Lakcímkártya-horror: ügyintézés Magyarországon

Ez a cikk több mint 3 éves.

A lányom 37 éves, két lánya van. Igazi Édesanya, példásan neveli a gyerekeit. Büszke vagyok rá. Az élet úgy hozta, hogy a gyermekei Édesapjával külön váltak az útjaik, de megmaradt a jó kapcsolat. A lányom három éve együtt élt egy szintén nagyon család centrikus fiatalemberrel. Az idő múlásával a gyermekek Édesapja, és a lányom párja baráti kapcsoltba kerültek, így az unokáimnak van egy Édesapjuk, aki mindent megtesz értük, és van egy nevelőapjuk, aki szintén. Szerintem ez így nagyon szerencsés mindenki szempontjából. Május 20-án összeházasodtak, az esküvőn ott volt az unokáim Édesapja is. Szinte az esküvői előkészületekkel egy időben hihetetlen szerencsével találtak egy újabb albérletet, ami 20 nm-el nagyobb az előzőnél, ahol már elég szűkösen fértek el. Ennek kapcsán mesélem el a lakcímbejelentésük történetét.

blog2_27.jpg

Az előző tulaj hozzájárult, hogy állandó lakcímmel béreljék a lakást. Sosem volt ebből probléma. Zökkenőmentesen ment a bérleti szerződés felmondása. Az új albérletben a tulaj aláírta a lakcímváltozásról szóló nyomtatványt, hozzájárulva, hogy tartózkodási helyként bejelentkezzenek. Ezt követte az első sokk! Ügyintéző az okmányirodában: kötelező állandó lakcím, annak hiányában csak település szintű lakcímről szóló kártyát tud kiállítani, ami az ügyintéző elmondása szerint „gyakorlatilag hajléktalan státuszt jelent, a gyerekeket ebben az esetben állami gondozásba veszik” (???)

Lányom és párja: Ez kandikamera?

Ügyintéző: nem, ez törvény.

Lányom és párja: Hiszen itt van a pontos lakcímbejelentő a tulajdonos által aláírva és a bérleti szerződés.

Ügyintéző: 8 napon belül intézzék el, hogy legyen állandó lakcímük, ellenkező esetben büntető eljárást indítanak ellenük (!!!).

Erre én javasoltam, hogy jelentkezzetek be hozzám (1/1 tulajdonos vagyok). Vidéki lakás, okmányiroda csak egy másik településen van. Telefonálunk. Ügyintéző elmondja, hogy sajnos 5 napon belül nem tudjuk fogadni, felhívja a figyelmünket, hogy már csak ennyi időnk van, szintén elmondja, amit az előző.

Ok. Próbáljuk meg Édesanyámhoz, Ő másik településen lakik, egy nagyvárosban. Édesanyám természetesen elsőre igent mondott, aláírta a bejelentő lapot (azt írták, nem kell a tulajdoni lap). Hívjuk az okmányirodát 2 napon keresztül, sosem veszik fel. Online levelezés, időpontkérés. Sikerült. Hurrá! Leírják, hogy miket kell magukkal vinni. Időpontra megérkeztek a lányomék, amihez képest 4,5 órát vártak. Végre sorra kerültek.

Ügyintéző: kérem a tulajdonlapot, a gyermekek születési anyakönyvi kivonatát és az Édesapa nyilatkozatát, hogy hozzájárul a lakcímváltozáshoz. Lányom párja rohan a földhivatalba, kiváltja a tulajdoni lapot, a lányom pedig behozza az autóból a hozzájáruló nyilatkozatot. Ügyintéző: ez hamis. Hívja az okmányiroda vezetőjét. Okmányiroda vezető: Sajnálom, de írásszakértői vizsgálatot kell, hogy kezdeményezzünk. Ügyintéző: Nézzük meg a gépben, ott mindenki aláírása szerepel. Megnézik, összehasonlítják. Suttogva, de a lányom mégis érti: Ez teljesen egyforma, inkább ne kérjünk szakértői véleményt, mert nekünk kell kifizetni. (A gyerekek édesapja egyébként külföldön dolgozik, még az esküvő után elkészült a papír, mikor itthon volt). Lányom: 5 éve készült a gyámhivatalnál egy jegyzőkönyv, amiben az Édesapa nyilatkozott, hogy minden ilyen jellegű ügyben eljárhatok, a holnapi nap folyamán behozzuk (100 km oda-vissza). Okmányiroda vezető: Ön hazudik (!!!), a gyámügy nem állít ki ilyen okiratot, menjen be a bíróságra és nyilatkozzon, hogy a gyerekeknek nincs apjuk.

A lányomék másnap reggel megint mennek a „hamis” gyámügyi okirattal. Előtte tájékozódnak a 1818 kormányablaknál, hogy lehet-e időpontot kérni újra, mert időben kell Budapestre visszaérkezniük. Kormányablak: nem kell időpont, mert ez csak hiánypótlás, soron kívül kell, hogy kiállítsák a lakcímkártyát. Persze végül kellett sorszám, a jóval utánuk érkezőket is már szólították, ezért bátorkodtak érdeklődni. Ezt követően a 3 ügyintéző tüntetőleg eltűnt, majd kávéscsészékkel kivonultak dohányozni.

Ekkor én felhívom a Pest megyei Járáshivatal osztályvezetőjét, akihez tartozik az ominózus okmányiroda. Elmondom neki a történteket. Asszonyom, 5 perc múlva hívom önt, nagyon sok panasz érkezik az ottani ügyintézés kapcsán. Öt perc múlva valóban hív, közli, hogy készülnek a lakcímkártyák, Ő kér elnézést, és kéri, hogy írjunk felé panaszt. Újabb öt perc múlva hív az ominózus okmányiroda vezetője, bocsánatot kér, kéri, hogy ne adjunk be panaszt, de azért hozzáteszi, hogy a lányom semmilyen gyámügyi papírt nem említett előző napon, azt mondta, hogy bírósági végzést visz. (Szemrebbenés nélkül hazudott nekem is). Ezt követően újra hívott, és újra elnézést kért, kérve, hogy ne éljünk panasszal.

Végül lett lakcímkártya és a panaszt is beadtuk. Jelenleg ott tartunk, hogy akiket mi fizetünk, tehát az „alkalmazottaink”, olyan törvényeket hoznak, ami összeférhetetlen a józan ésszel, és akik ezeket a törvényeket végrehajtják, azok vegzálják, fenyegetik, és megnehezítik szándékosan az emberek életét.

Ha neked is problémát jelent a lakcímbejelentés és szeretnéd, ha igazságosabb lenne a lakcímszabályozás, csatlakozz Lakcím Önsegítő Csoportunkhoz!

Email: avarosmindenkie@gmail.com

Kérdésed van? Tedd fel a lakcím érdekvédelmi fórumban a Facebookon!

 

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.