Pécsre mentünk képzést tartani

Ez a cikk több mint 5 éves.

Egy szép őszi nap ötödmagammal indultunk A Város Mindenkié csoport színeibe képzést tartani pécsi hajléktalan embereknek és szövetségeiknek egy kicsit úgy, mint mikor minket képeztek a Picture the Homeless tagjai 2009-ben.

blog_46.jpg

Az indulás nem volt egyszerű, mert volt, ki elaludt s utána alig találtuk meg egymást, de elindultunk s jó 10 perces út után olyan dugóba keveredtünk, hogy öröm volt nézni. Mire kijutottunk már láttuk, hogy nem érünk le vagy éppen hogy. De hála Gyulának, szólt a pécsieknek, hogy legyenek szívesek megcsinálni a termet, így mire jó 20 perc késéssel leértünk, már nem csak a terem volt, de kávé, tea s rágcsálnivaló is volt.

Nagyon aktív emberek jöttek el ez nagyon jó volt. Így aki közülünk azzal indult el velünk, hogy ha nem lesz legalább 10 hajléktalan ember, ő vissza is jön vonattal – de végül ő is maradt! Péntek estére kiderült, hogy át kell dolgozni a szombati napirendet, de se baj, a szállásadónknál ezt megoldottuk. Előtte velük s még egy emberrel jót vacsoráztunk, köszönet érte Gyulának.

Szombaton már oldottabb volt a társaság, így a képzés is jobban ment, hiszen már jobban megismertük egymást. Még pénteken a társadalmi háttért s helyi problémák feltárása volt a lényeg szombaton már a csoport értékei, az AVM demokratikus működését adtuk át. Szünetekben beszélgetünk s nagyon jó érzés volt, hogy itt nem igen hallottuk, hogy „az bezzeg Pest ott lehet, ezt úgy megy úgy csinálni, de itt Pécsen ez úgysem lehet”. Persze este megint egy finom vacsora után ismét átszabtuk a vasárnapi tervet, de ez már meg se kottyant nekünk. Ami új lett, hogy szállásadónk 8 éves kisfiát is vittük vasárnap, aki olyan fegyelmezetten ülte végig a 6 órát hogy csak, na, és nagyon jó meglátásai is voltak.

Sajnos nagyon hamar elment a három nap s én könnyes szemmel búcsúztam az ottani csapattól, hisz már akkor látszott, hogy ez egy jó csapat lesz.

Köszönöm, hogy ott lehettem s részese lehettem egy AVM sejt megalakulásának.                                     

Csurika

Fotó: Murányi László

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.