Erővel távolította el a rendőrség az élőláncoló aktivistákat, majd a józsefvárosi önkormányzat utcára tette a többgyermekes családot

Ez a cikk több mint 4 éves.

 A Város Mindenkié csoport aktivistái élőlánccal védték a családot a kilakoltatástól, és az Utcajogásszal együttműködve folyamatosan próbálták elérni az önkormányzatot, hogy függesszék fel a kilakoltatást és adjon esélyt a családnak a hátralékuk rendezésére. A család ügye még a mai képviselő-testületi ülésen is téma volt, az önkormányzat azonban hajthatatlan volt a kilakoltatással kapcsolatban.

blog_86.jpg

A családot jelentős összegű hátralékuk miatt lakoltatták ki, amelyre hónapok óta próbálnak részletfizetést kérni, sikertelenül. A napokban is tárgyaltak a vagyonkezelővel a tartozás törlesztéséről, a tartozásuk 10 százalékát, 200 ezer forintot egy összegben be is tudtak volna fizetni, de ebbe az ügyintéző nem egyezett bele. Az önkormányzat azt állította, a családra panaszkodott a többi lakó, ezért a család aláírásokat gyűjtöttek az ott élőktől, hogy bizonyítsák: nem volt rossz kapcsolatuk a szomszédokkal. Végül 6 lakó írta alá, hogy egyetért azzal, hogy a család a lakásban maradhasson.

A végrehajtó nem sokkal 12 óra előtt érkezett az utcában található lakáshoz rendőri kísérettel. A bejárati ajtó előtt több mint 20 aktivista állt sorfalat, kezükben „Emberi jogokat és otthonokat” feliratú molinóval. Az Utcajogász Egyesület jogászai két órán át próbálták elérni a lakásügyekért felelős Sára Botond alpolgármestert, ő azonban nem állt szóba az aktivistákkal. Később a józsefvárosi rendőrkapitányság egyik tisztje beszélt az egyik bérlővel, aki azt kérte a tiszttől, mondja el az önkormányzat képviselőinek, hogy akár részletfizetést, akár kisebb, rosszabb állapotú, alacsonyabb fenntartási költségű lakásba költözést is vállalnak, csak ne lakoltassák ki őket. A kérésére az önkormányzat közvetlenül nem reagált – se a családdal, se az aktivistákkal nem álltak szóba – az elutasító válasz maga a kilakoltatás lett. A rendőrök délután 4 óra körül kezdtek neki az élőlánc felszámolásának, majd miután a rendőri utasításoknak ellenszegülő aktivistákat testi kényszerrel eltávolították az épületből, szabálysértési eljárást indítottak ellenük.

Az önkormányzat egyáltalán nem segített a családnak alternatív elhelyezést találni, ami gyakorlatilag azt jelenti, ha rajtuk múlik, utcára került volna egy család, amelyben három kiskorú gyermek és egy súlyos beteg, agyvérzésen átesett nagymama került volna az utcára. A Város Mindenkié csoport közbenjárásával rövid időre valóban a Menedékház egyik intézményébe költözhettek. Miközben az önkormányzat azzal próbálta egy közleményben igazolni a kilakoltatást, hogy a családnak van hova mennie, ott valójában csak két hétig maradhatnak, és ezt sem az önkormányzat, hanem az AVM és az Utcajogász önkénteseinek a segítségével sikerült megszervezni. Az önkormányzat által a közleményben említett korábbi cserelakást pedig csak a két nagyszülőnek ajánlották fel, annak elfogadása tehát a szülők és három gyermekük hajléktalanná válását jelentette volna.

Az eljárás sajnos nem egyedi Józsefvárosban: egész Budapesten itt van a legtöbb kilakoltatás. Tavaly ősszel egy agydaganatból felépülő nőt és családját lakoltatták ki elhelyezés nélkül a Magdolna utcából. Az eset után nem sokkal Kocsis Máté azt ígérte, felül fogják vizsgálni a kilakoltatások okait és az eljárás menetét, ez azonban a mai intézkedés tapasztalatai alapján csak ígéret maradt. Egy őszi kerekasztal-beszélgetésen Sára Botond alpolgármester azt mondta: „nem lehet úgy kilakoltatni egy embert sem, nemhogy családot, hogy ha nem biztosított egyébként legalább egy átmeneti otthonban az elhelyezésük”. Ennek ellenére az önkormányzat sem most, se a többi általunk ismert esetben nem segített elhelyezést találni a kilakoltatás előtt álló családoknak.

A Város Mindenkié csoport álláspontja szerint az elhelyezés nélküli kilakoltatás gyakorlata sérti az emberi méltóságot, a lakhatáshoz való jog pedig minden állampolgárt megillet. Nem csak kegyetlen az a gyakorlat, hogy a kilakoltatások után a volt bérlők utcára kerülnek vagy átmeneti otthonokba, hajléktalanszállókba kényszerülnek, hanem értelmetlen is. Egy szociális bérlakásban élő család lakhatásának támogatása sokkal kevesebbe kerül, mint a hajléktalanszállók és más átmeneti otthonok fenntartása. Ráadásul a kilakoltatások következményeként sokszor családok szakadnak szét, hiszen az átmeneti otthonok gyakran nem tudnak minden családtagot befogadni (tehát ha fel is ajánlott volna elhelyezést az önkormányzat egy családok átmeneti otthonában, oda nem tarthatott volna a családdal a tartós beteg nagymama). Bár a mai kilakoltatást nem sikerült megakadályozni, továbbra is kiállunk a családért és minden olyan ember mellett, akit az állam és az önkormányzatok segítség helyett az utcára tesznek.

Bővebb információ az ügy hátteréről: http://avarosmindenkie.blog.hu/2016/06/01/folytatodnak_a_viii_keruleti_kilakoltatasok

Fotó: Bankó Gábor

Kiegészítés (2020. január): A család beazonosítására alkalmas részleteket az érintettek kérésére utólag töröltük a bejegyzésből.

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.