A józsefvárosi bérlővédelmi program tovább csökkenti a kerületi bérlakásállományt és növeli a lakbéreket

Ez a cikk több mint 4 éves.

A Józsefvárosi Önkormányzat honlapján június elsején megjelent hír szerint (amit ironikus módon épp egy olyan kilakoltatás előtti napon jelentettek meg, melynél médianyilvánosságra lehetett számítani) a kerületben ún. bérlővédelmi program indul. Miközben üdvözöljük, hogy a kerületvezetés elismeri, hogy az önkormányzati bérlakásban élők eladósodottsága egy kezelendő szociális probléma, úgy gondoljuk, hogy a bejelentett program valójában sokkal inkább a kerületi lakásállomány „kipucolását” szolgálja, mint a nehéz helyzetű bérlők tényleges segítését.

blog2_13.jpg

Röviden leírjuk, hogy a jelenleg megismerhető információk alapján milyen csapdákat látunk a józsefvárosi bérlővédelmi és otthonfelújítási programban.

Először is, a lakbéreket emelni fogják. A közlemény nem tér ki arra, hogy ez milyen mértékű emelést jelent majd, de ha a polgármester úgy érzi, hogy előre igazolnia kell azt, akkor tarthatunk tőle, hogy jelentős növekedésre számíthatunk. Az önkormányzat érvelése szerint a jelenlegi lakbérek nem fedezik a lakások fenntartásának költségeit – a kerületvezetéssel szemben azonban mi azt gondoljuk, hogy az önkormányzati bérlakásokat szociális alapon kellene hasznosítani. A szociális bérlakások fenntartása pedig olyan közfeladat, mely esetében nem is elvárható, hogy fedezze saját működési költségeit, és melyre  költségvetési forrásokat kell szánni csak úgy, mint az egészségügyi ellátásra vagy a közoktatásra. Ugyanakkor egy lakbéremelés nyomán most a még éppen fizetőképes bérlők is nagyobb eséllyel fognak a lakbérükkel megcsúszni és valószínűleg újabb háztartások fognak adósságspirálba kerülni. Az is előfordulhat, hogy ezek a családok a lakbér kifizetése érdekében más alapvető költségeiket fogják visszaszorítani, és ezzel egyre rosszabb szociális helyzetbe kerülnek.

A program legnagyobb problémája, hogy bármilyen támogatással kapcsolatban a „közösségi együttélés” szabályainak betartására hivatkozik. Ezek a szabályok azonban sehol sincsenek lefektetve és teljesen önkényes alapot biztosítanak arra, hogy az ún. nemkívánatos bérlőktől minden támogatást meg lehessen vonni, és őket ki lehessen lakoltatni. Amikor a közösségi együttélés szabályainak megsértéséről van szó, az önkormányzat képviselői már most is gyakran homályos módon, konkrétumok nélkül hivatkoznak hangoskodásra vagy szemetelésre, vagy – ami a legigazságtalanabb – a családon belüli erőszak áldozatait büntetik az elkövető családtag kihágásai miatt (például az egész családot kilakoltatják ahelyett, hogy a hatóságok a bántalmazó távoltartásáról gondoskodnának). Aki tehát nem felel meg a „közösségi együttélés” tisztázatlan szabályainak – vagyis akit az erről ítélkező önkormányzati és hivatali illetékesek nem tartanak a segítségre érdemesnek –, azok egyáltalán nem tudnak a programba bekerülni, és kilakoltatásra számíthatnak. A program léte mindehhez legitimációs alapot fog biztosítani – hiszen az „érdemeseknek” segítenek, a többiek pedig magukra vessenek.

A program nem tesz javaslatot az eladósodás problémájának hosszú távú kezelésére sem. A tartozások 25%-ának elengedése üdvözlendő kezdeményezés, de látni kell, hogy ez az önkormányzatnak is egyértelmű költségvetési érdeke, hiszen gyakran olyan tartozásokról van szó, melyeket teljesen reménytelen behajtani. Ezzel az intézkedéssel azt remélheti az önkormányzat, hogy érdemben csökkenteni tudja kintlevőségeit, hiszen olyanokon is be tudja majd hajtani a tartozást a 25% elengedésének ígéretével, akiknek egyébként nagyon kevés jövedelmük van – és akiknek a fennmaradó 75% kifizetése is elképzelhetetlen nehézséget fog okozni.

