Választok, tehát vagyok

Ez a cikk több mint 2 éves.

„Az országot nem Gyurcsány, nem Orbán és nem Vona fogja megváltani, hanem Te – készülj rá!”

(a Közélet Iskolája egyik képzésének résztvevője)

A 2010 óta kiépülő Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) egyre inkább elnyomó, kirekesztő és fojtogató és egyre kevésbé látszik arra esély, hogy Magyarország az a szolidáris és egyenlőségen alapuló társadalom legyen, amiért A Város Mindenkié tagjaként közel 10 éve dolgozom. Az ellenzéki pártok töketlenkedése és belső viszálya ebben a helyzetben még a szokásosnál is elkeserítőbb. Viszont ha éppen most adnám fel, akkor nemcsak az országról, de saját magamról és arról a közösségről is lemondanék, akik az AVM-ben dolgoznak, akiknek segítséget nyújtunk, és akik velünk együtt hisznek abban, hogy a változás lehetséges.

blog2_42.jpg

A demokrácia akkor működik, ha az állam képviselőit soha nem hagyjuk szabadon „garázdálkodni”, hanem folyamatosan nyomás alatt tartjuk, kérésekkel és követelésekkel bombázzuk, felügyeljük, felelősségre vonjuk és meggyőzzük az igazunkról. Erre nagyon sokféle lehetőség van két választás között: a rendelkezésre álló érdekvédelmi eszköztár szinte kimeríthetetlen és minden szervezet és állampolgár a saját hitvallása, habitusa szerint alkalmazza ezeket. A Város Mindenkiében nap mint nap küzdünk azért, hogy a polgártársaink és mi magunk is emberhez méltó életet élhessünk: többek között azért, hogy senkit se lakoltassanak ki az utcára, hogy mindenkinek legyen legalább egy lakcíme, amivel az ügyeit tudja intézni és hogy senkinek ne kelljen kényszerből az utcán pisilnie.

A választás az egyik legfontosabb politikai pillanat minden állampolgár életében. Itt dől el, milyen értékrend alapján fogják irányítani az országot, és az is, hogy a következő években kik lesznek az érdekvédelmi munkánk célpontjai – kiknek kell címeznünk a követeléseinket, kiknek a kezében lesz a megoldásokhoz szükséges erőforrások feletti ellenőrzés, kiket kell majd meggyőznünk és kikhez kell majd eljuttatnunk az üzenetünket. Ha ezt a lehetőséget elszalasztjuk, kulcsfontosságú döntésből és lehetőségből vonjuk ki magunkat.

De a 2018-as választásoknak ennél még sokkal nagyobb a tétje. Most nemcsak arról van szó, hogy melyik párt nyeri a választást, hanem arról, hogy mennyire betonozódik be a 2010 óta következetesen épített társadalmi és politikai kirekesztés és gazdasági kisemmizés, aminek a következtében ma sokkal több ember él Magyarországon szegénységben és elnyomásban, mint a rendszerváltás óta valaha. Ezt a rendszert a Fidesz nevű párt építette ki, de maga a rendszer nem pártpolitikai kérdés, hanem a társadalmi igazságosság és a magyar társadalom hosszú távú jövőjének a kérdése. A 2018-as választásokon valójában nem pártokra szavazunk, hanem vagy megerősítjük a NER-t vagy elutasítjuk azt.

Ha nem szeretnénk erőszakos eszközökkel vagy lázadással szembeszállni a NER ellen – és A Város Mindenkiében hiszünk az erőszakmentes ellenállás erejében, tehát ezek a lehetőségek fel sem merülnek – , akkor a folyamatos nyomásgyakorlás és érdekvédelem mellett a választás az egyik legnagyobb esélyünk arra, hogy megfosszuk korlátlan hatalmuktól azokat, akik miatt nem tudjuk elérni a céljainkat és sokszor még a munkánkat is alig tudjuk végezni.

A hazánk sorsáért aggódó állampolgárként nem tehetjük meg, hogy úgy teszünk, mintha ezen a választáson semmi sem múlna. Elnyomó rezsimeket igenis el lehet űzni választási úton is – de ehhez az kell, hogy higgyünk a változás lehetőségében és ne maradjunk csendben, amikor van esély tenni valamit. No meg az, hogy április 8-án elmenjünk szavazni – mert minél többen veszünk részt a választáson és szavazunk a kormány ellen, annál kisebb lesz a Fidesz hatalma és annál nagyobb eséllyel tudjuk kiharcolni a lakhatáshoz, a színvonalas egészségügyhöz és a minőségi oktatáshoz való jogunkat. Április 8-án minden demokratikus ellenzéki jelöltre leadott szavazat a Fidesz túlgyőzelmének esélyét csökkenti. Ha pedig még ennyit sem teszünk meg, akkor a NER már az előtt győzött, hogy kiírták volna a választást.

Udvarhelyi Tessza

A cikk egy korábbi változata a Mérce.hu-n

Fotó: Vörös Anna

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.