Amikor a Világbank ledózerolta a közösséget, Bimbo visszavágott

Ez a cikk több mint 4 éves.

Az 57 éves Bimbo négy gyermek anyja és házas. Makokóban, a nigériai Lagos legnagyobb nyomornegyedében nőtt föl, és létrehozott egy virágzó üdítőital vállalkozást egy másik lagosi nyomornegyedben, a pezsgő Badia Easten. Az élete teljesen fölfordult, amikor a Világbank által finanszírozott Lagosi Városfejlesztési és Városirányítási Projekt 2013-ban értesítés nélkül ledózerolta Badia Eastet.

bimbo.jpg

A „városmegújítási” projekt azt ígérte, hogy kilenc lagosi nyomornegyedet fognak fejleszteni. Ehelyett a lakókat egyeztetés, figyelmeztetés és kártérítés nélkül kilakoltatták, akik így hajléktalanná váltak a zsúfolt és veszélyes Lagos-ban. A pusztítás világszerte rosszallást váltott ki, amiért szegénységben élő lagos-iak ezreit tette hajléktalanná, súlyos szenvedésnek téve ki őket.

A Világbank figyelmen kívül hagyta a saját szabályát a nem önkéntes áthelyezésekkel kapcsolatban, ami előírja, hogy egyeztessenek a kilakoltatottakkal és olyan mértékű kártérítést adjanak nekik, ami biztosítja vagy növeli az eredeti életszínvonalukat. Ez a szabály azonban világszerte rendszeresen cserben hagyja a lakóközösségeket. Badia East ledózerolását követően a Bank utasította a kölcsönt felvevő Lagos állam kormányzatát, hogy fizessen kártérítést az áldozatoknak. Egy évvel később minden háztartás kapott egy 400 és 2000 dollár közötti összeget, ami távolról sem elegendő új otthonokra. A kilakoltatottakra nyomást gyakoroltak, hogy aláírják a „kártérítési” nyomtatványokat anélkül, hogy lett volna idejük az átnézésükre, és az irodában túl sötét volt ahhoz, hogy el tudják olvasni az apró betűs szöveget. Később megtudták, hogy a nyomtatvány megtiltja, hogy további kártérítésért folyamodjanak.

A kilakoltatás után az első néhány hónapban Bimbo a szabad ég alatt aludt kartonokon, a bontási törmelék között. Az eső és a zaj miatt nem tudott aludni. Később egyik menhelyről a másikba költözött. Most egy széken alszik egy klinikán, amit egy barátja vezet.

Az otthona ledózerolása Bimbot elválasztotta a férjétől és négy gyerekétől. A hatéves fia állandóan megfázott a kint alvástól, ezért egy barát lakására küldték egy másik közösségbe. Két gyereke Észak-Nigériába költözött a férjével, aki ott talált ideiglenes munkát. A negyedik gyerekről az anyósa gondoskodik Ogun államban. A gyerekek kiestek az iskolából a lakhatásuk elvesztése miatt, illetve amiatt, hogy elvesztették a jövedelmüket, amiből a tandíjat fizetni tudták – a bulldózerek Bimbo üdítőital-üzletét is tönkretették, ami a megélhetése forrása volt. Meglehetősen ironikus következmény ez egy olyan projekt esetében, amit a Világbank azért finanszírozott, hogy a kisvállalkozást működtető nőket támogassa. A dózerolás után Bimbo talált egy üres 7-upos palackot, amit megtartott szuvenírnek.

Más kilakoltatottak teljesen kilátástalan helyzetbe kerültek. Voltak, akik éhen haltak, néhány nő prostitúcióra kényszerült, hogy túléljen. De Bimbot a hajléktalanság aktivistává változtatta.

 „Az elnyomott emberek hangja lettem, mert körülöttem mindenki félt (a kormánytól)” – mondja Bimbo, a „vaslady”, ahogy a kitartásáról ismerik. „Úgy éreztem, bátornak kell lennem és fel kell szólalnom a közösségem érdekében. A gyerekeink gyakorlatilag árvák lettek, mert nem tudtuk őket ellátni. Kiszolgáltatottnak és sebezhetőnek éreztük magunkat, és valakinek fel kellett emelnie a szavát az érdekünkben. A kormány úgy járt el, mintha nem tartozna semmilyen kötelezettséggel, mintha nem kellene gondoskodniuk a gyerekeink oktatásáról, vagy otthont biztosítaniuk számunkra, sőt, még azt a keveset is elvették, amivel túléltünk. Világos volt, hogy már a padlóra kerültünk és nem maradt veszíteni valónk azzal, hogy felszólalunk. Én azt választottam, hogy felszólalok az embertelenség ellen.”

Bimbo részt vett a Társadalmi Igazságosság és Képessé Tétel Kezdeményezések nevű civil csoport jogi képzésén, így most már ő segíti más nyomornegyedlakók, különösen a nők érdekképviseletét. Szexuális erőszak áldozatait kíséri el kórházi kezelésekre – a kilakoltatottak körében elharapóztak az ilyen támadások, nyolc éves kislány is van az áldozatok között –, emellett korrupció elleni kezdeményezéseket vezet más aktivistákkal együtt ugyenennek a Világbank projektnek a keretében. Mivel nincsenek új építkezések Badia Easten, ezért a kilakoltatottak azt gyanítják, hogy a projektpénzeket korrupt hivatalnokok tették zsebre.

„Tudatosítom a közösségeket az emberi jogaikkal kapcsolatban” – mondja Bimbo. „Ha senki nem nyitja ki a száját, akkor a kormány ugyanúgy a sárba fog tiporni bennünket, ahogy annyi kiszolgáltatott közösséggel tette Lagos-ban, River State-en, a Szövetségi Fővárosi Területen, Kadunában és máshol.”

A világbanki eljárást követve Bimbo és más kilakoltatottak a Bank számonkérési mechanizmusához, az úgynevezett Vizsgálati Panelhez fordultak jogorvoslatért. Eddig a mechanizmus cserben hagyta a Badia East-i nincstelen kilakoltatottakat, akiket a Bank a „projekt kedvezményezettjeinek” nevez. Ők továbbra is lakásfoglalókként élnek.

Bimbo áprilisban elutazott Washingtonba, a Bank központjába, hogy személyesen fellebbezzen az igazgatóság tagjainál és a Vizsgálati Panelnél. Azért lobbizott, hogy újraindítsák a Badia East-i vizsgálatokat. Levetített nekik egy megrázó videót magáról és több kilakoltatottról a romok között. Elmondta a Bank hivatalnokainak, hogy otthonaik és megélhetésük elvesztése után néhány kilakoltatott meghalt, többen alultápláltság miatt; több nő prostitúcióra kényszerült, hogy megéljen; és egy anya elvesztette újszülött hármasikreit, mert a kilakoltatás után idegösszeomlást kapott és a férje elhagyta. A Világbank a kölcsönt felvevő lagos-i kormányzatot okolja, amiért az nem tartotta be a biztonsági előírásokat és eddig nem válaszoltak Bimbo fellebbezésére, amelyben új projektvizsgálatot követelt.

Bimbo Washingtonból visszatért Lagos-ba, ahol – ahogy olyan sokan mások is – továbbra is hajléktalanként él, de nem reménytelenül. „A lakhatás emberi jog,” – mondta visszatérésekor, „és mi folytatjuk a kiabálást.

Magyarra fordította: Földes Levente és Dósa Mariann
Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.