Ma Magyarországon 60 ezer embernek – köztük több mint 4000 gyereknek – nincs érvényes lakcíme. Hiába kérte 2500 ember és több civil szervezet az Emberi Erőforrások Minisztériumát, hogy érdemben rendezze a lakcím nélküli családok helyzetét, egy olyan tervezet született, ami nemcsak jogszabályellenes, de nagyon messze van a valódi megoldástól.  

A Város Mindenkié és az Utcajogász 2016 őszén nyílt levélben jelezte az EMMI-nek, hogy baj van: a lakcím nélküli vagy érvénytelen lakcímmel rendelkező gyerekek és szüleik nem, vagy csak nagyon nehezen jutnak hozzá olyan alapvető szolgáltatásokhoz, mint az oktatás, az egészségügy és a szociális ellátások. A lakcím nélküli családok érdekében folytatott kampányunk során részt vettünk szakmai egyeztetésen, petícióval fordultunk a minisztériumhoz, és a probléma megoldásával kapcsolatos javaslatainkat is megosztottuk az EMMI-vel, de úgy tűnik, hiába. 

A minisztérium nemrég nyilvánosságra hozott egy kormányrendelet-tervezetet, ami a helyzetet inkább rontja, mint javítja, ráadásul még a hatályos jogszabálynak is ellentmond. A tervezet lényege, hogy minden olyan család, amely nem tud bejelentkezni oda, ahol ténylegesen lakik, létesítsen ún. település szintű lakcímet és emellett nyilatkozzon arról, hogy valójában hol lakik. Ezzel együtt, a jegyzőnek kötelessége lesz minden olyan gyerekről értesíteni a gyermekjóléti szolgálatot, aki elveszíti a lakcímét vagy település szintű lakcíme lesz. Ezzel a megoldással négy fő probléma van: 

1. A település szintű lakcímet a hatályos jogszabályok szerint csak közterületen élő hajléktalan emberek igényelhetik. Vagyis az, aki lakásban él, nem jogosult ilyen lakcímet igényelni. Ráadásul ma Magyarországon gyerek nem élhet közterületen, így ezt a lakcímet ők biztosan nem igényelhetnék jogszerűen.

2. A település szintű lakcím nem alkalmas arra, hogy egyenlő jogokat biztosítson a családoknak. Ezzel a lakcímmel az állampolgárokat diszkrimináció éri a munkaerőpiacon, az egészségügyben és a hatósági intézkedések során, hiszen azonnal hajléktalanként kezelik őket. Település szintű lakcímmel nagyon nehéz bankszámlát nyitni, mobiltelefont vásárolni vagy akár jogosítványt kiváltani. Az ilyen lakcímmel rendelkező embereknek nincs kijelölt iskolai körzete és háziorvosa sem, vagyis sehol sem kötelező őket ellátni.

3. Azok a családok, akiknek nincsen lakcíme, eleve félnek attól, hogy a gyerekeiket elveszik, és sokszor rejtőzködve próbálnak élni. Ha egy ilyen lakcím bejelentésekor kötelező lesz jelzést leadni a gyermekvédelmi rendszernek, ezek a családok még kevésbé fognak merni segítséget kérni és igénybe venni a nekik járó ellátásokat.

4. A tervezet egyáltalán nem foglalkozik a lakcím-problémák átfogó rendezésével, vagyis azzal, hogy mindenkinek ott lehessen a lakcíme, ahol valójában lakik, csupán néhány részkérdést próbál rendezni, de ez csak toldozás-foldozás, ezért alkalmatlan arra, hogy a családok érdekét szolgálja.

Az AVM többször kereste a minisztériumot, hogy véleményezhessük a készülő javaslatot, hiszen már az első egyeztetés során kiderült, hogy ez a téma szinte teljesen ismeretlen a hivatalok számára. Mivel csoportunk évente több száz, lakcímproblémával küzdő emberrel áll kapcsolatban, pontosan tudjuk, mik a problémák, és milyen megoldásokkal lehetne ezeket orvosolni. Ennek ellenére a minisztérium megtagadta azt, hogy az érintettek beleszólhassanak a helyzetük kezelésére irányuló javaslat kidolgozásába. 

Álláspontunk szerint a lakcím nélküli családok helyzetének megoldására nem a település szintű lakcím egyre szélesebb körű használata a megoldás, hanem az, ha minden ember élni tud a lakcímhez való jogával. Ehhez a kormánynak a következő lépések megtételére van szükség: 

1. Kötelezzék a lakcímbejelentést intéző járási hivatalokat arra, hogy tartsák be a törvényt és engedjék, hogy az albérlők élhessenek a lakcímhez való jogukkal. A hatályos törvény szerint, ha egy albérlő rendelkezik egy két tanú által aláírt vagy ügyvéd által ellenjegyzett lakásbérleti szerződéssel, nincs szükség a szállásadó külön hozzájárulására a bejelentkezéshez.
2. A hajléktalanellátó intézményekhez hasonlóan törvényben kötelezzék a családok átmeneti otthonait és a mukásszállókat, hogy 10 nap ott tartózkodás után jelentsék be a náluk lakó személyeket és családokat.
3. Tegyék kötelezővé a szállásnyújtással foglalkozó cégeknek és magánszemélyeknek, hogy a tulajdonukban lévő lakások bérlőknek biztosítsák a bejelentkezési lehetőséget.
4. Utcán élő emberek esetében tegyék lehetővé, hogy bejelentkezhessenek abba a szociális intézménybe, amely az ellátásukat végzi (pl. nappali melegedő).
5. Módosítsák a családok és gyermekek ellátására vonatkozó jogszabályokat úgy, hogy lakcím hiányában a család vagy egy szociális szakember nyilatkozattal igazolhassa, valójában hol élnek.
   

Ezek az intézkedések a hivatali ellenőrzéssel szemben a gyerekek és a családok valódi szükségleteit tartják szem előtt és a probléma gyökerét orvosolják, ezért arra kérjük az Emberi Erőforrások Minisztériumát, és különösen Balog Zoltán Minisztert, hogy vizsgálják felül a jelenlegi hibás és megbélyegző tervezetüket és nyújtsanak valódi megoldást a lakcím nélküliség problémájára. 

Fotó: Várady István