Európai ötletek laboratóriuma – Brüsszelben jártunk

Ez a cikk több mint 3 éves.

Brüsszelbe indultunk az Utcából Lakásba Egyesület egyik munkatársával és egyben A Város Mindenkié aktivistájával, Kovács Verával, hogy bemutassam az AVM munkáját négy percbe. Ezt a beszédet még indulás előtt megírtam, Vera pedig segített szebbem megfogalmazni és egy kicsit kiegészítette. Az indulás nagyon korán volt, de nagy izgalommal vártuk. Bár én úgy gondoltam, hogy ha már tél van nálunk, akkor biztos ott is hideg van, így nagykabátot és bundás csizmát vittem. Négy napig sültem is bennük, hiszen Brüsszelben tavasz fogadott minket délelőtt kilenc órakor, s ez az idő végig kitartott, igaz egy kis eső is volt.

20170203_115554_resized.jpg

Első nap a szállás elfoglalásával, ebéddel és vacsora kereséssel telt, ami nem is volt olyan nehéz, mert elindultunk az orrunk után, s máris egy piacon kötöttünk ki. Volt ott minden: zöldség, dió, mogyoró, táska, ruha, cipő – de sajnos nem az én harmincötös lábamra. Ebédre a híres süveges sült krumplit ettük, amire én csak sót kértem, nem is volt hiány belőle! Vettünk sok zöldséget, sajtot és bagettet, majd lepakolás után este 8-ig csavarogtunk. Láttuk az aranynegyedet, a híres pisilős szobrot, s megannyi csodát. Fáradtan, de új élményekkel aludtunk el este. Másnap csak fél kettőre kellett az Európai Parlament elé menni, így addig Vera dolgozott kicsit, majd sétáltunk. A parlamentnél találkoztunk a többiekkel, s megcsodálhattuk az egyik szavazótermet meg egy gigantikus műremeket, ami több méter magas volt, s ha egy szálat megmozdítottál, mozgott az egész – ez volt a lényege (bár nekem a kinti szobor jobban tetszett, ahol egy nő alak egy nagy EU jelet tartott a feje fölött.) Majd fölvittek minket lifttel a tíztizenkettedik szintre kilátást nézni. Mondhatom, csúnya volt: nagy üvegépületeket lehetett látni és sok irodaházat. Rájöttem, hogy nem szívesen dolgoznák ilyen kilátással. Mire föleszméltünk, már egy konferenciaterembe várt minket egy úr, aki nagyon fárasztó rizsát mondott – nekem úgy tűnt, mindez csak protokoll volt.

Jó volt végül kijutni az EU épületből. Innen kellet elmenni az Európai Ötletek Laboratóriumának helyszínére. Fotózkodtunk, beírtuk magunkat pár workshopra, ahol részt akarunk venni másnap. Minden workshopon kitűnően fordítottak, bár a nőkből álló lengyel csoport először kicsit kiakadt, mert két férfi tolmács jött (de ne szaladjunk előre). Szombat reggel kilenc órakor kellett a beszédet elmondanom, s én voltam az első. Nagyon-nagyon izgultam hiszen közel ötszáz ember előtt kellett beszélnem, s köztük nagyon sok Európai parlamentből érkezett ember is ott volt. Nagyon sokszor elgyakoroltam, de végül úgy oldtuk meg, hogy kis cetlikre írtuk egy-egy mondatot, így nem kevertem meg a sorrendet. A végére meg még betettünk egy mondatot, s így pont belefért a négy percbe.

Nagyon sok előadó volt, fél tizenegyig tartott. Onnan futás át egy másik épületbe – még jó, hogy udvaron belül, mert esett az eső – s itt kezdődött a lakhatási workshop. Nagyon jó kis csapat jött össze: kiderült, hogy több országban is gond a magas albérlet, de főleg, hogy több országban nincs törvénybe foglalva a lakhatáshoz való jog. A végén ebben is állapodtunk meg, hogy ez az, amit leggyorsabban s leghamarabb lehet tenni: hogy ez belekerüljön minden ország törvényébe. Na ez lenne a nagy eredmény! De jó is lenne ha tudnám az EU-t képviselő hölgy nevét, angolul biztos bombáznám emailekkel, hogy hogyan is áll a dolog?

20170204_100333_resized.jpg

Ezután ebéd jött. Itt többen oda jöttek gratulálni a beszédemhez, ami nagyon jól esett mert Vera csak annyit mondott: nem volt rossz, ami kicsit lehangoló volt. Az étkezés minden nap vega volt, de nem bántuk: meleg leves, kis szendvicsek, tekercsek, házi sütike s az igazi joghurt. Majd újra workshop, ami arról szolt hogy egy netes felület hogyan működik pl. hogyan lehetett több ezer aláírást gyűjteni a Lengyelországi abortusz törvény ellen stb. Majd fél óra szünet s újra workshop: ez volt a női csoport, de sajnos ez nekem csalódás volt, mert azt gondoltam, megoszthatjuk az AVM női csoportja, a Hanem és az ő csoportjuk nehézségeit stb. De a lengyelek csak a saját netes oldalukat mutatták be és azt, hogyan szervezték meg azt a nagy tömeget a tüntetésre az abortusz ellen.

Majd egy kis szünet s Greens meet changemarkers című program jött, ami egy nagy, zenével egybekötött vacsora volt nyolc órától kifulladásik. A vacsora alatt találkoztunk még négy magyar aktivistával és így ültünk egy asztalhoz. Csatlakozott két külföldi úr is, így jó hangulatban telt a vacsi, s aki akart, táncolhatott is utána.

Vasárnap jöttek a beszámolók, s kérdéseket is lehet feltenni az Európai Parlamentből jött embereknek, de én erre nem ültem be s Vera is otthagyta egy idő után. Majd jött egy negyven másodperces riport egy kamerába arról, hogy mit viszünk haza. Én azt, hogy milyen sokféle ember jött el, s hogy közösen összefogva bármit el lehet érni.

Nagyon nagy élmény volt, de szellemileg fárasztó is volt. Köszönöm a csoportnak, hogy ott lehettem s külön köszönet Verának, hogy együtt tettük meg ezt az utat. Nagyon jó volt mert közösen kerestük a térképen, hova menjünk, mit nézzünk és nem kezelt úgy, hogy „úgysem érted, angolul van”. Ez szuper volt, s rá jöttem, hogy azért elég sokat megértek angolul, de nem merek beszélni, bár azért ebédidő alatt egy egy kicsit megszólaltam.

Csurika   

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.