Kilakoltatás és korrupció – válasz Bácskai János polgármesternek

Ez a cikk több mint 2 éves.

Múlt hét szerdán a Ferencvárosi Önkormányzat utcára tett egy gyermekes családot. A családnak az évek alatt betegség, munkanélküliség és családi problémák miatt több mint másfél millió forint lakbér-tartozása halmozódott fel. Júniusban azonban részletfizetési megállapodást kötöttek, ráadásul a Hálózat Alapítvány és rokonok segítségével a tartozás jelentős részét egy összegben ki tudták volna fizetni. Az önkormányzat mégis kilakoltatta őket, amit Bácskai János polgármester egy rádióműsorban igyekezett utólag igazolni. Nem sikerült. 

p9191076-1.jpg

Rengeteg kilakoltatás történik, és ezeknek csak egy kis része jut el a közvéleményhez. Ez a kilakoltatás azonban nagyon sokakhoz eljutott: A Város Mindenkié csoport élőlánccal akadályozta a kilakoltatást, így több százezer ember követte élőben, ahogyan a rendőrök a kormány „Családok Éve 2018” logóján taposva, az élőlánc tagjait kiszakítják egymás karjaiból, majd elvonszolják őket a lakás bejárata elől, hogy sor kerülhessen a kilakoltatásra. A kilakoltatás ugyanis megtörtént, hiába igyekezett a rendőrség és a végrehajtó is húzni az időt, hátha meggondolja magát a polgármester.

Bácskai János nem gondolta meg magát – ehelyett a kilakoltatás után két nappal egy olyan rádióműsorban mentegetőzött, amelyet a Ferencvárosi Önkormányzat finanszíroz. (A szóban forgó, 2018. szeptember 28-i adást ld. itt, vagy itt).

Ez már önmagában is bátor dolog, ami arra vall, hogy a polgármester biztos az igazában. Szintén erre utal, hogy a műsorvezető, Fiala János a hosszú beszélgetés során elmulasztott lehetőséget adni akár a kilakoltatott családnak, akár nekünk, A Város Mindenkié csoportnak, hogy elmondjuk az álláspontunkat. (A műsorban megszólalt Baranyi Krisztina önkormányzati képviselő, de nem azért, mert a műsorvezető megszólaltatta, hanem azért, mert saját kezdeményezésre betelefonált.)

A beszélgetés érdekessége, hogy miközben Bácskai János az önkormányzat eljárását igyekezett igazolni, azt ő sem tudta cáfolni, hogy a család a kilakoltatás előtt néhány hónappal részletfizetési megállapodást kötött, és az abban foglaltaknak eleget tett, tehát fizette a törlesztőrészleteket. Sőt, azt is elismerte, hogy a lakást a kilakoltatást követően üresen fogják hagyni, vagy a polgármester szavaival: „ez a lakás is befalazódik”.

Így aztán érthető, hogy Bácskai János és az önkormányzat által finanszírozott rádióműsor műsorvezetője egyaránt kerülték a vitát. Nehéz volna ugyanis nyílt vitában megvédeni azt az álláspontot, hogy jobban hasznosul a ferencvárosiak közös lakásvagyona, ha a szóban forgó Sobieski János utcai lakás üresen áll, mintha egy olyan rászoruló család lakik benne, aki ugyan valóban tartozik az önkormányzatnak, de fizeti a tartozását.

Noha a műsorvezető A Város Mindenkié csoportot nem gondolta fontosnak megszólaltatni, Vecsei Miklóst, a Magyar Máltai Szeretszolgálat alelnökét igen. Vecsei Miklós soha egyetlen szót sem váltott a kilakoltatott családdal, mégis egyértelműen igazat adott az önkormányzatnak a kilakoltatással kapcsolatban – a műsorvezető szavaival: „10-es skálán 10-esre kiállt mellette”.

