Kis dolog is lehet nagy dolog! Orbán Miklós beszéde a Vécé Világnapján

Ez a cikk több mint 4 éves.

Szeretettel köszöntöm Önöket! Köszönöm, hogy ilyen szép számban eljöttek! Azért vagyunk ma itt, mert november 19-én ünnepeljük az ENSZ által meghirdetett Vécé Világnapot. Engem Orbán Miklósnak hívnak és A Város Mindenkié érintett aktivistája vagyok. Külön kiemelt tisztelettel köszöntöm az érkező képviselő hölgyeket és urakat. Remélem, mindennemű kisdolgukat elvégezték még az otthonukban, ugyanis útjuk során még Önök sem tehetik meg. Csodálatos, hogy szeretett fővárosunk nagy szeretettel gondol a kutyákra és számukra szép, nagy futtatókat hoztak létre. De mi a helyzet az emberekkel?

niki.jpg

Jelenleg Magyarországon semmilyen törvényi kötelezettség nem terheli az önkormányzatokat, hogy nyilvános illemhelyeket üzemeltessenek polgáraik számára.

Itt egy kicsit kitérnék arra, hogy kit nevez a város saját polgárainak. Semmiképpen sem tartozik a címszó alá a hajléktalan, közterületen élő és ott ne adjisten kisdolgát elvégző ember. Nem tartoznak ide az éhbérért dolgozó közmunkások, az utca rendjét biztosító takarítók, a parkgondozók, a kertészek, de maguk az önkormányzati rendészek sem. A város nem tekinti egyenrangúnak a munkájukat tisztességgel végző buszvezetőket, a kétkezi munkásokat, a multinál túlhajszolt dolgozó embereket.

Tudnunk kell, hogy ez a probléma – mely szerint nincsenek közvécék – nemcsak az otthontalanok ügye. Ez a jelenség érinti a gyereket nevelő családokat, az idősebb korosztály képviselőit, a fogyatékossággal élőket és általában mindenkit. Beleértve a tisztelt képviselőket is.

Nem tud vécére menni az utcán dolgozó gesztenyesütő néni, a virágárus, a hittérítő és a taxisofőr sem. Akik a közrend betartásáért felelősek – a rendőr, a parkőr, az önkormányzat rendésze – ők sem tudnak élni azzal az állampolgári jogukkal, hogy kulturált körülmények között végezzék el a dolgukat, mivel jelenleg Budapesten 30 ezer főre jut egy nyilvános vécé. Kevés.

vece.jpg

Visszatérnék egy kicsit a hajléktalan emberekre. Ők teljesen ki vannak szolgáltatva a hatalom ártalmas játékának. Mivel Magyarországon a lakhatáshoz való jog még nem alkotmányba foglalt általános alapjog, sajnos sokan kényszerülnek az életüket az utcán tölteni. A főváros vezetése még mindig tömegszállásokban és az oda való bekényszerítésben gondolkozik.

A hajléktalan emberek ugyanolyan teljes jogú tagjai a társadalomnak és kijár nekik az a méltóság, hogy a közvécékben végezhessék a dolgukat. Rendszeresen vegzálják őket a rend éber őrei és súlyos tízezrekre büntetik a jobb sorsot megélt kevésbé szerencsés embereket. Nem rendészeti kérdés, hanem szociális feladat a hajléktalanság felszámolása! Nem ilyen szankciókkal és módszerekkel kell rábírni az embereket, hogy ne az utcán éljenek. A hajléktalan embereket nem rábírni kell arra, hogy ne az utcán éljenek, hanem a valós lehetőségét kell megteremteni annak, hogy lakásba költözhessenek.

Minden állampolgárnak joga van ahhoz, hogy ne kényszerüljön megalázó helyzetbe, ne kelljen a közterületen elvégezni a kis vagy nagy dolgát.

guriga.jpg

Ezzel a kérdéssel például 2016 májusában a fővárosi önkormányzat városigazgatási osztálya is foglalkozott, akik kiemelték, hogy milyen nagy hiány van közvécékből a fővárosban. A Fővárosi Csatornázási Művek társadalmi felelősségvállalás keretében üzemeltet közvécéket – összesen 39-et – de a fővárosi önkormányzat ezzel sajnos le is tudta a problémát.

Szeretnénk emlékeztetni az önkormányzatot, hogy a feladatait ne terheljék másra. Nagyon köszönjük, ha napirendre kerül ez a téma! Kérjük, tudatosabban foglalkozzanak a problémával. Kérjük, hogy alapvető emberi méltóságunkban ne alázzanak meg minket.

Köszönöm a figyelmet.

Fotó: Várady István

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.