Múlt hét szerdán a Ferencvárosi Önkormányzat utcára tett egy gyermekes családot. A családnak az évek alatt betegség, munkanélküliség és családi problémák miatt több mint másfél millió forint lakbér-tartozása halmozódott fel. Júniusban azonban részletfizetési megállapodást kötöttek, ráadásul a Hálózat Alapítvány és rokonok segítségével a tartozás jelentős részét egy összegben ki tudták volna fizetni. Az önkormányzat mégis kilakoltatta őket, amit Bácskai János polgármester egy rádióműsorban igyekezett utólag igazolni. Nem sikerült. 

Rengeteg kilakoltatás történik, és ezeknek csak egy kis része jut el a közvéleményhez. Ez a kilakoltatás azonban nagyon sokakhoz eljutott: A Város Mindenkié csoport élőlánccal akadályozta a kilakoltatást, így több százezer ember követte élőben, ahogyan a rendőrök a kormány „Családok Éve 2018” logóján taposva, az élőlánc tagjait kiszakítják egymás karjaiból, majd elvonszolják őket a lakás bejárata elől, hogy sor kerülhessen a kilakoltatásra. A kilakoltatás ugyanis megtörtént, hiába igyekezett a rendőrség és a végrehajtó is húzni az időt, hátha meggondolja magát a polgármester.

Bácskai János nem gondolta meg magát – ehelyett a kilakoltatás után két nappal egy olyan rádióműsorban mentegetőzött, amelyet a Ferencvárosi Önkormányzat finanszíroz. (A szóban forgó, 2018. szeptember 28-i adást ld. itt, vagy itt).

Ez már önmagában is bátor dolog, ami arra vall, hogy a polgármester biztos az igazában. Szintén erre utal, hogy a műsorvezető, Fiala János a hosszú beszélgetés során elmulasztott lehetőséget adni akár a kilakoltatott családnak, akár nekünk, A Város Mindenkié csoportnak, hogy elmondjuk az álláspontunkat. (A műsorban megszólalt Baranyi Krisztina önkormányzati képviselő, de nem azért, mert a műsorvezető megszólaltatta, hanem azért, mert saját kezdeményezésre betelefonált.)

A beszélgetés érdekessége, hogy miközben Bácskai János az önkormányzat eljárását igyekezett igazolni, azt ő sem tudta cáfolni, hogy a család a kilakoltatás előtt néhány hónappal részletfizetési megállapodást kötött, és az abban foglaltaknak eleget tett, tehát fizette a törlesztőrészleteket. Sőt, azt is elismerte, hogy a lakást a kilakoltatást követően üresen fogják hagyni, vagy a polgármester szavaival: „ez a lakás is befalazódik”.

Így aztán érthető, hogy Bácskai János és az önkormányzat által finanszírozott rádióműsor műsorvezetője egyaránt kerülték a vitát. Nehéz volna ugyanis nyílt vitában megvédeni azt az álláspontot, hogy jobban hasznosul a ferencvárosiak közös lakásvagyona, ha a szóban forgó Sobieski János utcai lakás üresen áll, mintha egy olyan rászoruló család lakik benne, aki ugyan valóban tartozik az önkormányzatnak, de fizeti a tartozását.

Noha a műsorvezető A Város Mindenkié csoportot nem gondolta fontosnak megszólaltatni, Vecsei Miklóst, a Magyar Máltai Szeretszolgálat alelnökét igen. Vecsei Miklós soha egyetlen szót sem váltott a kilakoltatott családdal, mégis egyértelműen igazat adott az önkormányzatnak a kilakoltatással kapcsolatban – a műsorvezető szavaival: „10-es skálán 10-esre kiállt mellette”.

