Petícióval és szakmai javaslatokkal követeljük a családok méltó lakhatását

Ez a cikk több mint 5 éves.

A Város Mindenkié (AVM) csoportot és különösen a Hajléktalan Nők Egymásért Munkacsoportot rengeteg olyan szülő, többségében anyák keresik meg, akik komoly nehézségekkel küzdenek gyerekeik eltartása kapcsán. Mindannyiuk közös problémája, hogy megoldatlan vagy bizonytalan a lakhatásuk, ami miatt annak is fennáll a veszélye, hogy kiemelik a gyereküket a családjukból – annak ellenére, hogy a Gyermekvédelmi törvény egyértelműen kimondja, hogy pusztán anyagi okból gyereket nem lehet a családjától elválasztani. A hozzánk fordulók közül sokan kilakoltatás előtt állnak, mások családok átmeneti otthonában, illetve anyaotthonban élnek vagy a megfizethető albérlet megtalálása okoz számukra megoldhatatlan problémát. És a gyerekneveléssel összeegyeztethető munka megtalálása is nagyon sok szülőnek, elsősorban a nők számára okoz komoly gondot.

blog1_1.jpg

A Város Mindenkié csoport egyetért a kormánnyal abban, hogy a gyereknevelés felbecsülhetetlen érték, amit a társadalomnak támogatnia kell. A ma hatályos szakpolitikák azonban csak bizonyos gyerekek nevelését támogatják érdemben és a mi tapasztalataink szerint épp a támogatásra leginkább rászorulók számára nem biztosítottak jelenleg a gyereknevelés méltó feltételei. A minden társadalmi réteg számára elérhető családi pótlék összege 2008 óta nem emelkedett; a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatokat az állam nem látja el azokkal az anyagi, illetve szakmai erőforrásokkal, amelyek révén érdemben támogatni tudnák a hozzájuk forduló családok emberhez méltó lakhatását. Ennek következtében – a hozzánk segítségért forduló anyák elmondása alapján – szerepük gyakran kimerül a gyerekek kiemelésével való fenyegetéssel. A Város Mindenkié csoport blogján számos ilyen történetet összegyűjtöttünk.

Ezek a történetek azt jelzik, hogy a kormányzat családpolitikája a valóságban egyáltalán nem működik. Hiába „ösztönzik” a családokat a gyermekvállalásra, ha széles rétegek nem kapnak ehhez megfelelő támogatást. A „főállású anyaság” intézménye, a családi pótlék, a gyes, a Családi Otthonteremtési Kedvezmény‎, a Nemzeti Eszközkezelő jelen formájában nem alkalmas arra, hogy valódi segítséget nyújtson a családok lakhatásához (előbbi feltehetőleg a nemzetközi nemi esélyegyelőségi normákat is sérti). Czibere Károly felzárkóztatásért felelős államtitkár is leszögezte: „Fontos, hogy a rossz anyagi helyzet, vagy az ingatlan állapota nem indokolja a gyermek családból való kiemelését, ha a szülők nagyon szeretik a gyermeket. Azt gondolom, hogy ezek azok az esetek, amikor segíteni kell a szülőnek abban, hogy náluk maradjon a gyermek.” Csakhogy az államtitkárság, a minisztérium és a kormány semmilyen módon nem biztosítja ennek a segítségnek a feltételeit, sőt, bizonyos intézkedéseik tovább nehezítik az anyagi gondokkal küzdő családok boldogulását. Amellett, hogy a szegény családok gyerekeinek erőszakos állami gondozásba vétele különösen embertelen és törvénytelen gyakorlat, nagyon sokba is kerül. A rendelkezésünkre álló adatok szerint egy gyerek kiemelése a családjából egy évre kb. 2 millió forintba kerül az államnak. A szegénységben élő családok tudják a legjobban, hogy ha ennek az összegnek csak egy kisebb részét megkaphatnák lakhatási támogatás formájában, akkor ebből könnyedén biztosítani tudnák az egész család önálló lakhatását. 

blog5_1.jpg

Mindez nemcsak a Kormány által hirdetett családpolitikai célokkal, de a Magyarországot kötő nemzetközi egyezményekkel is ellentétes. Az Európai Szociális Karta Szociális Jogi Bizottságának 2015. évi jelentése megállapítja, hogy a jelenlegi magyarországi helyzet nem felel meg a Kartában előírtaknak, mivel a sérülékeny családok számára nem biztosított megfelelő mértékben lakhatási lehetőség. A Kartával Magyarország által vállalt kötelezettségekkel ellentétes, hogy (1) a jogszerűtlenül elfoglalt helyiségekből alternatív elhelyezés nélkül is ki lehet lakoltatni a lakókat, akár a tél folyamán is; (2) a kilakoltatott családokat általában alternatív lakhatási lehetőség felajánlása nélkül kényszerítik otthonuk elhagyására, és ezek a családok gyakran nem férnek hozzá a szociális bérlakás pályázati lehetőségekhez sem; (3) szociális bérlakások száma jóval alatta marad a szükségesnek, illetve egyre csökken, és a szegénységben élő és/vagy lakhatási gondokkal küzdő családok nem kapnak megfelelő segítséget; (4) a helyi hatóságok próbálják kiszorítani a roma lakosságot a szociális bérlakásokból, elhelyezés nélkül kilakoltatják őket, illetve közvetve vagy közvetlenül diszkriminatív szabályoknak vetik alá őket a lakhatás tekintetében. Végezetül, a Bizottság is megerősíti, hogy gyerekeket nem lehet pusztán anyagi (tehát például lakhatási) okból eredő kiszolgáltatottság miatt elválasztani a családjuktól.

Ehelyett az volna a Kormány feladata, hogy valódi, érdemi lakhatási segítséget nyújtsanak az alacsony jövedelmű családoknak is ahhoz, hogy gyereket tudjanak vállalni, illetve már megszületett gyerekeiket tisztességesen fel tudják nevelni.

blog4_2.jpg
Ezért a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezettel közösen kampányt indítottunk, hogy felhívjuk az Emberi Erőforrások Minisztériumának figyelmét a sokezer családot érintő problémára. A kampány során több mint 2000 ember írta alá a szakmai egyeztetést és érdemi kormányzati intézkedéseket követelő petíciónkat. A petíciót a TASZ gyermekvédelmi és az AVM lakhatási javaslataival együtt szeptember 20-án adtuk át a minisztérium illetékesének. A rendezvényen több, az AVM-mel kapcsolatban álló anya is felszólalt és megosztotta saját történetét. 

A kampányzáró videót itt találod: https://www.facebook.com/atasz/videos/10157354190605234/

Ezek megosztásával is segíthetsz abban, hogy minél többen értesüljenek a szegénység miatti gyerekkiemelések problémájáról. Ha ismersz olyat, akit ez a probléma érint, hívd fel a figyelmét A Város Mindenkié csoport és a TASZ munkájára! A Hajléktalan Nők Egymásért Munkacsoport továbbra is várja az érintettek jelentkezését és bekapcsolódását az érdekvédelembe!

És várjuk a Minisztérium válaszát és az érdemi szakmai egyeztetéseket!

Fotó: Átal Dóri

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.