Brno-ban 50 szállón élő család juthat tartós lakhatáshoz – cseh aktivistákkal beszélgettünk

Ez a cikk több mint 8 éves.

Néhány hete a csehországi Brno-ból Stepan és Maria látogatták meg az AVM-et. Mindketten a cseh „Szociális Lakhatási Platform” tagjai, amelynek célja – az AVM-hez hasonlóan -, hogy enyhüljön a lakhatási szegénység, elérjék, nőjön a megfizethető, szociális alapon kiadott lakások száma, és lakhatási segítséget kapjanak a hajléktalanságban élők.

platforma.jpg

Nem ez volt az első találkozásunk, csehországi lakhatási összejöveteleken már többször volt alkalmunk tapasztalatokat cserélni. Stepan ráadásul elmondta, az AVM működését már régóta figyelemmel kísérik, és inspirációt jelent a számukra: korábban a cseh szervezet főleg társadalomtudományokkal foglalkozó szakemberekből állt, később – az AVM példáját követve – már fontosnak tartották hajléktalanságban és lakhatási szegénységben érintett embereket, illetve tapasztalati szociális szakembereket is a munkájukba bevonni.

A mostani látogatásuk fő célja az volt, hogy meséljenek a Platform jelenleg is zajló, 50 rászoruló családot érintő „elsőként lakhatás” programjáról. Az „Elsőként lakhatás” leegyszerűsítve egy olyan módszer, amelynek alapja, hogy elsőként megfizethető lakáshoz juttat hajléktalan embereket, és mindenféle segítő tevékenységgel (döntően szociális munkával) támogatja a lakásban maradásukat, helyzetük javulását. A modell Magyarországon is működik, igaz, egyelőre meglehetősen kis méretben, és szinte kizárólag civil szervezetek – köztük az AVM, majd az Utcáról Lakásba Egyesület és a Habitat for Humanity Magyarország – kivitelezésében.

Magyarországon így a civil szervezetek révén évente mindössze talán pár tucat kunyhóban vagy közterületen élő hajléktalan embert tudunk lakásba költöztetni. Brno-ban ezzel szemben már a program első fázisában 50 családot (az átmeneti szállókon élő összesen kb. 300 család közül) terveznek ily módon tartós lakhatáshoz juttatni. Igaz, ott a kiinduló helyzet is kedvezőbb, több okból is. Brno önkormányzata lakásainak viszonylag nagy részét megtartotta közösségi tulajdonban (a lakások közel 50%-át), míg Magyarországon a lakások többségét privatizálták (nagy részüket már a kilencvenes években), és csak a legrosszabb állapotúak maradtak az önkormányzatoknál. A brnoi városvezetés így akár több száz lakást felajánlott volna a Platform számára, de a szervezet kapacitási korlátok miatt úgy döntött, hogy először 50 résztvevő családdal próbálják ki a modell működését, és ha az beválik, majd bővítenek. A másik jelentős különbség, hogy míg Magyarországon az önkormányzatokat úgy tudjuk rávenni az elsőként lakhatás programban való részvételre, hogy az általuk felajánlott bérlakások felújítását anyagilag és fizikailag is civilek és önkéntesek vállalják – a csehországi programban ennek költségét és kivitelezését az önkormányzat állja, a korábbi lakásprivatizációból megtartott bevételeiből, illetve EU-s forrásból. A brno-i Szociális Lakhatási Platformnak tehát „csak” a programban résztvevő családokat kell kiválasztani, felkészíteni, majd szociális munkával és más segítséggel beköltözésüket és lakásban maradásukat segíteni.

