A lakhatási válság a felszínre tör 23: Utolsó kétségbeesés kerekesszékes anyaként

Ez a cikk több mint 5 éves.

Utolsó kétségbeesésemben kérek minden jóindulatú embert, ha csak egy kevés esély van, rá segítsetek/segítsenek! Tudom a mai nehéz életben, nem könnyű anyagi segítséget nyújtani valakinek, nekem sem könnyű ezt kérni, de nincs más választásom, ez az egy esélyem maradt, hogy elkerüljem az utcára kerülésemet. Kérem, olvassátok/olvassák el segélykérő levelemet és belátásotok/belátásuk szerint cselekedjenek! Minden segítséget előre is köszönök! Kérem, aki tudd, támogasson hátha sikerül megváltoztatni, elkerülni, hogy az utcára kerüljek kerekesszékes anyaként.

tm.jpg

Tóth Mónika vagyok, Debrecenben lakom a kisfiammal és a segítőmmel. Egy bérelt lakásban, amit munkahelyem elvesztése után a járadékomból, családinkból fizetni már nem tudtam, ezért június 29-én ki kellett költöznünk az otthonunkból, sajnos a helyzet az, hogy nem volt hova. Szerencsénkre egy kollégiumba kaptunk helyet, itt július 19-ig tudunk maradni a kollégium jóindulatából, de utána nem tudom, merre menjünk.

Az itteni viszonyokkal nem untatok senkit, a lényeg az, hogy szeretnénk felköltözni Budapestre vagy Pest megyébe, mivel a 13 éves fiam Esztergomba tanul szeretnék a közelébe lenni, ráadásul nagyobb lehetőségem van munkahelyet találni, és sok segítséget kaphatok az ellátásomban is, így megkönnyíthetnénk a mindennapi életemet, és egy fokkal jobb életet élhetnénk. Közelebb kerülnék a barátaimhoz, ismerőseimhez és az orvosomhoz, aki már évek óta ott dolgozik. Szeretnénk, kibérelni egy lakást, házat, házrészt stb. ahol dolgozhatnék is, és folytathatnám eddigi önálló életemet, munka mellett, sokkal könnyebben tudnánk élni és felnevelni a fiamat. Ehhez viszont pénzre lenne szükség. Az én fogalmaim szerint elképesztően sok pénzre.

19 évnyi munkaviszony után is szívesen dolgoztam volna tovább, súlyos mozgássérültként (elektromos kerekesszékesen) ha a munkahelyem, ami egy érdekvédelmi szervezet volt, tavaly nem tett volna ki az utcára, csak azért mert inkább azokat alkalmazzák, akik papíron nagyon sérültek, igazán súlyos mozgássérültre, nem kifejezetten van szükség, nem tudnak alkalmazni, pedig távmunkában dolgoztam. Elvégeztem a gimnáziumot, és tovább tanultam rendezvényszervezőnek. Egy időben dolgoztam másodállásban, mint projektmenedzser, egy piacorientált munkahelyen, amíg a cég meg nem szűnt, úgy látszik ott megfeleltem súlyos sérültségem ellenére. Azóta egészségi állapotom és sérültségem rosszabbodott, mindennapi tevékenységemben segítségre szorulok (öltözés, mosdás, wc-re átülés, kerekesszékbe való átszállás, étkezés) néha segítség nélkül arra sem vagyok képes, hogy megigyak egy pohár vizet.

Havonta a jövedelmem 68 ezer forint ami a járadékomból és a családi pótlékunkból áll, plusz a testvérem kiegészíti annyival, hogy összesen 80 ezer forintunk legyen, hárman élünk belőle, ennyi érkezik a számlámra. Amit tudok, kifizetek, és étkezésre költök, néha még a fiam vonatjegyét is nehéz megvásárolnom. Ami ebből marad, a hónap végére pár száz forintot félre raknám, kb.20 év alatt gyűjthetnék össze egy albérletre. Mire össze tudnám gyűjteni a bérleti díjra és a kéthavi kaucióra, addig élhetnék az utcán és kétlem, hogy húznám olyan sokáig, persze így sem biztos, hogy húzom olyan sokáig, de nagyobb esélyem van, ha meg lesz az albérlet, hogy felnevelhessem a fiamat, és lássam felnőni.

Ameddig élek, szeretnék én is kicsit jobban élni a fiammal együtt és újra dolgozni, hogy értékes tagja lehessek ennek a társadalomnak. Szóval megírom a számlaszámomat.

Tóth Mónika

Bankszámlaszám: 11773384-24073079 (OTP Bank)

Nagyon szépen kérek mindenkit, hogy segítsetek és támogassatok néhány ezer forinttal. Ígérem, nem fogom hülyeségekre költeni. De minden megoldást megpróbáltam, sajnos ez az egy megoldás maradt, hogy rábízom magam és sorsunkat az emberek jóindulatára.

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.