, hanem menekülniük kell ezek elől, különben törvénysértő és kegyetlen módon kiemelik a családjukból a gyerekeket. 

 

Ezeknek a sürgető és súlyos problémáknak a megoldására dolgoztuk ki a törvényjavaslatunkat, amellyel kapcsolatban továbbra is várjuk az érdemi válaszukat.

Arra kérjük továbbá, hogy vegyen részt – és a kormánypárti képviselőket is biztassa részvételre – az Országgyűlésnek azon a május 17-i rendkívüli ülésén, amelyen a lakhatási válság enyhítése érdekében szükséges intézkedések között a fenti törvényjavaslatunk is napirendre kerül majd. 

 

Üdvözlettel,

A Város Mindenkié csoport

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.