A rászorulók fogják kifizetni Pécs adósságát?

Ez a cikk több mint 6 éves.

2017 májusában robbant a hír: újra többmilliárdos adósságot halmozott fel a városvezetés. Az akkor elindult folyamat bőven tartalmazott látványelemeket, gyámság alá vételt, tobzódást a bizottságokban, rendkívüli közgyűlést, sluszpoénként pedig a nagyértékű városi ingatlanok elzálogosítását. Az egész dolognak egy kevésbé hangsúlyozott eleme volt az egyetlen biztos pont, amely jelezte: változások lesznek. Megjelentek a revizorok, hogy átnézzék az önkormányzati gazdálkodás minden területét, kezdve a lakásgazdálkodással, amely eddig is az értő kezek hiányától szenvedett.

32478958_1554788217976938_748430177683374080_n.jpg

2018. május 17-én tárgyalja (vagy a gyakorlat alapján csak megszavazza) a Közgyűlés azt a módosítási javaslat-csomagot, amely ezt az ágazatot hivatott rendbe rakni. Az aktuális tervezeten egyértelműen tükröződik a város eladósodása miatti revízió hatása, valamint a szociális megfontolások mellőzése, melyek így együtt akár apokaliptikus képet is festhetnének a jövőről…

Vagy: minden marad a régiben, nincsen semmi látnivaló, hiszen melyik az a családsegítő, önkormányzati dolgozó, civil szervezet az, amelyik jó érzéssel együttműködik ebben? Reméljük a revizorok hazamennek, de ami utánuk marad, azt nekünk kell megoldani.

De mihez is nyúltak hozzá?

2018 május 1-jével járt le a téli kilakoltatási moratórium, ami azt jelenti, hogy minden veszélyeztetett háztartás esetében realitássá válik a kilakoltatás fenyegetése. Pécsett ez a fenyegetés több mint 1000 önkormányzati háztartást érint csupán szerződésük státusza alapján (jogcím nélkülivé vált, volt bérlők, továbbá lakásfoglalók). Ezzel átfedésben pedig 1500-2000 háztartás az, amellyel szemben jelenleg az Önkormányzatnak követelése áll fenn. Ezek a számok annak fényében, hogy a teljes önkormányzati lakásállomány 3950 lakásból áll, kiemelkedően magasak.

Az elmúlt években számos területen tapasztalhattunk változást e téren, sajnos egyszer sem pozitív irányba.

2012-ben egy átfogó lakbérszabályozás keretében az összes komfort-kategóriában drágították a négyzetméterárakat, melynek hatása már 2013-ban megmutatkozott: duplájára nőtt a lakossági hátralék. A hátralékok folyamatos növekedése mellett 2015-ben már a bevételek csökkenéséről is beszélhetünk, melyre 2016-ban reagálva újra szabályozták a bérleti díjakat, újra emeltek minden kategóriában. A hatás itt sem maradt el: ebben az évben 30 millióval kevesebb bevételt és 54 millióval több kintlévőséget számolhattak el.

2015 márciusávan megszűnt az országos lakásfenntartási támogatás és a nagyobb települések számára kötelező adósságkezelési szolgáltatás. Azóta az önkormányzatokra van bízva, hogy nyújtanak-e hasonló „települési támogatást”. Ennek is köszönhető, hogy 2017 szeptemberében, reagálva a csődhelyzetre, a közgyűlés elsőként („kihasználatlanságra” hivatkozva) az egyik legfontosabb szociális jellegű juttatást szüntette meg, a lakosságnak szóló adósságkezelési szolgáltatást. A családsegítő szolgálat ezzel teljes tehetetlenségre lett ítélve.  

Most a lakásrendelet tervezett módosítása és a kintlévőségek visszaszorítására alkotott intézkedési terv (ld. itt és itt) együtt értelmezve rajzolja ki a városvezetés további szándékát.

Az egységes nyilvántartás felállítása a lakásigénylésekről, a hatályos bérleti szerződésekről és a felmondás, végrehajtás alatt álló ügyekről, „amelyből lekérdezhetőek a tulajdonosi döntéseket előkészítő információk”, a csoportunk számára is régóta fontos ügy, ráadásul mint az előterjesztésben hivatkozott hatástanulmányból kiderül, létrehozásához nincs szükség plusz erőforrásra. Csak ha más kérdezi

A hatékonyan alkalmazható adatbázis létrehozása melletti elköteleződés üdvözlendő, egyúttal felmerül a kérdés, hogy anélkül hogyan hoztak eddig megalapozottnak gondolt döntéseket…?

A nyilvántartás felállításához kapcsolódó bérleményellenőrzések terve jelenleg az egyetlen reálisan kintlevőség-csökkenést előidéző tervezett intézkedés, ugyanis a felülvizsgálatok során kiürültnek bizonyuló lakások esetében a számlázást megszüntetik. Végre.

