Közös értékelés a BRFK-val a zaklató igazoltatásokról

Ez a cikk több mint 3 éves.

A Város Mindenkié (AVM) csoport több kutatása kimutatta, hogy a rendőrség igazoltatási gyakorlata aránytalan mértékben sújtja a hajléktalan és rossz szociális helyzetű embereket. Ennek kezelésére 2016-ban – A Város Mindenkié csoport megbízásából eljárva – a Magyar Helsinki Bizottság és a Budapesti Rendőr-főkapitányság az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt egyezséget kötött, amiben a BFRK hat különböző lépés megtételét vállalta a helyzet megváltoztatása érdekében. Ezek közül az egyik éppen volt, hogy az egyezség megkötésétől számított egy év múlva a felek szakmai kerekasztal-beszélgetésen vitatják meg az egyezségben foglaltak érvényesülését és a rendőri gyakorlat alakulását. Ez a beszélgetés 2017. március 30-án történt meg, amelyen a BRFK részéről három fő, A Város Mindenkié részéről hat hajléktalan és egy szövetséges aktivista, az Utcajogász részéről egy önkéntes és a Magyar Helsinki Bizottság részéről három fő vett részt.

igazoltat_2.jpg

Először a Magyar Helsinki Bizottság képviselője összegezte az egyezség egyes pontjaival kapcsolatos tapasztalatokat. Az egyezség 1. pontja értelmében Budapest rendőrfőkapitányának körlevelet kellett kibocsátania arról, hogyan érvényesül a rossz szociális helyzetű emberek egyenlő bánásmódhoz való joga a rendőri intézkedések során. Noha végül a levelet valóban kibocsátották, ez csak azután történt meg, hogy a Helsinki Bizottság ezt számon kérte a BRFK-n. Hiába kértük, a rendőrség a levél oktatásáról nem adott értékelhető, részletes információt (kinek, ki, milyen óraszámban, számonkéréssel, stb.), így nem tudjuk, mennyire érte el a levél a célját.

Az egyezség 2. pontjában a BRFK vállalta, hogy kezdeményezi az ORFK-nál, hogy a Robotzsaruban az „általános igazoltatás” helyett az Rendőrségi törvényben meghatározott okokat tüntessék fel, mint az igazoltatás okát. Ennél a pontnál a Helsinki Bizottság munkatársa elismerte a BRFK teljesítményét, hiszen végül valóban kikerül az „általános igazoltatás”, mint intézkedésfajta a Robotzsaru-rendszerből.

Az egyezség 3. pontjában a BRFK vállalta, hogy támogatja a Helsinki Bizottság kutatását, amelynek célja, hogy megvizsgálja, hogy az „általános igazoltatások” tekintetében mutathatóak-e ki különbségek a hajléktalan és nem hajléktalan emberek között. A Helsinki Bizottság kifejtette, hogy a BRFK ugyan biztosított bizonyos adatokat, azonban nem bocsátotta rendelkezésünkre azokat az elengedhetetlen információkat, amelyek alapján érdemi következtetéseket lehetett volna levonni, így ez a kutatás lényegében nem valósult meg.

Az egyezség 4. pontjában a BRFK vállalta, hogy támogatja a hajléktalansággal kapcsolatos kurzusok beépítését a rendőrképzésbe és ennek érdekében támogató levelet bocsát ki a Rendészeti Oktatási Központ (ROKK) felé. Itt elmondtuk, hogy a Helsinki Bizottságnak és A Város Mindenkié csoportnak számos próbálkozásunk ellenére sem sikerült képzéseket tartani rendőröknek és a rendőrség különböző szervei folyamatosan ping-pongoztak a megkeresésünkkel.

Az egyezség 5. pontjában a BRFK vállalta a Magyar Helsinki Bizottságot rendszeresen tájékozatja az ORFK-val való valamennyi kommunikációjáról a témában. A Helsinki Bizottság képviselője elmondta, hogy egyetlen egyszer sem kaptak a BRFK-tól saját kezdeményezésre információt, csak akkor jutottak hozzá a tájékoztatáshoz, ha arra külön rákérdeztek. A BRFK akkor sem tájékoztatott minket, amikor arra konkrét kötelezettsége és határideje volt.

