A Város Mindenkié csoport 13. elvonulása – Tahitótfalu, 2016. január

Ez a cikk több mint 8 éves.

A 13 a halál és a rombolás előjele az ókori Rómában. A skandináv mitológia szerint, ha egy asztalhoz 13 ember ül, az szerencsétlenséget hoz. Jézust pénteken feszítették keresztre, és az utol vacsorán 13-an ültek az asztalnál. Hamurappi törvénykönyvéből hiányzik a 13-as pont – azaz a babona már a kereszténység előtt létezett. Más magyarázatok szerint a 13-as azért balszerencsés szám, mert egy évben ennyi telehold van. Mivel a 13-as számtól az emberek jelentős hányada tart, előfordul, hogy magas szállodákban kihagyják a 13. emeletet, vagy az utcában a 13-as számú házat. Érdekesség, hogy a Forma 1-ben sincs 13-as számú autó, és a repülőgépek többségén nincs 13-as sor vagy éppen szék. Az amerikai egydollároson 13-szor jelenik meg a 13-as szám szimbóluma. (Wikipédia) Nézzük minket mennyire befolyásolt ez a 13-as szám. Hát nem egészen…

elvonulas_gabor.JPG

1. nap

Már kezdünk belerázódni a 4 napos elvonulásba. Az eleinte 3 naposra tervezett program, értékelés, és a jövő kitalálása már nem nagyon fért el a rendelkezésre álló időben, ezért tavaly óta meg kellett toldani még egy nappal. Így sem lett attól lazább a program. Az érkezés, és a szállás elfoglalása után, a mondhatni szokásos csapat vette a kezébe az éhes embereket, és az egész elvonulás alatt ők is biztosították nekünk a zavartalan munkához a feltételeket. Minden-ki várta az első estét, amikor is a pécsieknek színt kellett vallani az egyáltalán nem könnyű feltételek mellett megadott „A Város Mindenkié„ név viselésére, illetve annak elfogadására.

A csoport történetében először avathattunk új AVM tagcsoportot a pécsiek személyében. Nagy nap volt ez mindenkinek. Nekünk azért, mert a 6 éves fáradozás most végre – Debrecen után – meghozta az első gyümölcsét, sőt a miskolci „Miskolcnak Hangja Van„ csoport is – A Közélet Iskolájának képzése , valamit az AVM támogatása után – képviseltette magát.

Jó érzés tölti el az embert, amikor a fáradozása végre nem csak süket fülekre talál, hanem aktívan tevő emberekre is. Ezzel nem akarom a csoportot támogatók, és az akcióinkban részvevők jelentőségét alábecsülni, azoknak az embereknek akik a politikai helyzet ellenére is megadták a lehetőséget a csoportnak, hogy felszólaljanak, holott tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy mi pártfüggetlen csoport vagyunk. Néhány szó a programról:

Csoportok beszámolói: Minden munka-, és alcsoport beszámol az elmúlt fél évéről

Csoportos önértékelés: A csoport életében az első elvonulástól fogva szinte „kötelező” programpont az önértékelés. Amolyan SWOT elemzés. Lehetőség szerint elfogulatlanul feltárjuk a csoport erősségeit, gyengéit, megbeszéljük a lehetőségeket.

2. nap

Játék a négyzetekkel: Több ember játssza több csoportban. A csoportok a tagjaik létszámához alkalmazkodó számú feldarabolt négyzetet kap, mindenkinek más. A lényeg az, hogy a különböző darabok különböző embereknél vannak. Nem lehet beszélni, nem lehet a darabokat elkérni, csak átadni. Figyelni kell másokra, önzetlen módon segíteni, és a segítséget elfogadni

Segítség: külső – belső embereknek: Felmerült az a kérdés, hogy a csoport miért csak azoknak az embereknek segít, akik oda fordulnak.Kiderült, hogy a csoport jelentős segítséget ad a tagjainak, csak az már szinte természetes. Sajnos a mai gazdasági viszonyok között nem csak az érintetteket kell támogatni. Szövetséges tagjainknak is szüksége van a csoport anyagi támogatására munkájuk elvégzéséhez, amit eddig saját zsebből, vagy „önsegélyző” módon végeztek.

3. nap

Önértékelés: Most már ez is hagyomány. Mindenki értékeli magát, és a következő elvonuláson megkapja, mit vállalt, mit tett. Itt mindenki saját magával szembesül.

Aktuális lakáspolitikai kérdések: kiscsoportos megbeszélés, utána összegzés

Feszültségek, konfliktusok: A közös munka folyamán óhatatlanul is – élve Szarka képével – megnyomunk egy „gombot” a másikon (valamilyen érzékeny pontjára tapintunk rá), ami nem várt reakcióhoz, sértődéshez, konfliktushoz vezethet. Ebben a blokkban ezt a kérdést, és a megoldás lehetőségeit jártuk körül.

4. nap

„Spéci” moderálás: Nálunk ez azt jelenti, hogy a moderátor nem csak a jelentkezők sorrendjében adja meg a szót, hanem „súlyozva” különböző szempontok szerint. Az elsődleges elv az, hogy mindenki szót kapjon.
Ilyen szempontok például érintett – szövetséges, nő – férfi, még nem szólt a témához, sokat, vagy hosszan beszél, stb. Ez a moderálás nagyobb odafigyelést, több döntést igényel, ezért bevezettünk egy „segédmoderátor”-t, aki figyeli a jelentkezők sorrendjét, „státuszát”, míg az aznapi moderátornak csak a beszélgetés menetére kell figyelnie, illetve a szót megadnia.

Tagság jelölése: Az utolsó napon szokás jelölni funkciókra. Az AVM-nek egyetlen csoportja van, a Szervezetfejlesztési alcsoport, amelybe a tagok jelölés útján kerülnek. Itt lehet a tagságnak a következő félévre munkacsoportot választani. Általános el az, hogy mindenki max. 2 csoportba legyen.

Tervek: Ha ilyen ütemben nőnek a feladatok, és a csoport létszáma nő, remélhetőleg a pécsiek után máshonnan is csatlakoznak, akkor el kell gondolkozni az egyhetes elvonulásról?

Kovács Gábor

Fotó: Várady István

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.