Nem volt nehéz dolgom a mai beszédem megírásával, mivel az Alkotmánybíróság már megírta helyettem szinte napra pontosan hat évvel ezelőtt. 2012. november 14-én kelt az az alkotmánybírósági határozat, amelyben a következő szöveg áll:
„A Szabálysértési törvény azzal, hogy szabálysértéssé nyilvánította a közterület életvitelszerű lakhatásra való használatát a jogalkotó egy élethelyzetet, az utcán való élést, azaz magát a hajléktalanságot minősítette büntetendőnek. A hajléktalan személyek számára az, hogy a közterületen élnek, egy rendkívül súlyos krízishelyzetet jelent, ami különböző kényszerek hatására jött létre, a legritkább esetben tudatos, átgondolt, szabad választásuk következménye. A hajléktalanok elvesztették otthonukat és nincs lehetőségük arra, hogy lakhatásukat megoldják, ezért valódi alternatíva hiányában kénytelenek – miután az az egyetlen nyilvános, mindenki használatára nyitva álló terület – a közterületen élni.”
Ugyanebben a határozatban fogalmazza meg az Alkotmánybíróság azt is, hogy:
„Önmagában az, hogy valaki a közterületen éli az életét, mások jogát nem sérti, kárt nem okoz, a közterület rendeltetésszerű használatát, a közrendet nem veszélyezteti.”
Hogy mit keresünk mégis ma, 2018. november 4-én a Donáti utcában, az Alkotmánybíróság épülete előtt?
Jó kérdés.
Az Utcajogász Egyesület 8 éve alakult és egy olyan igazságos és befogadó társadalomért küzd, amiben érvényesülnek az emberi jogok, különösen a szociális jogok és biztosított törvényileg és a gyakorlatban is mindenki számára a méltó lakhatás. Sajnálattal tapasztaljuk azonban, hogy a szociális jogok kiüresítésének újabb és újabb körei következnek. Nemhogy bővülne a szociális jogok palettája és betartásuk garanciái, de még azok megtartásáért is foggal körömmel, értsd: a jog adta valamennyi lehetőségünket latba vetve kell harcolnunk, amelyek eddig evidensek voltak. A hatalom ugyanis szociális problémákat akar büntetőpolitikai eszközökkel (idézőjelben) megoldani, és nem most teszi ezt először.
A hatalom nem csak az Alkotmánybíróság idézett határozatát hagyta figyelmen kívül – szabadabban fogalmazva hányt fittyet rá – az Alaptörvény hetedik módosításával és a szabálysértési törvénybe iktatott alkotmányellenes tényállással, hanem újabb csoportot hagyott cserben és újabb csoport emberi méltóságának megsértésére írt külön törvényt. A jogalkotás lehetősége egy csodálatos felhatalmazás a néptől. A jogszabályok értünk vannak, funkciójuk, hogy segítsék a társadalmunkat abban, hogy minél boldogabban és szabadabban tudjunk egymás mellett élni. Ha a hatalom arra használja a jogot, hogy kipécézzen egy számára kellemetlenséget okozó csoportot és eltüntesse azt, az visszaélés a jogalkotás hatalmával.
Az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabálysértési tényállása szembemegy az Alaptörvény azon rendelkezésével, amely kimondja, hogy Magyarország független, demokratikus jogállam.
Az éeltvitelszerű közterületen tartózkodásból hiányzik a büntethetőséghez alapvetően szükséges társadalomra veszélyesség és a bűnösség,
Jelen szabályozás sérti a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, és az Emberi Jogok Európai Egyezményét, amelyekhez Magyarország csatlakozott, és amelyeket Magyarországon jogszabályokban hirdettek ki.
Látszólag mindenkire ugyanúgy vonatkozik a törvény, azonban abból, hogy az „elkövető” ellen nem indul eljárás, ha hajléktalan-ellátókkal működik együtt, egyértelműen kiderül, hogy valójában a hajléktalanságra írták. Ezzel pedig a törvényhozó egy élethelyzetet, a hajléktalanságot kriminalizálja, ráadásul úgy, hogy az érintetteket szociális szolgáltatás igénybe vételére kényszeríti, hiszen ellenkező esetben börtönt helyez kilátásba.
A törvény sérti az információs önrendelkezéshez való jogot is – létrejön egy olyan új nyilvántartás, amely gyakorlatilag listázza a hajléktalan embereket.
Az eljárás során az őrizetbe vett hajléktalan emberek ingóságai megsemmisíthetőek, akár azonnal. Ez súlyosan sérti a tulajdonhoz való jogot.
És mégis, milyen eljárás az, amiben az ember kérése ellenére sem ülhet le szemtől szemben a vadlójaával és bírájával? Milyen eljárás az, amelyre az állítólagosan ártatlanság vélelmét élvező embert vezetőszaron, bilincsben vezetik be? Ez az eljárás tisztességtelen és ez a törvény alkotmányellenes!
Mindezek után is:
Üdvözöljük a kaposvári és a székesfehérvái bíróság döntését és bátorságát és kérjük, a bírói függetlenség elvét tiszteletben tartva, valós jogi érvekkel alátámasztva, Magyarország valamennyi bíróságát, akik elé hajléktalan embert visznek életvitelszerű közterületen tartózkodás miatt, hogy hasonlóképpen járjanak el!
Kérjük, hogy az AB képezzen most valódi alkotmányos ellensúlyt.
Kérjük, hogy az AB fékezze meg a hatalom ámokfutásat.
Kérem, én, mint ember, mint európai polgár, mint magyar állampolgár, mint jogász, mint az Utcajogász Egyesület önkéntese, és kérik velem együtt petícióban tiltakozó ügyvédek, orvosok, pszichológusok, szociális munkások, társadalomtudósok, pedagógusok, roma érdekvédők, kortárs írók és művészek, mind együtt kérjük, hogy a mélyen tisztelt Alkotmánybíróság, az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve, vizsgálja meg a jogszabály alkotmányosságát és az alkotmányos rend, valamint az alkotmányban biztosított alapjogok védelme érdekében semmisítse meg ezt az embertelen és betarthatatlan törvényt!