Sajátos eljárás egy szociális munkástól, és sajátos álláspont egy szeretetszolgálat vezetőjétől. Azt is nehéz mire vélni, hogy Vecsei Miklós – noha hangsúlyozta, hogy az élőláncolók jószándékát nem kérdőjelezi meg – „nagyon olcsó szórakozásnak” nevezte a kilakoltatás ellen szervezett polgári engedetlenséget, ami szerinte a kerületi szociális ellátórendszer munkatársait „alázta meg”. Szerinte ugyanis az élőlánccal az AVM aktivistái „azt állították, hogy ők [mármint a kerületben dolgozó szociális szakemberek] felelőtlenül kidobnak egy családot az utcára”.

Vecsei Miklós tehát úgy tett, mintha félreértené az élőláncot, félreértené az AVM munkáját és félreértené egyúttal a kilakoltatások eljárásrendjét is: a kilakoltatásról ugyanis nyilván nem a szociális ellátórendszer munkatársai döntenek, hanem az önkormányzat döntéshozói, ebben az esetben személyesen a polgármester. Ezt azonban nyilván Vecsei Miklós is pontosan tudja: elvégre ők sem a kerületi szociális ellátórendszerrel álltak szemben akkor, amikor 1991-ben egy zuglói önkormányzati lakóház „kapuját elállva megakadályozták, hogy a téli hidegben kilakoltassák a nagyrészt önkényes lakásfoglalóként ott élő sokgyermekes családokat”. Vagy az is „nagyon olcsó szórakozás” lett volna?

Azért is érthetetlen, ahogyan Vecsei Miklós a család kilakoltatásának a pártjára állt, mivel ugyanabban a beszélgetésben röviden megemlítette azt is, hogy ő a kilakoltatás felfüggesztését, illetve azt kérte az önkormányzattól, hogy „szánjunk rá két napot”, hogy legyen idő és alkalom az ügy összes szereplőjének átbeszélni az ügyet – majd elmondta azt is, hogy „ez sajnos nem jött létre”. A műsorvezető azonban ismét csak nem kérdezte meg a polgármestertől, hogy miért nem jött létre ez az egyeztetés, miért volt ennyi idő után éppen most, ennyire sürgős a kilakoltatás – hacsak azért nem, hogy még hosszabb ideig állhasson üresen a lakás.

Így, hogy a műsorvezető alapvetően abban látta a feladatát, hogy az önkormányzat mentegetőzéséhez asszisztáljon, sajnos elmulasztott fontos kérdéseket feltenni a polgármesternek. Például azt, hogy egy olyan kerületben, ahol önkormányzati bérlakásban lakik

• legalább két fideszes önkormányzati képviselő,
• az önkormányzati újság felelős szerkesztője,
• Martos Dánielnek, a kerületi vagyonkezelő igazgató-helyettesének az unokahúga,
• Varga Mihály miniszter tanácsadója, a kerületi turisztikai iroda vezetője és az ő testvére,
• Varga József fideszes országgyűlési képviselő sofőrje, valamint
• a korábbi fideszes alpolgármester lánya,

mégis mivel indokolja a polgármester, hogy velük szemben éppen egy rászoruló, hátralékos család nem lakhat egy olyan lakásban, amely egyébként a polgármester szerint is olyan rossz állapotban van, hogy másnak nem tudják kiadni.  

Továbbra is várjuk Bácskai János – vagy akár Vecsei Miklós – indokolását.  

Azokat pedig, akik velünk együtt azt gondolják, hogy az önkormányzatok nem akkor használják felelősen a köztulajdonú lakásvagyont, ha üresen tartják a lakásokat; akik azt gondolják, hogy az önkormányzatok feladata a hajléktalanná válás megelőzése, nem pedig családok hajléktalanná tétele; akik azt gondolják, hogy véget kell vetni az elhelyezés nélküli kilakoltatások kegyetlen gyakorlatának – azokat várjuk sok szeretettel szeptember 29-én szombaton a Lakásmenetünkre.

Akik pedig szeretnének szolidaritást vállalni a kilakoltatott családdal, azokat arra kérjük, hogy támogatásukat a család rokonának, Farkas Jánosnénak a számlájára (11773092-00073068) utalják azzal a megjegyzéssel, hogy „a kilakoltatott családnak”. 

Fotó: Vörös Anna