Fogyatékossággal élő hajléktalan emberek helyzete Magyarországon

Ez a cikk több mint 7 éves.

A Város Mindenkié meghívást kapott Bulgáriába egy nemzetközi műhelybeszélgetésre, amelynek a témája a szegény emberek szervezés és közéleti részvétele. A csoportunk nevében a műhelybeszélgetésben Németh Éva hajléktalan aktivista vesz részt, aki hallássérült, így kommunikációs segítő segítségével kommunikál a többi résztvevővel. Éva 2016. május 26. csütörtök délelőtt mutatta be a fogyatékkal élő hajléktalan emberek helyzetét.

blog1.jpg

Magyarországon 1989-ig szocialista rendszer volt, ami utána megszűnt. Később a sok kapitalista privatizációk miatt nagyon lecsökkent az önkormányzati lakások száma. Jelenleg lakásínség van, sokan munkanélküliségben, családi körülmények megváltozása vagy banki adósságok miatt váltak hajléktalanná, ami szociális probléma, de ezt Magyarországon rendészeti eszközökkel kezelik.

A közterületen is van diszkrimináció hajléktalan ember és középosztálybeli személy között, ha pl. mindketten csak ülnek a téren, a hatóságok mégis a ruha és a kinézet alapján ítélkeznek. Magyarországon 2013 óta az Alaptörvénybe van foglalva, hogy büntetik az életvitelszerű közterületen tartózkodást, tehát azt, ha valaki olyan szegény, hogy nem tud máshol élni, mint az utcán.

blog2_9.jpgHajas Gábor 55 éves, hajléktalanná a válása után vált. Mindenét a családjára, gyerekeire hagyta, és ez is közrejátszott abban, hogy lakástalan lett. Sokféle munkahelye volt gyerekkora óta, már az iskolában is dolgozott. Gabit a nagymamája nevelte, később állami gondozott lett, majd innen a javítóintézetbe került. Amikor onnan is kikerült, akkor nem tudta, hogyan kezdjen neki az életnek. Megnősült, született két gyereke, elvált. A családja elvesztése, párkapcsolatai megromlása megviselte, az alkohol felé fordult. Feljött Pestre, egy ideig bérházban élt, aztán hajléktalan lett. Az utcáról is bejárt dolgozni, de nehezen tudta megtartani az állását lakhatási lehetőség nélkül.

Megjárta a hajléktalanszállót is, ahol csúfolták és kiközösítették őt, és a szociális munkások sem adtak neki reményt arra, hogy lakáshoz jusson, így újra utcára került.

Motorbalesete miatt folyamatosan romlott a szeme még mielőtt hajléktalanná vált volna, de hajléktalansága után lett teljesen látássérült, idegen terepen fehér bottal jár.

Gábor ezután AVM-hez fordult lakhatási gondja miatt és azóta a csoport érintett látássérült aktivistája, aki jelenleg utcajogász tag, régen az érdekvédelemben és lakhatási munkacsoportban is tevékenykedett, beszédeket is mondott, videókban is szerepelt. Gabi jelenleg is dolgozik lovászként, állatokkal foglalkozik, kap fizetést, és mégsem jut előre.

Az AVM érintettekből és szövetségesekből álló csoport, akik az igazságosabb társadalomért küzdenek, és harcolnak az érintett emberek jogaiért, a közterületi és ellátórendszerben tapasztalható diszkrimináció megszüntetéséért. A szállón élő hajléktalan emberek a ’nemláthatóság’ miatt nem tudnak kilépni a szállóból, mert nem az utcán élnek és bent forognak szállóról szállóra – lakáshoz jutás reménye nélkül. Se nekik, se az utcán élő embereknek nincs privát szférájuk. Munka és pénz nélkül nincs reményük albérletre sem. Sok hajléktalan ember dolgozik, de ez sem elég ahhoz, hogy albérletbe jussanak. Az átlagemberek szerint az a hajléktalan személy, aki csak az utcán él, de ez a probléma sokkal több embert érint Magyarországon, mint gondolnánk.

A fogyatékossággal élő hajléktalan ember többszörösen hátrányos helyzetű és a társadalomban erős az elutasítás irántuk, még a szakemberek részéről is.

Magyarországon nem tartják be a fogyatékosügy hazai és nemzetközi jogban foglalt törvényeit. Az akadálymentesítés végrehajtásának határidejét a jelenlegi kormány 2013-ban eltörölte, így a hajléktalanszállókon sincs akadálymentesség. Se kommunikációs, se fizikai. Ha a társadalom akadálymentes lenne, több siker lenne.

A szófiai műhely résztvevőinek küldött videóüzenetben ezt mondja el Hajas Gábor látássérült érintett AVM aktivista.

„Azt tudom üzenni a szófiai szervezeteknek, mivel én is hajléktalan vagyok és látássérült, hogy igenis ne nézzenek le bennünket. Ne legyünk ledegradálva, hanem igenis emberszámba vegyenek minket. MI is ugyanolyan állampolgárok vagyunk, ugyanúgy fizetjük az adót meg mindent, mint a többi ember. Tehát mi azért mert fogyatékosok és hajléktalanok vagyunk, igenis ugyanolyan állampolgárok vagyunk, az unióban is és a saját országunkban is, bárhol. Ne nézzenek le minket.

És neked mi a fontos az AVM-ben?

Az AVM-ben egyetlen egy dolgot szeretek és azért vagyok az AVM tagja, még a mai napig is, mert igenis a mi érdekeinket védi. A hajléktalanokért, akik ráadásul plusz fogyatékosokért is. Oda tudnak menni és igenis tudják az érdekeiket meg a jogaikat védeni. Ennyi.”

Fotó: Asia Jankowska

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.