Keil Anita: Adjanak lehetőséget, hogy rendezni tudjuk a hátralékunkat és ne kerüljünk utcára

Ez a cikk több mint 3 éves.

Tisztelt Polgármester úr! Tisztelt Alpolgármester úr! 

Jelenleg még a Bihari utca 8/c lakója vagyok, gyermekemmel, akit születése óta egyedül neveltem fel. Testvéreimmel kaptuk közösen ezt a szobakonyhás lakást szociális rászorultságunk alapján. Ahogy telt az idő szép lassan a testvéreim elmentek így egyedül maradtam gyermekemmel, aki 3 éves korától tartósan beteg, tüdőasztmás volt. Volt idő hogy sokat nélkülöztünk, de volt fedél a fejünk felett! 

blog_168.jpg

Sajnos leromlott egészségi állapotom miatt nem tudtam fizikai munkát vállalni így nehéz helyzetünk még nehezebbé vált és hátralékunk keletkezett. 

Én jelenleg 52%-os egészségkárosodott, vagyok, amit orvos szakértői bizottság állapított meg 1 éve. Jelenleg sajnos a lakást kíséret nélkül nem tudom elhagyni, mivel folyamatosan szédülök, és ájulás-közeli rosszulléteim vannak. Ezek miatt vizsgálatokra járok, hogy megállapítsák mi a bajom. Ezért nem tudtam személyesen megjelenni a testületi ülésen. 

Kérem Önöket, mérlegeljék helyzetünket és segítsenek, hogy ne keljen utcára mennünk gyermekemmel. 

A Hálózat Alapítvány támogatásával már korábban rendezni tudtam volna az adósságomat – erre azért nem került sor, mert az alapítványi támogatás feltétele, hogy az önkormányzat legalább egy éves bérleti szerződést kössön az adósság rendezése után, ettől pedig az önkormányzat elzárkózott. 

A hátralékomat elismerem és továbbra is vállalom annak megfizetését. Ha kell, ismét részt veszek adósságkezelési programban, de ehhez kérném az Önök segítségét, hogy időt kapjak ehhez. 

Nincs hova mennünk gyermekemmel. Én tudom milyen otthon nélkül élni, hajléktalanként, hisz az intézetből kikerülve, több mint egy évig hajléktalan voltam. Nem szeretném, hogy gyermekem ezt meg tapasztalja. 

Nagyon szépen kérem Önöket adjanak lehetőséget, hogy rendezni tudjuk a hátralékunkat, és hogy ne kerüljünk utcára. Könyörögve kérem Önöket, érezzék át helyzetünket. Köszönöm, hogy meghallgatták levelem felolvasását, előre is köszönöm megértésüket, és reménykedünk, hogy talán segítenek, mert nekünk már csak a remény maradt! 

Keil Anita

Fotó: Vörös Anna

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.