Az önkormányzati ingatlanok értékesítésének megnehezítése, vagy tiltása a visszaélések ellen szól, de az új szabályozások közeledő eladási hullámra is utalnak, aminek bevételei (végre, egy törvénysértést kiküszöbölve) a lakásrendeletben is megemlítésre kerülő Lakáselidengenítési Alapot gyarapítják majd, és így a privatizációból származó bevételek lakásgazdálkodásba való visszaforgatásának folyamata is átláthatóbbá válik. Az eladásokon kívül azonban vajon milyen további forrásokat tud előteremteni az Önkormányzat?

A felújítandó lakásokra kiírt pályázatok akkurátus szabályozása arra utal, hogy fontos lakáskiutalási ágazatként tekint rá az önkormányzat, amiben a több pénz több esély elve alapján juttat megtakarított pénzzel és magas jövedelemmel rendelkezőket támogatott lakhatáshoz.  Támogatott lakhatáshoz, mivel az önkormányzat „piaci” lakbérkategóriája (ami ráadásul csak az első évben lesz kötelező) jóval alatta van a városi albérletáraknak. Ezt azok érdemelhetik ki legjobb eséllyel, akik erkölcsi bizonyítvánnyal, legalább 1,5 millióval és legalább 100.000 Ft egy főre eső havi jövedelemmel rendelkeznek – függetlenül például a családban nevelt gyermekek számától (ami csak a háztartási jövedelem elosztásánál számít). Súlyosan igazságtalan rendszer, ami mostantól gyakorlatilag kizárja a lehetőségből a rászorulókat.

Eközben a szociális bérlakások kiutalásához továbbra sem sikerült semmilyen elbírálási rendszert kialakítani (valójában ez a módosítás a lakáskiutalásokat nem, csak a lakáspályázatokat érinti). Miközben ezrek várnak megfizethető, biztos lakhatásra úgy, hogy elképzelésük sincs, mire számíthatnak, mikor, és számíthatnak-e egyáltalán, az önkormányzatnak mindössze egy kinyilatkoztatásnak megfelelő feltételrendszer megalkotására tellett a rendeletmódosításban. Amolyan „szociális minimumként” a leendő bérlőnek tartozása nincs, valós tartalmú jövedelem igazolása van, és a lakásbérleti jogviszony megszünését követően azonnal, első szóra kiköltözött a lakásból (akkor is, ha nem volt hova mennie).

Plusz bekezdésként: Ezek megszegése esetén a bérleti jogviszony megszűnését követően önkormányzati lakás a volt bérlő részére semmilyen jogcímen nem adható használatba. Ez nagyon súlyos problémákat okoz.

Itt kerül ugyanis bajba az a legalább 1500-2000 háztartás, ahol az Önkormányzat a követelések felülvizsgálatát tervezi.

Ugyanis, ha most hat hónap közüzemi vagy lakbértartozásnál már kötelező lesz a szerződésbontás (ami eddig csak lehetőségként szerepelt a rendeletben), akkor aki elveszíti szerződését és felszólításra nem hagyja el önként a lakását, az soha többet nem igényelhet önkormányzati bérlakást. Többségük a rendelkezésére álló körülmények miatt (tartozás miatt csökkent jövedelem, elutasító ingatlantulajdonosok és megfizethetetlen albérleti díjak) nem lesz képes jól dönteni, tehát marad, amíg teheti. Mindez különösen problémás azok után, hogy az önkormányzat eltörölte az adósságkezelési szolgáltatást.

A maguk előtt görgetett adóssággal és a bizonytalan lakhatással sarokba szorított bérlők vesztesége mellett az önkormányzat sem nyer az üggyel. Hiába fog fenyegetőbb felszólítóleveleket fogalmazni, előrefizető órákat felszerelni, közműveket kikötni, a kilakoltatásoknak gátat szab, hogy a pécsi ellátórendszer nem képes kezelni a problémát, mert a gyermekvédelmi intézmények, a családok átmeneti otthonai, a hajléktalanellátók most is teljes kihasználtsággal működnek, így ugyanazok a folyamatok maradnak, illetve súlyosbodnak, miközben továbbra sem tudnak olyan új lakásigénylőket bevonni a rendszerbe, akik szociálisan rászorulóként állnak sorban támogatott lakhatásért.

Az önkormányzatnak a jövőben is számolnia kell a több mint ezer eladósodott háztartással, a kintlevőségek behajthatatlanságával, a lakásfoglalókkal és mindazzal, ami a rendszer hibáiból, túlzó elvárásaiból fakad. Az utóbbi évek egyik legnagyobb kudarca, hogy a 2012-es általános lakbérnövelés bevezetése után, ami egyszerre idézte elő a lakók rohamos eladósodását és a bevételek csökkenését, az újabb módosítás továbbra sem hajlandó szembenézni a valósággal, és a megoldást továbbra is a piacosításban látja, a városban egyre súlyosabban jelen lévő szociális problémákat pedig nem kezeli.

Az Önkormányzat nem számol azzal sem, hogy miközben az évek óta dráguló, magánbérlakás piacról kiszoruló, tőkével nem rendelkező, szociálisan rászoruló háztartásokon próbál spórolni, valójában a sokkal drágább, állami fenntartású elllátórendszerre készül terhelni a problémát.

 

Aradi Fanni és Konkoly-Thege Júlia

Kép forrása: pecsistop.hu

 

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.