Erdőhegyi Márta vagyok, 2013. augusztusában kerestem fel A Város Mindenkié csoportot először, majd lettem érintett tag. Sokat gondolkoztam, hogy mit is írhatnék én magamról, és arra jutottam, hogy nem szeretnék többet hibáztatni sem mást, sem magamat a múltbeli dolgokért, hogy vajon ki is az oka annak, hogy nekem jelenleg nem éppen tuti-biztos a lakhatásom. De arról tudok írni talán reálisan, hogy milyennek látom magam a múltban, most, és milyen szeretnék lenni. Ebből írok most egy kis válogatást…

Voltam gyermek. Gyermeke valakiknek, akikkel voltak-vannak jobb és rosszabb időszakaink. Aki azóta vált felnőtté a családjában, mióta rá kellett jönnie, hogy nem minden olyan könnyen van úgy, ahogy szeretné az életben, és nem minden lehetséges szépen.

Voltam – és sokszor úgy érzem, hogy még vagyok is – nagyon naív, és hiszek dolgokban, amikben nem lenne szabad

Nem mindig tanulok a mások, és előfordul, hogy sajnos még a saját hibáimból sem.

Voltam (kb. 16 éves koromtól), aki habzsolja az életet (ivászat, cigi, buli, pasizás), mára egész más a fontos. (Nem fogyasztok alkoholt, cigit, húst, buli is elég régen volt már és így egész más is a dolog, és a párkapcsolatokhoz is igencsak megváltozott a hozzáállásom.)

Igyekszem jó ember lenni, de ez sajnos nem mindig sikerül.

Régen az első volt a család,  most próbálok a saját fejlődésemmel is foglalkozni, amellett, hogy igyekszem másokért is tenni, amikor van elég energiám hozzá, de sajnos mostanság úgy érzem, hogy ez elfogyóban van.

Úgy gondoltam, hogy én jó vagyok, és mások bántanak és nagyon sajnáltam és sajnáltattam magam… Ebben  volt igazság, de az is benne van, hogy én is bántok és nem mindig veszem ezt egyből észre, és utána érzem, hogy ezt nem kellett volna, vagy nem így kellett volna.

Manapság próbálok csinálni valami hasznosat, próbálok úgy élni, hogy hátha olyat teszek, amivel javulhat a világ. Ez nem mindenkinek egyértelműen jó…

Van, hogy nagyon buta dolgokat teszek, mondok, és nagyon utálom magamat és a világot, de van, amikor nagyon felpörgök, és képes vagyok nagyon nagy teljesítményekre, és látom és igyekszem másokkal is láttatni azokat a dolgokat, amik szépek és élvezhetővé és  jóvá is tehetik a világot.

Sajnos nem mindig tudom  véghezvinni, amit szeretnék és eltervezek. De lehet, hogy ez azért van, hogy ebből is tanuljak valamit.

Sok  és sokféle munkahelyem volt, így sokfélét megtapasztaltam.

Viszont tartós (3 évnél hosszabb) munkaviszonyom, lakhelyem és kapcsolatom nemigen volt eddigi életemben.

Volt, hogy hibáztam és meg is bántam, bűnhődtem rendesen.

Volt, hogy jól végeztem a dolgom és kaptam érte jutalmat. És ezt általában igyekszem megosztani másokkal is, hogy együtt örülhessünk.

Voltam, aki elhitte, hogy vannak tökéletes házasságok, tisztán jó vagy rossz emberek, hogy sosem marad egyedül (de legalábbis nagyon féltem ettől), de be kellett látnom, hogy nem minden csak fekete vagy fehér, hogy senki sem tökéletes és mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai, és van, hogy piszkosul egyedül maradhat az ember barátok és család nélkül.

Jelenleg éldegélek majdhogynem egymagam, vannak akiket megszerettem, van akit kevésbé. Azt nem mindig tudom eldönteni, hogy ki az, aki engem szeret és ki az aki kevésbé.

Nem tudom, még mi lesz belőlem… Lehet, hogy jobb lesz a sorom, lehet, hogy rosszabb. Nyilván attól is függ, hogy én merre indulok el.

De nagyon sok minden attól is függ, hogy mit kínál lehetőségként az élet, és ez nem csak rajtam múlik.

Remélem, hogy sikerül jól döntenem, mikor döntéshelyzetbe kerülök és kívánom ezt másoknak is, hogy sikerüljön!

Fotó: Várady István