Ne legyen többé jogalapja a hajléktalan emberek üldözésének!

Ez a cikk több mint 5 éves.

2013. október 15-e óta büntethető újra az életvitelszerű közterületi tartózkodás, vagyis az utcai hajléktalanság. A szégyenletes tényállás bevezetése óta eddig közel 500 esetben indult szabálysértési eljárás hajléktalan emberekkel szemben. Az utóbbi években A Város Mindenkié számtalan alkalommal és módon tiltakozott a hajléktalanság kriminalizációja ellen, eddig sikertelenül. Az 500. büntetéshez közeledve megkerestük a Lehet Más A Politika (LMP) képviselőcsoportjának frakcióvezető helyettesét, Szél Bernadettet, aki törvényjavaslatot nyújtott be a szabálysértési törvény módosítása és az életvitelszerű közterületi tartózkodás büntethetőségének megszüntetésének érdekében. A javaslat jelenleg bizottsági megtárgyalásra vár.

blog_1.JPG

Az életvitelszerű közterületen tartózkodás tiltását az Alkotmánybíróság egyszer már megsemmisítette és indokolásában kimondta, hogy a hajléktalanság büntetése alkotmányellenes, mivel a közterületen élés „önmagában mások jogát nem sérti, kárt nem okoz, a közrendet nem veszélyezteti.” Az AB leszögezte azt is, hogy „a hajléktalanság szociális probléma, amit az államnak a szociális igazgatás, a szociális ellátás eszközeivel és nem büntetéssel kell kezelnie.” A hajléktalan emberek üldözését elítélte többek között az Európai Bizottság és az ENSZ is. Az AB döntése után a FIDESZ-KDNP alkotmányos szintre emelte a hajléktalan emberek üldözését, majd a szabálysértési törvény módosításával ismét büntethetővé tette a hajléktalanságot.

A Város Mindenkié álláspontja szerint az utcán élő hajléktalan emberek hatósági üldözése embertelen, hiszen ezeket az embereket kizárólag azért büntetik, mert nincs hol lakniuk. Ráadásul az életvitelszerű közterületen tartózkodás büntetésével nem szűnik meg a hajléktalanság, csupán kevésbé látható. A törvény végrehajtására rengeteg közpénzt költ az állam: a jogszabály életbe lépésekor 300 millió forintot különítettek el egy speciális rendőrségi csoport kialakítására, valamint kifejezetten a hajléktalan emberek előállítására szolgáló szabálysértési irodák létrehozására. A kialakítás óta a külön hajléktalan-szabálysértési iroda fenntartása évente minimum 24 millió forintba kerül.

Noha az eddig elindított 500 eljárás is már nagyon sok, a legtöbb utcán élő ember ellen nem indul eljárás, mert előbb inkább elmennek onnan, ahol élnek, mint hogy megbüntessék őket. A törvény szerint ugyanis a hatóságnak először fel kell szólítania a hajléktalan embert, hogy hagyja el a területet, és csak ezután indul az eljárás. Az AVM tapasztalatai szerint a felszólított emberek többsége elmegy onnan, ahol tartózkodik, így noha nem jelennek meg a szabálysértési statisztikában, lakhatási helyzetük semmit sem változik. Az AVM közérdekű adatigényléséből kiderül, hogy az elindított szabálysértési eljárások 60%-a eddig Budapest V. kerületében történt. Az eddigi büntetések túlnyomó többsége figyelmeztetés, illetve néhány esetben közmunka vagy pénzbírság, de ha valakit többször büntetnek fél éven belül, akkor akár el is zárhatják.

Az AVM szerint a lakhatási válság megoldása nem az utcán élő emberek büntetése, hanem átfogó, szociálisan érzékeny állami lakáspolitika kialakítása, amely segít megelőzni a lakásvesztést és biztosítja a biztonságos és megfizethető lakhatást mindenkinek, aki elvesztette otthonát. Egy ilyen szabályozással okafogyottá válna az utcára kényszerülő emberek felesleges, embertelen és értelmetlen hatósági üldözése.

Fotók a mai sajtótájékoztatóról

Fotó: Csizi Zsolt

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.