A hajléktalanság kriminalizációja a gyakorlatban

Ez a cikk több mint 5 éves.

2015 november utolsó napjaiban hívta fel telefonon egy VI. ker. Székely Mihály utcai lakos A Város Mindenkié aktivistáját azzal, hogy az utcában rendőrök zaklatnak egy közterületen élő hajléktalan párt, akik pár órát kaptak arra, hogy elhagyják a kerületet. A lakó elmondása szerint a rendőrök azzal is fenyegették az utcán lakókat, hogy el fogják venni tőlük a közterületen tartott személyes tárgyaikat, ruháikat, élelmüket. A véletlennek köszönhetően az AVM aktivistája az Utcajogász önkéntes jogászával a helyszínhez közel sétált – éppen egy olyan megbeszélés után, amely az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabálysértési tényállásának hatályon kívül helyezésére irányuló törvényjavaslatról szólt – ezért gyorsan a Székely Mihály utcába tudtak sietni.

blog_62.jpg

A pár, Zsuzsa és Pál és nagyon kedvesen fogadta az aktivistákat, és elmondták, hogy kb. 1 hónapja élnek a Székely Mihály utcában. Elmesélték azt is, hogy a lakókkal kifejezetten jó a viszonyuk, sok adományt kapnak, ők pedig rendet tartanak az utca hozzájuk tartozó szakaszán (volt egy seprűjük, amivel rendszeresen takarítanak). Az utcán éléssel kapcsolatban az volt az álláspontjuk, hogy ők szívesen bemennének szállóra, de csak akkor, ha párban tudnának maradni, viszont nem igazán szeretnének más párokkal közös 4 ágyas szobában élni. Zsuzsa és Pál eléggé meg voltak ijedve a rendőri intézkedés miatt, egyfelől azért mert nem értettek, miért volt náluk gépkarabély, másfelől pedig azért, mert attól tartottak, hogy el fogják tőlük venni a cuccaikat (ezzel fenyegették őket, illetve azt is tanácsolták nekik a rendőrök, hogy költözzenek át a Király utcába, mert az már egy másik kerület).

Az Utcajogász önkéntese a pár által elmondottak alapján, felhívta a 6. kerületi rendőrkapitányságot, ahol gyorsan kiderült, hogy a rendészeti osztály vezetője a protokoll szerint felvette a kapcsolatot a BMSZKI-val, de eddig az érintettek – véleménye szerint – nem voltak együttműködőek. Ezen kívül kifejtette azt is, hogy semmiképpen nem szeretné, ha az érintettek a hideg beállta miatt megfagynának az utcán. A rendészeti osztály vezetője kilátásba helyezte azt is, hogy mivel már szerinte lejárt Zsuzsáék „türelmi ideje”, még aznap elő fogják őket állítani a 11. kerületi szabálysértési ponton.

A jogász a beszélgetés során többször hangsúlyozta, hogy az esetleges rendőri intézkedés során törvénytelen a hajléktalan pár magántulajdonában álló dolgainak elkobzása, és arról is beszámolt a főhadnagynak, hogy Zsuzsáéknak feltett szándéka, hogy ne az utcán vészeljék át a telet, viszont további haladékra van szükségük, mivel olyan szállást szeretnének, ahol csak ketten vannak egy szobában.

Figyelembe véve, hogy a pár beszámolója alapján akár naponta többször is igazoltatják őket a rendőrök, a VI. kerületi kapitánysággal folytatott telefonbeszélgetés után inkább még úgy tűnt az aktivisták számára, hogy a szabálysértési ponton való előállítás kilátásba helyezése inkább blöff. Ezt támasztotta alá az is, hogy az elmúlt 2 év alatt a több mint 500 eljárás mellett összesen 76 esetben használták előállításra a szabálysértési pontot, vagyis az előállítással való fenyegetés inkább csak a nyomásgyakorlás egy további eszközének tűnt a rendőrség részéről.

Közben a Zsuzsával és Pállal való további beszélgetés során kiderült az is, hogy ők már kapcsolatban vannak egy hajléktalanellátó intézményben dolgozó önkéntessel, aki segít nekik megfelelő szállás találásában.

Ekkor úgy tűnt, hogy a helyszínen az aktivistáknak már nincsen további feladata, de közben megérkezett egy rendőrautó, és a kiérkező rendőrök elkezdték Zsuzsáékat igazoltatni. Az eljáró rendőrök közölték a párral, hogy fél-1 órájuk van elhagyni a területet, de még nem indítanak ellenük eljárást, viszont ha maradnak a Székely Mihály utcában, előállítják őket a XI. kerületi szabálysértési ponton. Az előállítás lehetőségétől az érintettek nagyon megijedtek és az intézkedést követően jelezték az aktivistáknak, hogy inkább hívjanak krízisautót, amivel bemennének egy szállóra még akkor is, ha egy másik párral kell közösen egy szobán osztozniuk.

Az AVM aktivistája a pár kérésére felhívta a diszpécser szolgálatot a krízisautó miatt, és ezzel együtt kérte az is, hogy a diszpécser kösse össze a rövid határidőre tekintettel a kiérkező szociális munkással, hogy amennyiben a rendőrök visszatérnek, tudjanak nekik konkrét időpontot mondani azzal kapcsolatban, mikor tudja elhagyni az érintett pár a Székely Mihály utcát. A krízisautós szociális munkás a kérésnek megfelelően később felhívta az AVM önkéntesét, és kiderült, hogy ő már korábban beszélt a 6. kerületi rendőrkapitánysággal, mint az Utcajogász, és megbeszélték, hogy nem viszik a rendőrök Zsuzsáékat el, mert ő maga segít a helyzet kezelésében. Azt is elmondta, hogy este 7 és 9 között ér majd oda az autóval és addig nem fognak a rendőrök visszatérni. Zsuzsa és Pál az aznap estét már a Könyves szállón egy 4 ágyas szobában töltötték.

Az utcán élő pár történetéből jól látható, hogy miként hajtja végre a rendőrség a közterületen élő hajléktalan embereket sújtó szabálysértési tényállást. A rendőrség – az ORFK utasításán megfelelően – a szabálysértési eljárás megindítását megelőzően először felszólítja a hajléktalan embereket, hogy hagyják el közterületet. Ha ez nem működik, akkor a folyamatos igazoltatás és a szabálysértési ponttal való fenyegetés segítségével helyeznek nyomást a hajléktalan emberekre ahhoz, hogy a hatósággal együttműködő szociális munkás közreműködése mellett az érintetteket az utcákról szállóra kényszerítsék.

Kispál Sándor

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.