A lakhatási válság felszínre tör 13. Munkásszállóról albérletbe

Ez a cikk több mint 6 éves.

Enikő vagyok, 1976-ban születtem Brassóban. 20 éve élek Magyarországon, és magyar állampolgár vagyok. 5 éve élek együtt a párommal, aki építkezéseken dolgozik folyamatosan. Sajnos az egészségi állapotom nem igazán engedi meg, hogy abban a munkakörben helyezkedjek el, amit 1993-től 2014-ig csináltam. Vendéglátós és kereskedelmi munkaköröm volt, amiről iratot tudok mutatni. Jelenleg az aktívkorúak társaságát gyarapítom, de sajnos még mindég nem találtam munkát, ami számomra megfelelne.

bodi_eniko.jpgJelenleg egy úgynevezett munkásszállón lakom a párommal. Ez a szálló Kőbányán van, valamikor a Lőrinci szövőgyár munkásszállója volt. Ott heti 18.200 forintot fizetünk. Sajnos itt kezdődnek a problémák, ugyanis bármilyen takarítást végzünk, a szobában nem lehet megmaradni. Napközben a csótányokkal kell harcolni, amik a hűtőszekrénytől, az élelmiszerekben is megtalálhatóak. Bárhogyan próbáljuk irtani, sajnos semmire nem jutunk. A másik problémánk a poloskajárás. A párom már inkább a szőnyegen alszik, ahol még ezektől a vérszívókról még pihenni tud, azért, hogy hajnali 4 órakor ébredjen, és induljon dolgozni.

Elvileg augusztus hónapban csótány- és poloskairtás volt a szállón, ezért egész napra ki kellett jönnünk. Láttunk embereket a folyosón, akik valami vizes folyadékkal játszottak, mondván csótányt irtanak, de a szobák nem lettek irtás alá téve. Most több a poloska és a csótány, mint volt.

Szeretnénk segítséget kérni olyan emberektől, akik nem a származás és a bőrszín érdekli, albérleti lehetőséget. Van egy 6 hónapos kutyánk. Maximum 70.000 forintot tudunk fizetni, rezsivel együtt. És tudunk egy havi kauciót letenni. Nagyon kérjük, segítsenek! Már elég! Munkára is szükségen lenne. Aki tud segíteni, kérjük, írjon emailt az [email protected] email címre!

Köszönettel: Enikő

Ezt a cikket eredetileg az AVM régi blogján publikáltuk.