A program lakásfelújítási eleme egy olyan pályázati rendszert vázol fel, melynek keretében az önkormányzat elkülönít pénzt a lakásai felújítására (szintén üdvözlendő!), viszont magát a felújítást a lakóknak kell menedzselniük. Mi úgy gondoljuk, hogy az önkormányzat tulajdonában lévő lakások felújítása az önkormányzat feladata, és ennek szervezési terheit nem megfelelő eljárás a lakókra terhelni. Azon kívül, hogy nehéz elképzelni, mi értelme lehet annak, hogy külön-külön legyenek felújítva az önkormányzati bérlakások, vagy hogy milyen módon lesznek ezek a munkák összehangolva, további probléma, hogy ez a pályázati rendszer egyértelműen a jobb helyzetű bérlőknek kedvez. Akiknek pedig esetleg penészedik a komfortnélküli lakásuk, és az egyre asztmásabb gyerek orvosi költségei miatt elmaradtak néhány havi lakbérrel, azok megint csak magukra vessenek.

A józsefvárosi közlemény végül röviden kitér arra is, hogy a lakásokat a kerületi bérlők majd 50-90%-os kedvezménnyel meg is vehetik. Józsefvárosban folyamatosan zajlik az önkormányzati lakásállomány eladással való leépítése; évente több mint 100 lakást adnak el árverésen. Eddig viszont csak a megüresedő lakásokat adták el. Ha a bentlakó bérlők számára megnyitják a messze piaci áron alul történő privatizáció lehetőségét, akkor az az eddigieknél nagyobb léptékű eladási hullámot vetít előre. A lakások ilyen típusú „elajándékozós” privatizációja ráadásul a rendszerváltás korszakát idéző populista húzás. Az önkormányzati lakásállomány leépítésével az a probléma, hogy amint az eladott lakások bekerülnek a lakáspiacra, az áruk emelkedni kezd, és szinte lehetetlenné válik, hogy olyan ember tudjon benne lakni, akinek megfizethető lakhatásra van szüksége. A lakhatás megfizethetőbbé tételének egyetlen tartós módja, ha minél több lakás van kivonva a piacról (az önkormányzati tulajdonú lakások ideális esetben ilyenek), és folyamatosan egy olyan lakásállományt képeznek, amely azok számára érhető el, akik a piacon nem tudnak lakást bérelni vagy vásárolni. Amíg Magyarországon folyamatosan csak a magántulajdonú lakások állománya bővül, nincs esély arra, hogy a méltó lakhatás tömegek számára hozzáférhető legyen.

A Város Mindenkié összességében úgy látja, hogy a bejelentett józsefvárosi bérlővédelmi program egy olyan önkormányzati lakásállomány kiépítése felé tett lépés, mely összességében kisebb és ahol

  • az „érdemtelennek” ítélt lakókat kilakoltatják,
  • az „érdemesnek” ítélt lakóknak segítenek tartozásuk rendezésében, de cserébe katonásan törleszteniük kell a sokszor igazságtalan módon (pl. végrehajtói díjakkal emelt, kamatozó) reménytelen méretűre duzzadt tartozásaikat
  • a bentmaradó lakók magasabb lakbért fizetnek és
  • a fizetőképes bérlők saját maguk intézik el a lakásaik felújítását, ezzel javítva az önkormányzati lakásállományt

A Város Mindenkié egy olyan átfogó lakáspolitikai koncepciót vár a Józsefvárosi Önkormányzattól, mely a megfizethető lakhatás lehetőségeinek bővítését és az eladósodás okainak kezelését célozza és nem mélyíti tovább a lakhatási válságot.

Fotó: Markos Viktor

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.