Tóthék tizenhárom éve laknak négy gyermekükkel Erzsébetvárosban. Mindkét szülő dolgozik. Vilmos festő, Krisztina pedig takarító. A kiskorú gyerekek a kerületi iskolákba járnak, a legidősebb lány munkát keres, de szeretne még tanulni is. A család 2010-ig egy 35 nm-es önkormányzati lakásban lakott. Mivel a lakás penészes és nedves volt, valamint túlzsúfolt az akkor hét tagú családnak, minőségi lakáscserét kértek a tulajdonos önkormányzattól. Miután a család megkapta a nagyobb cserelakást, nagyon boldogok voltak. Noha a felújítás költségei, a család alkalmanként nehéz anyagi helyzete és az önkormányzat felelőtlen magatartása miatt felhalmozódtak tartozások, a lakásból most már végre lakható otthon lett – az önkormányzat 2018. október 24-én mégis utcára akarja tenni a hattagú családot.

A család kálváriája akkor kezdődött, amikor kiderült, hogy a cserelakás olyan rossz állapotban volt, hogy a család nem tudott beköltözni. Kénytelenek voltak jelentős, az önkormányzattal kötött megállapodásban foglaltakat messze meghaladó felújítási és korszerűsítési munkálatokba fogni, mivel a lakásban nem volt fűtés, a parketta beszakadt a gyerekek alatt, a villanyhálózatot is át kellett húzni. A havi lakbért a lakás hibái ellenére egy összkomfortos lakás után fizették – ráadásul egy éven keresztül, ameddig nem tudtak beköltözni az új helyre, a kisebb lakás lakbérét is fizetni kellett. A lakásra költött kiadásaikat később az önkormányzat nem volt hajlandó beszámítani a lakbérbe, pedig mindenről mutattak be számlát és a lakástörvény is kötelezte volna őket erre. Mivel két helyen kellett a számlákat és a lakbért fizetniük, ráadásul a felújítás is nagyon sokba került, a család tartozásokat halmozott fel.

Nem csak a lakás nem felelt meg a szerződésben rögzítetteknek. Annak ellenére, hogy a családnak az előző lakásra határozatlan idejű szerződése volt, a cserelakásra már csak határozott idejű szerződést volt hajlandó kötni az önkormányzat.

Miután a Tóth család szerződése lejárt, az önkormányzat a lakás kiürítését kérte a bíróságtól. A bíróság helyt adott az önkormányzat keresetének, ugyanakkor megállapította, hogy az önkormányzat által követelt hatralék mértéke eltúlzott, mivel a lakás nem volt megfelelő állapotban, így az önkormányzat nem biztosította a szerződésben vállaltakat.

Vilmos és Krisztina többször próbált egyeztetni az önkormányzattal, először a cserelakás állapotáról, a fűtésről, majd a lejárt szerződésről. A lakásokért felelős vagyonkezelőnél mindig a tulajdonos önkormányzatra mutogattak, az önkormányzatnál pedig a vagyonkezelőre. Egy alkalommal sikerült időpontot szerezniük 2014-ben, dr. Bajkai István alpolgármester fogadta őket, amikor azt az ígéretet kapták, hogy ha törlesztik a tartozásokat, akkor lehet szó a lakáshelyzet megoldásáról. Ezután a család elkezdett újabb részleteket befizetni, de ezt sem bírták sokáig, mert az eredeti összeget hiába csökkentette a bíróság, a kamatok miatt a lakbér tartozás újra több mint egy millió forintra növekedett. A lakásban nincs gáz, így a fűtést és a főzést is villannyal oldják meg, ami hatalmas anyagi terhet ró a családra. Ennek következtében az áramszolgáltató felé is eladósodtak.

2018 október elején a család levelet kapott a végrehajtótól, hogy október 24-én reggel 9-kor karhatalommal fogják őket kilakoltatni. Azóta folyamatosan albérleteket keresnek, de a négy gyerek hallatán alig akarnak velük szóba állni. Ha szerdán el kell hagyniuk a lakást, nem lesz hova menniük és a család szétszakadhat.

A család számításai szerint nagyjából ugyanannyit költöttek saját pénzükből a lakásra, mint amennyivel az önkormányzatnak tartoznak. Nagyon szeretnének abban a lakásban maradni, aminek a rendbe hozatalára ennyi pénzt és energiát áldoztak.

A család – végső elkeseredésében – a nyilvánossághoz fordul. A Város Mindenkié csoporttal együtt arra kérik Olajos Lajost, az EVIN Erzsébetvárosi Ingatlangazdálkodási Nonprofit Zrt.  vezérigazgatóját és Vattamány Zsolt polgármestert, hogy állítsák le a kilakoltatást, és legalább egy olyan határozott idejű bérleti szerződést kössenek velük, amely a felhalmozódott adósság részletekben történő törlesztésére is kiterjed.  Az emberi minimum, hogy legalább addig függesszék fel a kilakoltatást, ameddig a család nem talál megfelelő albérletet.

A Tóth család helyzete nagyon jó példája annak, hogy miért van szükség arra a törvénymódosításra, amiért A Város Mindenkié 2018 januárja óta kampányol, és ami megtiltaná, hogy gyermekes családokat elhelyezés nélkül – vagyis az utcára – lehessen kilakoltatni. A törvénymódosítást támogató petíciót már közel 5000 ember írta alá, de a kormánypárt eddig még csak tárgyalni sem volt hajlandó róla.