Túl sok volt a holmija, kilakoltatták az anyaotthonból

Ez a cikk több mint 6 éves.

A Város Mindenkié (AVM) csoportot néhány héttel ezelőtt azzal kereste fel egy anyaotthonban élő nő, hogy néhány napon belül ki fogják lakoltatni, feltételezése szerint azért, mert érdekvédelmi tevékenységet folytatott a szállón, és a közelmúltban több visszásságra is felhívta a figyelmet az intézményben. Az elhelyezés nélküli kilakoltatás hivatalos indoka: a házirend megsértése azzal, hogy a szobájában „rendszeresen felhalmoz tárgyakat, holmikat, folyamatos rendetlenség van;” a „szobát nem tette pihenésre alkalmassá”. Az érintettnek átadott egyik írásbeli figyelmeztetés arra is kitér, hogy a lakószobákat a munkatársak rendszeresen ellenőrzik, őket köteles beengedni, és „minden segítséget meg kell adnia ahhoz, hogy szemrevételezhessék annak állapotát és a hűtőszekrény tartalmát.”

anyaotthon.jpg

Az Európai Emberi Jogi Biztos 2009 óta érvényes lakhatással kapcsolatos ajánlásai egyértelműen kimondják, hogy „az átmeneti lakhatási lehetőségeknek is el kell érniük egy minimum színvonalat – t.k. a lehető legnagyobb fokú önállóságot kell biztosítania a lakók számára.” A Város Mindenkié csoport szerint elfogadhatatlan, hogy egy állami normatívából (tehát közpénzből) fenntartott intézményben ilyen megalázó, a szabadságot, a magánszférát korlátozó szabályozás legyen érvényben. Nem értünk egyet azzal, hogy azokat a lakásszegénységben élő embereket, akik anyagi nehézségeik miatt négyen élnek egyetlen szobában, folyamatosan azzal zaklassák, hogy még meglévő holmijaiktól is szabaduljanak meg. Míg a lakásban élő állampolgárok szabadon rendelkezhetnek a tulajdonukkal, ezt a jogot rendre megtagadják a lakásszegénységben élőktől.

A holmik felhalmozására hivatkozó írásbeli figyelmeztetésekkel kapcsolatban ráadásul az érintettnek semmilyen érdemi jogorvoslati lehetősége nem volt az intézményen belül. Noha tagja volt a szálló érdekvédelmi fórumának, megfelelő (pártatlan) intézményi panasz, illetve fellebbezési eljárás hiányában így sem volt kihez fordulnia a problémájával.  

Azt is súlyos szakmai mulasztásnak tartjuk, hogy az intézmény nem nyújtott érdemi segítséget az érintettnek abban, hogy alternatív lakhatást találjon magának és három kiskorú gyermekének. Felhívtak néhány intézményt és érdeklődtek náluk a felvételi eljárásukról, de ezt bármelyik jóérzésű állampolgár megteheti. Egy szociális munkásnak és egy családgondozónak ennél sokkal több szerepel a munkaköri felelősségei között – többek között az ügyfelei érdekeinek védelme. Végül a kilakoltatás napja előtti délután találtak számukra férőhelyet egy pápai családok átmeneti otthonában, mi és az érintett azonban ezt nem tekintjük valós lehetőségnek. A gyerekek Budapesten járnak iskolába, a család több más tagja Budapesten él. Szakmai hibának tartjuk, hogy egy családot egyik napról a másikra 160 km távolságba próbálnak költöztetni addigi otthonától.  

Miután a kilakoltatásról értesítették, valós segítség helyett az érintett további fenyegetéseket kapott, hogy a gyerekeit állami gondozásba veszik. Egy gyermeke már nevelőszülőknél él, őt is szerette volna magához venni, de erre most a lakhatási helyzete megoldatlansága miatt nincs esély, és most akár a többi gyermekét is elveszítheti. Ez ugyanolyan embertelen és törvénytelen, mint amikor bérlakásokból lakoltatnak ki embereket, és veszik el gyermekeiket lakhatási gondjaik miatt. Ez a gyakorlat a gyermekvédelmi törvénnyel és a Magyarország által ratifikált ENSZ Gyermekjogi Egyezményével is ellentétes.

Elfogadhatatlan, hogy a szociális intézmények minden, a gyerekekkel kapcsolatos felelősséget a nőkre terhelnek és ezek után tevőlegesen ellehetetlenítik azt, hogy háborítatlanul neveljék őket. És épp ez az a rendszer, aminek a szegény, egyedülálló és/vagy bántalmazott nőket védenie kellene, ehelyett a gyakorlatban ez az intézményrendszer is megalázza és rendszabályozza őket.

A családnak az utolsó pillanatban A Város Mindenkié csoport közreműködésével sikerült két hétre krízis szálláshelyet találnia. Bízunk benne, hogy ez az idő elég lesz ahhoz, hogy megnyugtatóan rendeződjön a lakhatásuk, illetve itt megkapják majd az ehhez szükséges segítséget. 

Az intézmény ellen az érintett és A Város Mindenkié intézményi panaszt tesz. Az államtól pedig követeljük, hogy az anyaotthonok és CSÁO-k legyenek jogilag kötelezve arra, hogy megfelelő lakhatást találjanak a családnak, ha el kell hagyniuk az intézményt – senkit se lehessen elhelyezés nélküli kilakoltatni! Követeljük, hogy az anyaotthonok és a CSÁO-k emberhez méltó életszínvonalat biztosítsanak (elégséges magánszférát, akadálymentességet, a bent lakók érdekeinek védelmét és véleménynyilvánítási szabadságát, jól képzett szociális munkásokat stb.)! Követeljük, hogy az állam lássa el a szociális intézményeket és az eljáró hatóságokat azokkal az erőforrásokkal, amelyek a feladatuk megfelelő színvonalú elvégzéséhez szükségesek: elsősorban pénzzel és szakértelemmel. 

A Város Mindenkié csoport családok átmeneti otthonaival kapcsolatos kritikájáról bővebben itt olvashat.

Az AVM Hajléktalan Nők Egymásért munkacsoportjának követeléseit ezen a linken találja.

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.