Nem engedte felszólalni az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottsága Sándor Ferencet, A Város Mindenkié (AVM) hajléktalan aktivistáját, hogy elmondhassa álláspontját a közterületi hajléktalanság büntetéséről. A bizottság 2015. december 9-én tárgyalta azt a törvényjavaslatot, amelynek célja, hogy a szabálysértési törvényből kikerüljön az életvitelszerű közterületen tartózkodás – azaz a közterületi hajléktalanság – büntetésének tényállása. A törvényjavaslatot A Város Mindenkié megkeresése nyomán a Lehet Más A Politika politikusa, Szél Bernadett nyújtotta be. Az ülésen a bizottság nemmel szavazott arra is, hogy a javaslat az Országgyűlés plenáris ülésére kerüljön.
2013. október 15-e óta büntethető újra a szabálysértési törvény 133/C alcíme alapján az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése, köszönhetően annak, hogy a FIDESZ-KDNP Magyarországon alkotmányos szintre emelte a hajléktalan emberek üldözését azt követően, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisítette a szabálysértési törvény egy korábban hatályos tényállását, amely a közterületen élő hajléktalan embereket büntette. Az Alkotmánybíróság indokolásában kimondta: a közterület „életvitelszerű lakhatásra való használatának” büntetése alkotmányellenes, mivel a közterületen élés önmagában mások jogát nem sérti, kárt nem okoz, a közrendet nem veszélyezteti. … A hajléktalanság szociális probléma, amit az államnak a szociális igazgatás, a szociális ellátás eszközeivel és nem büntetéssel kell kezelnie.”
A szégyenletes tényállás bevezetése óta eddig 500 esetben indult szabálysértési eljárás hajléktalan emberekkel szemben, akik megsértették az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályait. A jogszabály bevezetése óta az állam több, mint 300 millió forintot költött az értelmetlen és embertelen tényállás végrehajtására, amely többek között tartalmazza a kifejezetten a hajléktalan emberek előállítására szolgáló szabálysértési pontok fenntartásárnak költségeit. A fővárosi szabálysértési pontom 2 év alatt összesen 76 embert állítottak elő.
Sándor Ferenc beszédét végül Szél Bernadett mondta el a bizottsági ülésen, amely többen között tartalmazta Ferenc hajléktalanná válásának történetét is: „Én azután lettem hajléktalan, hogy édesanyám megbetegedett és a gyógykezelés árát a lakásom eladásából fedeztük. Akkor úgy éreztem, hogy valamit vissza tudok neki adni abból, amit 30 év alatt kaptam tőle. De miután elvesztettem a jól fizető állásomat, nem tudtam újra talpra állni és azóta nincs se lakhatásom, se munkám.” Sándor Ferenc beszédében többek között azt is el szerette volna mondani, hogy magyar állampolgárként őt is zavarja, hogy embereknek az utcán kell élniük. Azonban, ahogyan Szél Bernadett is hangsúlyozta, erre a valódi megoldás nem a hatósági üldözés, hanem az, ha az utcán élő emberek lakásban tudnának lakni.
Kósa Lajos, a bizottság elnöke azzal érvelt, hogy a kormány mindent megtesz a hajléktalan emberek segítése érdekében, hiszen hajléktalanszállókat tart fenn és ételosztásokat támogat. Szél Bernadett erre kiemelte, hogy miközben 2014-ben összesen kb. 40 ezer ember tapasztalta meg a hajléktalanságot, és egy időben kb. 20 ezer ember él hajléktalanként, országosan a férőhelyek száma csupán kb. 11 ezer. Vagyis ha minden hajléktalan ember be is akarna menni hajléktalanszállóra, fizikailag nincs elég hely az elhelyezésükre.
A Város Mindenkié és Szél Bernadett álláspontja szerint azonban a hajléktalanság megoldása nem a tömegszállók bővítése, hanem a megfelelő szociális bérlakás-rendszer és egy olyan lakástámogatási rendszer, amely lehetővé teszi, hogy mindenki emberhez méltó körülmények között tudjon élni. Ahogyan a Városkutatás Kft. legutóbbi tanulmányából is kiderül, két együttköltöző embernek olcsóbb lenne lakást adni, mint hajléktalanszállót fenntartani, vagyis ez a megoldás nemcsak emberségesebb, de olcsóbb is lenne az államnak.
A Város Mindenkiét mélyen megdöbbentette, hogy a hajléktalanság kriminalizációjáról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor a bizottság nem engedett szóhoz jutni egy olyan embert, akit a törvény személyesen érint, és aki a saját bőrén tapasztalta meg a hajléktalanságot. Ezzel együtt nem meglepő, hogy a Fidesz nem akarja, hogy a saját maga által évek óta szorgalmazott kriminalizáció megszüntetéséről érdemi vita folyjon a Parlamentben. Az AVM nem adja fel, és tovább küzdünk azért, hogy Magyarországon senkit se lehessen büntetni csak azért, mert nincs otthona.
Képek a bizottsági ülésről és az azt követő sajtótájékoztatóról
A Város Mindenkié eddigi harca a közterületi tartózkodás büntetése ellen