Az egyezség 6. pontja az értékelő kerekasztal-beszélgetést írta elő, ami a Helsinki Bizottság és az AVM kezdeményezésére megvalósult.

kerekasztal_kicsi.jpg

Ezt követően a BRFK képviselői tájékoztattak minket az egyezség megvalósításáról. A BRFK képviseletében megjelent őrnagy elmondta, hogy az igazoltatásokkal kapcsolatos „rögzítési fegyelem” tekintetében előremutató volt az elmúlt időszak. Tájékoztatott minket, hogy 2016-ban az ORFK az intézkedési kultúra változtatását hirdette meg és, hogy a törekvésük az, hogy a humanizmus és a lojalitás jegyében az állampolgárok a közigazgatás részeként tekintsenek a rendőrökre. A váltás jegyében például nyíltan kiteszik a közutakon a sebességmérőket, nem „lesből támadnak” és nem tesznek különbséget férfi-nő, roma-magyar, hajléktalan-lakhatással rendelkező között. Az igazoltatások is professzionálisabbak lettek (pl. napszaknak megfelelő köszönés), azaz még inkább igyekeznek megfelelni a jogszabályi követelményeknek, de azt is elismerte, hogy szükség van a további fejlődésre.

A rendőrség képviselője elmondta, hogy az egyezség 2. pontjával összhangban 2017. március 26-tól a Robotzsaruban a lekérdező felületen rendelkezésre áll az igazoltatás Rendőrségi törvény szerinti céljának beállítása (pl.: közrend, közbiztonság védelme). Továbbá az általános igazoltatás, mint kategória megszűnt, ezért várható, hogy az „általános” igazoltatás okként való jelzése is visszaszorul, majd lassan el is tűnik a gyakorlatból. A Robotzsaruból továbbá kikerült a „hajléktalan” megnevezés is, amely korábban külön feltüntethető(!) szempontként szerepelt.  A rendőr őrnagy hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az általános, szűrő igazoltatásra szükség van, hiszen meg kell találni azt, aki vétett, és ezt csak igazoltatással érthető el. Ami a képzések szükségességét érinti, a BRFK képviselői elmondták, hogy a BRFK nem képzi a rendőröket, hanem „kész rendőrt” vár a ROKK-tól és a szakközépiskoláktól, vagyis a képzés nem a BRFK felelőssége.

Ezután A Város Mindenkié hajléktalan aktivistái következtek, akik elmondták, hogy az említett érvek nem magyarázzák, hogy miért igazoltatják őket gyakrabban, mint más, nem hajléktalan állampolgárokat. Egybehangzó véleményük szerint külső megjelenés alapján döntenek a rendőrök, céljuk a hajléktalan emberek a központi, turista-, frekventált helyekről való kiszorítása lehet. A Város Mindenkié két aktivistája is beszámolt arról, hogy a Blaha Lujza téren egy internetkávézóban heti rendszerességgel hajtanak végre igazoltatásokat. Elmesélték, hogy ilyenkor általában két rendőr az ajtóban igazoltat, amíg kint kocsiban több rendőr várakozik. Nehezményezték, hogy az igazoltatások alatt nem mehetnek ki szabadon. Noha úgy tűnik, ezeket az igazoltatásokat a készenléti rendőrök és nem a BRFK munkatársai végzik, jeleztük, hogy ettől még a gyakorlat jogszerűtlen, illetve az állampolgárok számára az eljáró személyek ugyanúgy rendőrként jelennek meg.

A Magyar Helsinki Bizottság munkatársa ezután bemutatta, hogy milyen eredményeket hozott az az adatkérés, amelyben A Város Mindenkié hajléktalan aktivistái kérték le a KEKKH-tól és az ORFK-tól, hogy hányszor igazoltatták őket az elmúlt öt évben. Az információk alapján egyértelműen megállapítható, hogy a hajléktalan aktivistákat a lakhatással rendelkező állampolgárokkal szemben nagyságrendekkel többször igazoltatják és az igazoltatások jelentős része nem jár „eredménnyel”. Az egyik aktivistánk esetében például az elmúlt 5 évben 81 igazoltatást dokumentáltak.

A kerekasztal következő szakaszában A Város Mindenkié szövetséges aktivistája bemutatta, hogy csoportunk mit tett annak érdekében, hogy ténylegesen visszaszoruljon a hajléktalan emberek diszkriminatív igazoltatása. Elmondtuk, hogy az egyezség megkötését követően nem tapasztaltunk változást az igazoltatások mintázatában. Mivel az egyezség elmúlt egy évében a legerősebb tapasztalatunk, hogy a BRFK adminisztratív módszerekkel igyekszik kibújni annak teljesítése alól, ezért úgy döntöttünk, magunk teszünk azért, hogy a hajléktalan és szegény emberek is tudjanak arról, hogy létezik egy ilyen megállapodás. A csoport többek között érthetőbb nyelvezetre fordította az egyezséget, hajléktalan embereknek tartottunk fórumokat, hajléktalanszállókon helyeztünk ki plakátokat, kitűzőket gyártottunk, valamint szórólapokat és képregényt készítettünk és osztottunk szét a zaklató igazoltatásokról.

