Átmeneti fedél a fejünk felett – a hajléktalanellátó rendszerről az érintettek szemével 1.

Ez a cikk több mint 4 éves.

Hajléktalan-ellátórendszer: ez a kifejezés kívülállóknak elég idegenül hangzik, ám ha azt mondom, hogy hajléktalanszálló, akkor a XIX. századi körülmények között élő alkoholista, fegyelmezetlen, koszos, büdös, kéregető, kukázós, aluljárós személyek jutnak az eszünkbe. Pedig nem minden hajléktalan ember ilyen, sőt a többségünk egyáltalán nem felel meg a sztereotípiáknak. A hajléktalanságban élők többsége kénytelen igénybe venni a hajléktalanszállókat, amik rendszerint rejtve maradnak a laikusok elől. Az utcán élő emberek csak a jéghegy csúcsa. Az átlagemberek szerint az a hajléktalan személy, aki az utcán él, de ez a probléma sokkal több embert érint Magyarországon, mint gondolnánk.

blog_101.jpg

Magyarországon 1989-ig államszocialista rendszer volt, ami utána a rendszerváltással megszűnt. Később a sok kapitalista privatizáció miatt nagyon lecsökkent az önkormányzati lakások száma. Jelenleg újra lakásínség van – noha nem számszerűen van kevés lakás, de az emberek nem keresnek eleget ahhoz, hogy megfelelő lakásban éljenek. Most nem a köztéri diszkriminációról, kriminalizációról (büntethetővé tétel) írnék, hanem átfogóan szeretném bemutatni a hajléktalan-ellátórendszer átláthatatlan és igazságtalan működését.

A Habitatio blog a hajléktalan-ellátás három szintjét különbözteti meg:

„0. szint: Krízis

Ilyen például a Fűtött utca, ahova alkoholos állapotban is, krízis esetén bárkit beengednek, nincs létszámlimit

1. szint: Nappali melegedő

Csak nappal vehető igénybe, de minden ’lakó’ szolgáltatás elérhető (WC, Fürdő, tiszta ruha, mosás, konyha, TV, ágy, csomagmegőrző). Reggel 8 órakor be, este 6 órakor ki.

2. szint: Éjjeli menedék („fapad”)

Általában 1-7 éjszakára szóló menedék, bejelentkezés, előzetes vizsgálatok szükséges, véges férőhely, általában este 6 órakor lehet bemenni és reggel 8 órára pedig mindenkinek el kell hagynia.

3. szint: Átmeneti szálló:

Az átmeneti szállóra előzetes ismeretség, és felvételi beszélgetés után kerülhetnek be a lakók. Elvárás, hogy az itt lakóknak legyen állandó keresetük, az ellátott ügyfelektől sokszor  kötelező elvárás az előtakarékosság. Rendszeres térítési díj ellenében vehető igénybe.”

Ezen kívül még dolgoznak utcai szociális munkások is az ország nagyobb városaiban, akik az utcán élő embereknek segítenek alapvető szükségleteik kielégítésében (pl. meleg ital, iratok rendezése, egészségügyi ellátás intézése).

Az ún. fapados szállókon télen gyakran bővítik a férőhelyeket, hogy biztosan mindenki beférjen, így ilyenkor a kb. 10 ezer férőhely 12 ezerre nő.

Az első szinttől, azaz a nappali melegedőben, fapadoson, átmeneti szállóban TILOS az alkoholfogyasztás.

A fizetős átmeneti szállón az első hónapban a hajléktalan ember ellátása ingyenes, de át kell adni az egészségügyi papírokat, hogy az illető nem tbc-s, nem rühös és nem fertőző beteg. A gyakorlatban a szociális munkás team kollektíven dönt, hogy meghosszabbítják-e az ellátás idejét, vagy lezárják. A szerződés lejártakor sok embert átpörgetnek másik intézménybe – előzetes várólista után – mert nagyon sok szállón élő ember nem talál magának megfizethető lakhatást. A szociális munkások együttműködnek szociális szakemberekkel, másik intézményekkel is, tehát intézményeken átívelő összehangolt szakmai munka zajlik.  Az átmeneti szállókon Itt folyamatos szoba- és ágyhasználatot biztosítanak, illetve általában 1 db szekrényt a szerződésben meghatározott/meghosszabbított ideig.

Budapesten a legnagyobb hajléktalanellátó intézmény a fővárosi önkormányzat által fenntartott BMSZKI, de van még sok kisebb alapítványi fenntartású hajléktalanszálló is, amik szintén kapnak normatívát, tehát állami támogatást a működésükhöz.

Személyes tapasztalatom, amit egy alapítvány által fenntartott átmeneti szállóban szereztem, hogy van belépéskori egyhavi kaució, rendszeres havi térítési díj, kötelező havi előtakarékosság, és lehetőség van letétre is. (A letét lehetőségére a szociális munkás felhívja a lakó figyelmét. A szállólakó egyéni döntése, hogy megmaradt pénzét letétbe tegye és azt másik időpontban kijelölt szociális munkásától azt kikérje pl. élelmiszervásárlásra, hogy tudjon miből főzni magának. De ez nem minden hajléktalanszállóban van így.) A kaucióval kapcsolatban az a tapasztalatom, hogy egyszer befizettem átmeneti szállóban az első ingyenes hónapra ún. kauciót, amit kilépéskor „visszakaptam” az intézménytől. Vagyis nem mindig valósul meg az első havi ingyenesség!

A „re-integráció” (társadalomba visszailleszkedés megfelelő munkával, lakhatással) mint cél a legtöbb hajléktalanellátó intézményben csak az állam által szponzorált PR, jól sajtózható képmutató szöveg. Sajnos a lakáshoz, lakhatáshoz jutás lehetősége a mai rendszerben csak nagyon kevesek kiváltsága. Az alapvető ellátásokon túl a következő formái vannak még a hajléktalan-ellátásnak:

4. szint: Szobabérlők háza

Ide nagyon nehéz bejutni, mert nagyon kevés van belőlük, de itt akár már egyedül is lakhat az, akinek sikerül. Hosszú a várólista és a magasabb a fizetési kötelezettség. Ami viszont továbbra sincs: kivezető út, segítő program, olyan lakhatási támogatás-program mely biztosítaná a biztonságos, szegregációmentes lakhatást.

5. szint: Munkásszállás

Szociális munka és támogatás nélküli piaci költségtérítésen alapuló csoportos elhelyezés, ahol szintén több tízezer ember lakik. Ritka az egyágyas szoba, mert túl drága. A munkahelyeknek nem kötelességük adni a dolgozónak szállást, de külön kérésre elképzelhető, hogy biztosítanak. Sok hajléktalanellátó intézmény munkásszállókat is fenntart.

Gyerekek és családok

Végül fontos megjegyezni, hogy a hajléktalanszállókba kiskorúak nem mehetnek, csak 18 éven felüliek lakhatnak ott. A párokat kevés kivétellel sok szálló szétválasztja, és nagyon kevés a lehetőség páros elhelyezésre.

Kiskorú gyermekekkel vagy Családok Átmeneti Otthonában (CSÁÓ) vagy Anyaotthonban lehet bekerülni, amik a hivatalos gyermekvédelmi rendszer részei.

Részletes információ a hajléktalan-ellátásról a Diszpécserportál oldalán

Kisokos otthontalan nőknek A Város Mindenkié blogjáról a hajléktalanszállók kiválasztásához

Jázmin

Fotó: Balogh Dina

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.