A Város Mindenkiét az elmúlt években többen keresték már fel az Üdvhadsereg Bajnok utcai női szállójának lakói közül, hogy elpanaszolják az ott uralkodó megalázó bánásmódot, de eddig még senki nem mert ez ellen nyilvánosan fellépni. Az egyik volt lakó most összeszedte a bátorságát és a nyilvánosság elé szeretné tárni ezeket a panaszokat. Beszámolóját szó szerint közöljük, mert úgy gondoljuk, fontos, hogy a szállón dolgozó szakemberek és a szélesebb nyilvánosság is megismerje az érintettek értékelését a szálló működéséről.

„Belépéskor szerződéskötés a pénzügyekről, a házirendről és a lakók kötelezettségeiről. Pénzügyek – ez korrekt (bérleti díj + megtakarítás). Házirend –kötelező betartani, be nem tartása azonnali szálló elhagyást is jelenthet. Például aki a szobában eszik vagy élelmiszert tart, akár azonnali elbocsájtással is járhat. A súlyosabb rendbontásért fegyelmi jár. Három fegyelmi után el kell hagyni a szállót. Kötelezettségeink – a lakó köteles a saját személyes szociális munkásának feltétel nélkül engedelmeskedni és a tiszteletet megadni. Visszafelé ez nem mindig van így.

Az én szociális munkásom olyan dologban várt el tőlem engedelmességet, ami a személyes szabadságomat sérti, zsarolással egybekötve. Kötelezni akart egy öregotthon kérvény beadására (még aktív vagyok) úgy, hogy megzsarolt: vagy beadom a kérelmet, vagy el kell hagynom a szállót. Fél éven keresztül gyötört ezzel, néha cinikus volt, néha agresszív vagy olykor gúnyos és tiszteletlen. Nem csak velem. Egy velem egykorú hölggyel úgy gúnyolódott – alig több, mint 60 éves – hogy férjhez kell menni egy milliárdoshoz, és az élete megoldódik. Betegség miatt kórházi rehabilitáción voltam. Oda is bejött, hogy aláírassa velem, hogy vagy megyek öregotthonba vagy garantálja, hogy nem mehetek (nem enged) vissza a szállóra. Kezelőorvosom kitiltotta a kórházból, mert a vérnyomásom felment 195-re és rosszul voltam.

Kötelező lakógyűlésre menni (17-től 20 óráig), és aki dolgozik, de nem engedi el a főnöke, azonnali hatállyal el kell hagynia a szállót, mert inkább a munkahely vesszen, mint a szállás – mondta az igazgatóhelyettes. Egy fiatal lányt ki is tettek szó szerint az utcára. Előzőleg albérletben lakott, amit elveszített, és a szálló után súlyosabb körülmények közé került, ténylegesen hajléktalan lett. Segítséget senkitől nem kapott, mert az Üdvhadsereg csak addig felelős az emberekért, ameddig bent laknak. Azután oda megy, ahova akar (és ahova tud). Az igazgatóhelyettes úr mondása az volt, hogy aki nem tartja be a házirendet, és nem engedelmeskedik mindenben, az nem oda való.

Vannak különböző kultúrprogramok, amiken a részvételt egy kis füzetben nyugtázzák pecséttel. Havonta négy pecsétet kell összegyűjteni. Akinek nincs meg a négy pecsét, el kell hagynia a szállót, mondván, hogy erre mindenki képes. Vannak jó foglalkozások pl. az alkotó kör (kreatív foglalkozás), de van olyan ún. kultúrkör is, ahol kizárólag politizálás folyik, a kormány feletti csúfolódás, az elégedetlenség, a félelemkeltés a jövőtől – az igazgatóhelyettes úr részéről.

A lakosztály 2. vagy 3. emeletét az alatta lévő lépcsőig és a liftet a lakók takarítják, ez még betegen is kötelező. Aki nem tud takarítani, mert rosszul van, az nem oda való, el kell mennie. Ha valakinek az ágyán nem odavaló dolgok vannak, pl. könyvek vagy akár 2-3 zsömle bekötött zacskóban, az igazgatóhelyettes egyetlen mozdulattal lesodorja az ágyról, és ha többször előfordul, el kell hagynia a szállót. Akinek sok a holmija és nem tudja barátoknál elhelyezni, ki kell, hogy dobja. Egy elegáns hölgynek sok szép ruhája volt, ki kellett sokat közülük dobnia. Amikor ezt szóvá tette az igazgatóhelyettesnek, az volt a válasz: „nézze, kedves x, mi nem holmikat, hanem embereket tárolunk”.

Nevelési eszköz: a megfélemlítés, fenyegetés. Havonta hosszabbítják az ottlétet, amit a felvételkor nem mondanak meg. Azt sem mondták, hogy egyeseknek kötelező aláírni az öregotthon kérelmet. A másik módja a kordában tartásnak: a megalázás, gúnyolódás. Például a mi apartmanunkban nem volt meleg, csak hideg víz a zuhanyzásra. Az igazgatóhelyettes közölte: a nappali melegedősöknek adja részlegünk a meleg vizet, nekünk pedig van tiszta ágyunk. „De ha nem tetszik, lehet az utcán is aludni”. Mindezt télen.

A Város Mindenkié elismeri azt a sokszor emberfeletti munkát, amit a szociális szakemberek végeznek a mai magyar hajléktalan-ellátásban. Tisztában vagyunk vele, hogy nagyon nehéz körülmények között és nagyon kevés erőforrással kell ellátniuk a feladataikat. Ezzel együtt, szeretnénk felhívni a Bajnok utcai intézmény vezetőinek a figyelmét, hogy az ügyfelek méltóságának és jogainak tiszteletben tartása nem választás kérdése, hanem olyan alapvető elvárás, amire a szociális munkások diplomájuk átvételekor felesküdtek: „A szociális munka a humanitárius és demokratikus eszmékből nőtt ki, az emberi méltóság tiszteletben tartásán alapszik. […] A szociális munkás tartózkodik minden olyan megnyilvánulástól, tevékenységtől, illetve kifejezés használatától, amely sértheti a kliens méltóságát. […] A szociális munkás a kliens kiszolgáltatott helyzetével nem él vissza. […] A szociális munkás arra törekszik, hogy az általa nyújtott szolgáltatások minden érintett számára hozzáférhetőek legyenek.” (Szociális Munka Etikai Kódexe).

A Város Mindenkié és az érintett szeretne hivatalos formában is panaszt tenni ebben az ügyben, ezért megkeressük az intézményt is közvetlenül, felkeressük a Szociális Szakmai Szövetség Etikai Kollégiumát és az Alapvető Jogok Biztosát is.