Csurika vagyok, azaz Mária, de születésemtől Csurikának hívnak, így nem igazán figyelek, ha valaki szól, hogy Marcsi. Budapesten élek s hajléktalannak vallom magam, Dózsa 152 a bejelentett lakcímem. Éltem utcán gyermekkel, gyermek és anyaotthonban, a volt élettársamnál, s most albérletben a fiammal. Elváltam, s az exem fiamra s rám gyújtotta volna a lakást, ezért elmenekültünk onnan.

Az AVM-ben a kezdetek óta részt veszek. Szeretem, mert sok embernek segítünk közösen, velük összefogva. Az AVM ez emberek önbecsülését adja vissza. Nagyon sok dolgot tanul az ember a csoportban, de főleg azt hogy soha ne adja fel, s mindig újra lehet kezdeni akár az életet akár a csoport munkát hiszen nálunk nincs olyan ha elmész nem jöhetsz vissza.

Jómagam is elmentem, hol ápolás miatt hol külföldön próbáltam szerencsét, de mindig mikor vissza tértem, szeretettel s nagy örömmel fogadót a csoport. Egyik karácsonykor amikor jöttem egy új tag azzal a felkiáltással fogadott: „Te vagy a Csurika! Végre megismerhetlek, mert mindig emlegetnek a többiek, s már legalább tudom ki ő.”

Ez nagyon jól eset hiszen ebből is látszik fontos vagyok.

Portrék az AVM további tagjairól

Fotó: Vörös Anna