Sajátos eljárás egy szociális munkástól, és sajátos álláspont egy szeretetszolgálat vezetőjétől. Azt is nehéz mire vélni, hogy Vecsei Miklós – noha hangsúlyozta, hogy az élőláncolók jószándékát nem kérdőjelezi meg – „nagyon olcsó szórakozásnak” nevezte a kilakoltatás ellen szervezett polgári engedetlenséget, ami szerinte a kerületi szociális ellátórendszer munkatársait „alázta meg”. Szerinte ugyanis az élőlánccal az AVM aktivistái „azt állították, hogy ők [mármint a kerületben dolgozó szociális szakemberek] felelőtlenül kidobnak egy családot az utcára”.

Vecsei Miklós tehát úgy tett, mintha félreértené az élőláncot, félreértené az AVM munkáját és félreértené egyúttal a kilakoltatások eljárásrendjét is: a kilakoltatásról ugyanis nyilván nem a szociális ellátórendszer munkatársai döntenek, hanem az önkormányzat döntéshozói, ebben az esetben személyesen a polgármester. Ezt azonban nyilván Vecsei Miklós is pontosan tudja: elvégre ők sem a kerületi szociális ellátórendszerrel álltak szemben akkor, amikor 1991-ben egy zuglói önkormányzati lakóház „kapuját elállva megakadályozták, hogy a téli hidegben kilakoltassák a nagyrészt önkényes lakásfoglalóként ott élő sokgyermekes családokat”. Vagy az is „nagyon olcsó szórakozás” lett volna?

Azért is érthetetlen, ahogyan Vecsei Miklós a család kilakoltatásának a pártjára állt, mivel ugyanabban a beszélgetésben röviden megemlítette azt is, hogy ő a kilakoltatás felfüggesztését, illetve azt kérte az önkormányzattól, hogy „szánjunk rá két napot”, hogy legyen idő és alkalom az ügy összes szereplőjének átbeszélni az ügyet – majd elmondta azt is, hogy „ez sajnos nem jött létre”. A műsorvezető azonban ismét csak nem kérdezte meg a polgármestertől, hogy miért nem jött létre ez az egyeztetés, miért volt ennyi idő után éppen most, ennyire sürgős a kilakoltatás – hacsak azért nem, hogy még hosszabb ideig állhasson üresen a lakás.

Így, hogy a műsorvezető alapvetően abban látta a feladatát, hogy az önkormányzat mentegetőzéséhez asszisztáljon, sajnos elmulasztott fontos kérdéseket feltenni a polgármesternek. Például azt, hogy egy olyan kerületben, ahol önkormányzati bérlakásban lakik

  • legalább két fideszes önkormányzati képviselő,
  • az önkormányzati újság felelős szerkesztője,
  • Martos Dánielnek, a kerületi vagyonkezelő igazgató-helyettesének az unokahúga,
  • Varga Mihály miniszter tanácsadója, a kerületi turisztikai iroda vezetője és az ő testvére,
  • Varga József fideszes országgyűlési képviselő sofőrje, valamint
  • a korábbi fideszes alpolgármester lánya,

mégis mivel indokolja a polgármester, hogy velük szemben éppen egy rászoruló, hátralékos család nem lakhat egy olyan lakásban, amely egyébként a polgármester szerint is olyan rossz állapotban van, hogy másnak nem tudják kiadni.  

Továbbra is várjuk Bácskai János – vagy akár Vecsei Miklós – indokolását.  

Azokat pedig, akik velünk együtt azt gondolják, hogy az önkormányzatok nem akkor használják felelősen a köztulajdonú lakásvagyont, ha üresen tartják a lakásokat; akik azt gondolják, hogy az önkormányzatok feladata a hajléktalanná válás megelőzése, nem pedig családok hajléktalanná tétele; akik azt gondolják, hogy véget kell vetni az elhelyezés nélküli kilakoltatások kegyetlen gyakorlatának – azokat várjuk sok szeretettel szeptember 29-én szombaton a Lakásmenetünkre.

Akik pedig szeretnének szolidaritást vállalni a kilakoltatott családdal, azokat arra kérjük, hogy támogatásukat a család rokonának, Farkas Jánosnénak a számlájára (11773092-00073068) utalják azzal a megjegyzéssel, hogy „a kilakoltatott családnak”. 

Fotó: Vörös Anna

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.