Mivel a hajléktalan aktivisták tapasztalata alapján a zaklató igazoltatások száma lényegében nem csökkent, arra következtettünk, hogy az egyezség híre és a körlevél valójában nem jutott el a közterületi rendőrökhöz, ezért tájékoztató plakátokat tettünk ki rendőrök részére közterületekre és lakóházakba. Emellett egy kerületi rendőrkapitányság előtt standoltunk, ahol a kinyomatatott körlevelet próbáltuk odaadni rendőröknek. Nyilvánvaló volt azonban, hogy a kapitányság munkatársainak megtiltották, hogy szóba álljanak az aktivistákkal. Akivel véletlenül mégis sikerült beszélni, ő sem tudott a körlevélről.

Az AVM állampolgári megfigyelőrendszert is indított a zaklató igazoltatások megállítása érdekében. Képzést tartottunk arról, hogy a szolidáris állampolgárok és maguk a hajléktalan emberek segíthetnék az igazoltatott embereket annak érdekében, hogy fellépjenek jogaikért és panaszt tegyenek az intézkedéssel szemben. Szövetséges aktivistánk elmondta, hogy a Blaha Lujza téri kőpadkán a rendőrök rendszeresen mindenkit igazoltatnak. Amikor egyszer az eljáró rendőröknél az igazoltatás okára kérdezett rá, az volt a válasz, hogy „mert hajléktalanok között több a bűnöző”. Az egyezség ismeretére vonatkozó kérdésre pedig a „ne szóljon bele” választ kapta. Egy másik alkalommal szemtanúja volt, hogy a Széna téren két szegénynek tűnő férfit is igazoltattak – minden különösebb ok nélkül. Amikor megkérdezte a rendőröket, hogy mi volt a cselekményük oka, azt mondták, hogy a közrend és közbiztonság. Később a beszélgetés ingerültté vált, az aktivistától is elkérték a személyi igazolványát, ő pedig jelezte, hogy a megtorló igazoltatás miatt panasszal fog élni. Az egyezségről és a körlevélről nem tudtak az eljáró rendőrök.

kerekasztal_felkeszules_kicsi.jpg

Az Utcajogász Egyesület jogásza tájékoztatta a kerekasztal résztvevőit, hogy 2016 novembere óta összesen 9 ügyben tettek panaszt az Független Rendészeti Panasztestületnél. A bepanaszolt igazoltatások a Köztársaság téren, a Blaha Lujza téren, az említett internet kávézóban és egy orvosi rendelőben történtek. Valamennyi esetben a körülmények vizsgálata alapján az igazoltatás oka az intézkedés alá vont aktivista külső megjelenése volt. Meg kell jegyezni, hogy az intézkedésekkor a rendőrök korrekt hangnemben beszéltek, de az igazoltatás célját sosem mondták el. Az aktivisták minden alkalommal rákérdeztek, a válasz pedig a „rutin ellenőrzés”, az „általános igazoltatás”, a „körözött személy keresése” volt. Panaszlehetőségről egyetlen esetben sem tájékoztatták őket. Az erre vonatkozó konkrét kérdésre az igazoltatottak a „Lehet menni a Teve utcába panaszt tenni” választ kapták. Az igazoltatásokat egyik esetben sem követte további intézkedés, vagyis az aktivisták semmilyen szabálysértést vagy bűncselekményt nem követtek el.

A Város Mindenkié és a Helsinki Bizottság az egyezség érdemi végrehajtása és a zaklató igazoltatások gyakorlatának megállítása érdekben az alábbiakat javasolta a helyszínen a BRFK-nak, melyet írásban is eljuttattunk a rendőrségnek:

  1. Tegyék lehetővé a rendőrök oktatását, érzékenyítését. Ennek formáját tekintve nyitottak vagyunk, a lényeg, hogy rendőrök és hajléktalan emberek személyesen találkozhassanak szolgálaton kívüli, konfliktusmentes helyzetben.
  2. Legyen egy kapcsolattartó a rendőrségen, akinek a rendszerszintű kérdéseket, ügyeket jelezni lehet. A kapcsolattartó vegyen részt negyedéves egyeztetésen, kerekasztal-beszélgetésen.
  3. A rendőrség fontolja meg a korábbi jó gyakorlat mintájára a hajléktalan emberekkel való közös járőrözést.
  4. Az állampolgár az igazoltatásokról kaphasson hozzáférhető, érthető információt a Robotzsaruból.
Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.