Ahogyan arról hírt adtunk, a tegnapi nap folyamán durva rendőri közbenjárással lakoltatott ki egy családot a Józsefvárosi Önkormányzat a Magdolna utca 10/b-ben. A család kilakoltatását A Város Mindenkié csoport (AVM) aktivistái élőlánccal próbálták megakadályozni, de előállították és szabálysértési bírsággal sújtották őket, a családnak pedig végleg el kellett hagynia otthonát.
Tegnap délután dr. Sára Botond, józsefvárosi alpolgármester sajtóközleményben reagált a rendőri kényszerintézkedésekkel végrehajtott elhelyezés nélküli kilakoltatás kapcsán az Önkormányzatot érő kritikákra.
Legelőször is, hangsúlyozni szeretnénk, hogy A Város Mindenkié elvi álláspontja (a konkrét ügytől függetlenül), hogy az elhelyezés nélküli kilakoltatások jelenlegi magyarországi gyakorlata embertelen, alapvető jogokat sért, az egész társadalom számára káros, továbbá ellentétes a szociális jogok tekintetében a magyar állam által magára vállalt nemzetközi jogi kötelezettségekkel.
A konkrét ügy vonatkozásában: az alpolgármester azt állítja, hogy a kilakoltatást elrendelő bírói végzést a végrehajtónak mindenképp teljesítenie kell, „az önkormányzat ezt megakadályozni nem tudja”. Ez nem igaz, és nem csak azért, mert ha az önkormányzat valóban segíteni szeretett volna a családnak, akkor számtalan lehetősége lett volna megelőznie már azt is, hogy egyáltalán ilyen helyzetbe kerüljön a család.
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény értelmében ugyanis a végrehajtást kérőnek (tehát ebben az esetben az önkormányzatnak) a végrehajtást megelőzően bármikor lehetősége lett volna megakasztani a folyamatot és ezzel megakadályozni a kilakoltatást. A törvény értelmében ugyanis a „végrehajtást foganatosító bíróság köteles a végrehajtást felfüggeszteni, ha ezt kívánta a végrehajtást kérő” (48. §), a végrehajtás szünetel, ha „az adós a teljesítésre halasztást kapott, vagy a részletekben való teljesítést engedélyezték” (52. §), továbbá a „végrehajtást foganatosító bíróság a végrehajtást köteles végzéssel megszüntetni, illetőleg korlátozni, ha ezt kívánta a végrehajtást kérő” (55. §)
Az alpolgármester tehát valótlanságot állít, és ezzel félrevezeti a közvéleményt annak érdekében, hogy mentséget találjon az önkormányzatnak arra a döntésére, hogy utcára rak egy szegénységben élő családot.
Nem tükrözi a valóságot az alpolgármester azon állítása sem, hogy a családnak minden segítséget megadtak volna, de ők azzal nem kívántak élni. A Lendvai család ugyanis – a Hálózat Alapítvány jóvoltából – lehetőséget kaphatott volna tartozásuk jelentős részének elengedésére, és a fennmaradó összeg részletekben való rendezésére, de mivel ennek a család bérlői jogviszonyának a visszaállítása lett volna a feltétele, amitől pedig az önkormányzat elzárkózott, ettől a támogatástól elestek. A család az utolsó pillanatig próbált segítséget kérni az önkormányzattól: Andrea és az AVM jogásza a kilakoltatást megelőző napon is kérte az önkormányzat lakásgazdálkodását intéző vagyonkezelő közbenjárását az ügyben, de sajnos eredmény nélkül.
Ezzel együtt, örömmel értesültünk róla, hogy az alpolgármester – az élőláncot és kilakoltatást követően napvilágot látott – közleménye szerint „Kocsis Máté polgármester utasította a Családsegítő Központ és az önkormányzat vagyonkezelő cégének vezetőjét, hogy mielőbb keressenek lehetőséget arra, hogy a család együtt maradhasson”. Őszintén reméljük, hogy ezzel kapcsolatban igazat mondott az önkormányzat.