A cseh projekt abban is eltér az AVM, az Utcáról Lakásba Egyesület és a Habitat for Humanity Mo. által végzett hasonló programoktól, hogy nem köztéren élő hajléktalan embereknek segítenek, hanem olyan szegénységben élő családoknak, akik megfizethető alternatíva vagy diszkriminatív kirekesztés miatt nem jutottak lakáshoz, és munkásszállószerű, átmeneti családi szállón kénytelenek lakni, sokszor borzasztó körülmények között. Az ilyen szállókon élők jelentkezhetnek a projektbe, és közülük véletlenszerűen választják ki az 50 résztvevő családot. A projektbe nem bekerülő családokkal is tartják majd a kapcsolatot, követik az ő helyzetüket is, azért is, hogy összehasonlítási alapot kapjanak ahhoz, a résztvevő családoknak mennyit tudnak a projekttel segíteni. 

Helyi önkéntesek segítségével kérdőívet vesznek fel a kiválasztott családoktól, hogy felmérjék a lakhatási, jövedelmi és szociális helyzetüket. A kérdőív funkciója nem csak a családok állapotának felmérése, későbbi követése, hanem az is, hogy az abban résztvevő helyi önkéntesek alaposabban megismerkedjenek a lakóhelyük lakhatási problémáival, és közvetlen kapcsolatba kerüljenek, segíthessenek a lakhatási szegénységben élő embereknek. A programba bekerülő családokat szociális munkások segítik felkészülni a költözésre, majd támogatják őket a lakásban élés során is, akár két éven keresztül, ha arra szükség van. A szociális szakember mellett nagy hangsúlyt fektet a brno-i program arra is, hogy a szállóból bérlakásba költözők között egymást támogató „sorstárs”-közösséget alakítsanak ki, így már a beköltözés előtt szerveznek 10-10 családnak közös programokat.

A projekt elindításában nagyon fontos tényező a Platform és a brnoi önkormányzat közötti jó együttműködés, és az, hogy az önkormányzat nem csak, hogy felajánlott ötven lakást erre a célra, de azokat lakható állapotba is hozza saját költségen. A projekt beindítását megelőzően a Platform és más cseh lakhatási szervezetek többször tüntettek, utcai és sajtó akciókat csináltak, hogy felhívják a figyelmet arra, a szálló nem megoldás, ráadásul drága és méltatlan körülmények közé kényszerít gyerekes családokat. Ma már egyértelmű az önkormányzat politikai elköteleződése a lakhatási projekt mellett. A Platform célja, hogy ha sikeresnek bizonyul a projekt, akkor meg tudják arról is győzni az önkormányzatot, terjesszék ki a programot a többi szállón élő családra, sőt mellettük a közterületen élő hajléktalan emberekre is. A projekt még csak 2016 elején indult el, ezért csak az év végén, vagy inkább jövőre fog kiderülni, az mennyire hatékony a családos hajléktalanság megoldásában.

Csehországban nem csak a hajléktalanságban élőket tartós lakhatáshoz juttató projektek politikai elfogadása nagyobb, hanem a lakhatási helyzet is egy fokkal biztatóbb, mint nálunk. A magyarországi kb. 1,5%-hoz képest kb. 7%-os Csehországban a szociális alapon kiadott bérlakások aránya – igaz, területi eloszlásuk nagyon egyenlőtlen. A nálunk tavaly megszüntetett központilag finanszírozott lakásfenntartási támogatáshoz hasonló támogatás ott mindenkinek jár, aki jövedelmének 30%-a felett kénytelen lakhatásra költeni. Ezt a támogatást – nem csak a lakásban élők kapják, mint a magyar változatát annak megszüntetése előtt – hanem azok a családok is, akik az átmeneti szállókon élnek.  A Platform kidolgozott egy lakhatási koncepciót, amelynek része a lakhatáshoz való jog, amelynek értelmében a megfizethető lakhatáshoz való hozzáférés megilletne mindenkit, aki lakhatási krízisben van vagy havi jövedelmének több mint 40%-át kénytelen lakhatási költségekre kiadni. A koncepciót a cseh kormány elfogadta, de annak törvénybe és tényleges intézkedésekbe öntése még várat magára.

Átal Dóri

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.